csend a forgó szobában

Ébredés, „a nagyemberek ülnek, és néznek. mindig egyformán.” –erről örökké már csak ti fogtok eszembe jutni. mindegy hogy kicsi vagy nagyember. szeretem azt a csendet, forgást, atmoszféra, hol megáll a lehelet. hiába az emlék, arcom, ami betölt, a varázs a ti arcotokban. ott, abból a szobában. azt hiszem, kicsit megszerettelek. de azért eltakarlak, csak titokban veszlek elő. nekem is el kell fordulnom.