2008. október 12., vasárnap

még meleg, már nem érinthető

úgy veszíteni embereket, hogy még meleg, még szeretve. aztán kihűl, s az idő is elmossa.

hülyeség. történni nem most történt, a figyelem talán így frissen csak újra fókuszálva, hogy nő, irodalom, az is csak a figyelem, írás felől, innen, a filmben és a vizsgálat, pszichológia, mindigis megvolt, típusok, játék, 2006-ban az államvizsga munkám is, jó ég, milyen régen is, nőábrázolás, beszédfilozófia és metakommunikáció, stílusideál a francia új hullámban, Godard-Rohmer, valahol gyermekkorom óta ezen a vonalon, érzékiség, miközben férfi szemmel is a nő és vissza, önmagára, mindig valahol innen is onnan is. az viszont tény, így frissen kibillentett egy addigi begyöpösödött, beragadt, meddőnek tűnő, kilátástalan pozícióból, egy magammal szemben s kifelé is nyitottabb felé, ezt kétségtelen az elmúlt néhány hónapnak tudhatom be, köszönhetem, hogy a gödörből sikerült, ha emelkedni végül nem is, legalább időre kimozdulni. túlságosan hordozom sorsom, hogy sikerüljön a felülemelkedés. azonban egyik sem, sem a vélt távolított, sem az időre közelebbnek tűnt, nem merül háttérbe, sem nem fókuszál előbbre, több jelentőséggel sem bír, mint annakelőtte, csupán a súlypontok oszlottak meg.

Nincsenek megjegyzések: