2008. október 26., vasárnap

galamb, az angyal... hallgatás. levetni terheket.

mit adok szeretettel adom, nem veszek el semmit. hallgatásom másról szól.

temesi is ahogy mondotta, nem szabad feladnom, éppen most nem, mindegy a most mikor, rég, ez is milyen rég, többszöröznöm energiáimat.

nincs szív, sosem volt. szerep volt, amit nekem szántak, szűknek bizonyult. mindigis élni vágytam, hittem, sikerül. az élet más nekem, mint amit szántak. kitörni. szenvedni pedig a legnagyobb áldozat. s hogy boszorkányságom milyen erőtlen ha föld, csak égben él. a valóságban aki csak hozzám ér, emelkedik. de nem a földtől, a föld csak az anyagot vonzza, lelket nem birtokolhat.


lemaradtam, persze hogy lemaradtam az est fénypontról. de ez sem az én akaratom, csak akkor vagyok a magam ura, amikor egyedül.

a fehér galamb, és az angyal a lépcsőn. milyen régnek is tűnik, pedig csak tegnap volt. s hogy mindent el lehet venni, de a becsületet nem? a becsületet mindig el lehet venni. nem én birtoklom, a közösség veszi el. az, amiben élünk. kiszolgáltatottak vagyunk, csak a halál ami miénk. az egyetlen, mit nem vehetnek el. az mindannyiunké. a többi?



video

Nincsenek megjegyzések: