Én amikor rágondolok, arcára, csak lepkéket látok. Átlátszó, tovaszálló lepkéket. Talán jön egyszer egy korszak, egy másik generáció, aki majd megérti. Jól érti. Nem sajátítja ki magának. Valahol lennie kell, egyszer, egy másik generációnak. Hiszen távol volt ő, olyan távol, mindentől. Magától, haláltól... A humora, ön és társadalomkritikája, kikezdhetetlen.
2008. december 29., hétfő
Messziről fókuszálva, visszafele...
Én amikor rágondolok, arcára, csak lepkéket látok. Átlátszó, tovaszálló lepkéket. Talán jön egyszer egy korszak, egy másik generáció, aki majd megérti. Jól érti. Nem sajátítja ki magának. Valahol lennie kell, egyszer, egy másik generációnak. Hiszen távol volt ő, olyan távol, mindentől. Magától, haláltól... A humora, ön és társadalomkritikája, kikezdhetetlen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése