Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Azért tanulunk, hogy legyen mit felejteni. Amikor kezünkbe vesszük a tollat, szabadok lehessünk. Eltűnik minden súly, sallang, ami addig egymásra épült. Eljuthassunk a nullára. Arra a pontra, amikor már semmi nem érvényes, azaz éppen hogy minden máshogy érvényes, mint annak előtte. Miközben minden érték ami addig, megmarad értéknek.
Becsey Zsuzsa, 1969, képző- és médiaművész, rajzfilmkészítő, író, könyvszerkesztő, tanár. Diplomáit a Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika-, intermédia- és tanár szakán, majd az Iparművészeti Egyetem animáció szakán mint mesterfokozatú vizuális kommunikációs tervező, valamint az ELTE BTK mozgókép- és médiakultúra tanár- és szakirányú továbbképzési (szakképzettség irányultságú) szakán szerezte. Hallgatója volt különböző irodalmi műhelyeknek, szemináriumoknak, íróiskoláknak, úgy mint ELTE bölcsészkar magyar és esztétika szak, DOKK, JAK, Magyar Író Akadémia és mások. OKJ-s tanfolyamokon végzett tanulmányai: kiadványszerkesztő, angol nyelv, ECDL. Számos csoportos- és egyéni kiállításon szerepelt, néhány díj- (Barcsay, Magyar Narancs, Kortárs Múzeum) és alkotói ösztöndíjban részesült, egypár filmjét bemutatták, utóbbi időben könyveket ír és rajzol. Különböző művészeti műfajok jellemzőinek kutatásán, látszólag eltérő rétegek egymásra csúsztatásán, egymáshoz kapcsolódásán, illetve határaik egybemosásán, fellazításán, összefonódásán munkálkodik. Ösztönös alkotó, nem tartozik egyetlen csoporthoz sem. A sors magára hagyta, nem hordozza tenyerén. Munkáit jórészt saját erőből készíti és próbálja eljuttatni a néző- és olvasóközönségig. Támogatója, komoly terjesztője nincs.
2 megjegyzés:
Zsuzsi, isten mindig miattunk volt Isten. Sírni kell - ez nem egyezkedés tárgya, örülök Neked. De egy Dobozolt Becsey Zsuzsa, na, nem áraználak be - mert ezt nem kell. Nem lehet. Látod? A betűk máris itten termettek, bennük velünk (oké, pátoszos, de akkoris). Mosoly.
sok dolog van amit kellene, nem megy. pörölök, sosem egyezkedek. arcomra írva az is, hazudni sem megy. pedig hányszor hazudhatnék legalább magamnak. túlélésért. elgondolkodom azon is, van egy versem amiben "hazudok egy világot magamnak, hogy legyen valami..." hogy ez is így kiírva kioltja ami tárgya. hogy még így sem megy.
jólvanjólvan, tőlem is mosoly. köszönöm, erőt adsz, kell az. Erő. jaj az iwiw, borzasztó, napolom, pedig már régebben is kaptam belépőt, értem arcok, aztán olyan ritkán, talán csak egyszer voltam amikor először, ezért a távolságtartás, nem szoktam hozzá, meglehet már a jelszavam se. remélem eljutok még, s nem késő, oda is. hogy elvesznek arcok. minden mint álom. rossz álom?jó- nem tudom, zuhanok repülni.
Megjegyzés küldése