2008. december 15., hétfő

Passz

A vágófiú beismerte, hogy igen, valóban ő tehet róla, hogy ez már nem a mi sarunk. Talán ha hiszek, létezik ilyen, még nem késő. De hiszen mindig hittem. Az élet más leckékhez szoktatott. Ugyanúgy sietett, kapkodott, csak most kedves volt, mosolygott. Többször mondta el ugyanezt, szinte számoltam, mint utcán ismétlődő formákat, pusztán megszokásból, legyen mit újrakezdeni. Talán zavarban volt, talán csak más, ugyanaz. Holnap már nem emlékszik.

Kérdés, a manővert meg lehet-e csinálni. Lehet-e sarokból még okosnak lenni. Megéri-e az idő az okosságot. Nem úszom meg, a szabadság hatalom. Nem rendelkezem felette.


Hogy mi marad? Precízen kirakott kövek. Újra és újra számolni.



Nincsenek megjegyzések: