2008. december 20., szombat

előre gyártott panelekből

A jó vers okos vers. Hazudik. Mert agyával gondolkodik. Pontosan kiszámítja mit kell mondania, mivel hat. Azt hiszem itt van az a pont ahol tudatom kiválik a megjátszott teremtésből. Én a játékokban is túl őszinte voltam. Minden játékot komolyan játszottam. A naivitás pedig kikezdhető. Mégis, egy ponton átfordul. Amikor leválik a világtól. Amikor önmagában létezik. Nem kifele ír, független az olvasóktól. Nem kérdez, nem válaszol. Van. Most úgy tűnik megfogalmaztam, legalábbis érintettem, mi is zavar a nagyon jól megírt versekben. Ez az átbillenés, ahonnan már mesterkéltnek érzem. Mert gondolkodni is lehet hazugság nélkül. A racionalitásnak is megvan a saját szépsége. Akár funkció, a forma. Ám a vers különös teremtmény, pontosan visszatükröz minden vonást magából. Az elején hiszek, mégis érzékeimet nem lehet becsapni, amikor az átbillenés megtörténik, a verset innen már nem érzem autentikusnak. Elveszíti éppen azt, amire törekszik. De ezek olyan finomságok, melyek túlmutatnak szakmán. Valami amire csak a legkifinomultabb érzék képes. A tudat pedig van, hogy nem képes racionális magyarázattal válaszolni. Innen tehát nincs is szükség ilyen magyarázatokra. Ha mégis, úgy elfogadható, de el is lehet tőle tekinteni. És mivel az ellentétes dolgok semlegesítik egymást (az eddigi tudás, gyakorlat és elméleti leírások alapján, ami nem jelenti azt, hogy 1000 év múlva is érvényes lesz), valamint hogy a racionalitás és a kiírás (tudatalatti) is megmaradjon saját értékében, a napokban megfogalmaztam másképpen is.

Nincsenek megjegyzések: