Megbocsáthatatlan vagyok.
Luk -életbenmaradás erszénye.
Belerakosgatom a hamut ami magokból
Nem maradt más magamnak
idő ami kimosott érzelmet
simogatni bennem lakozó lukakat, mikben
mégis Por hamu tart életben
se rózsaszín se hús
csak ami festék
a képek végül mind rózsaszínek
hogy miért temetem magam
s hogy értetek? Nem kell észrevennetek
A tetemet az élet kaparta ki magának, nekem nem kell
Hogy csalódást okoztam?
Lelkem viszont tiétek
Valójában fekete-korom
Hiába az idő visszafordíthatatlan
S ha így akarom
Minden mosoly egy tetem árnyéka
Csak ne világítaná a nap a szemekbe
Szerettelek. de hiszen te tudod.
Mégis nélkülünk ereszkedik le Hold
hogy van valami ami
megtart
Bocsásd meg hogy szeretem fogni kezét
Mikor fejem nyugovóra térne
visszavonja mellére
Hogy már nem vagyok kedves olyan szerethető
is csupán szükségszerű része
s hogy így is úgy
szerethető
továbbmenni se szükségszerű
ha jelölve
azonban ma minden áthúzva
sors?emberi kéz
ha viszont földről nézem
mit számít, Szerettem volna
hát nézlek akkor most én
-----------------------------------
jó ég! most látom milyen verset írtam. ezt mindenképp majd holnap elölről... valaki játszik bennem ellenem, értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése