?

Jaj, dehogy erős nyulacska. Micsoda kiszólás! Komment nélkül.

s hogy élni. meg kéne élni dolgokat... tudom, onnan, felőle, igaza, és csupán jót akar, és itt akkor még csak azt sem mondhatnám, hogy nem biztos ami másnak jó, nekünk is az, mert éppen miért ne lehetne nekem is jó, ha megélném a dolgokat ami körülöttem, amire vágyok. dehát nem Nádas is azt mondja-e, életét idealitás szintjén élte le, miközben körülötte embertársai reálisabb, valósabb életet éltek.... mégis, szabad volt, mindvégig. akárcsak én. és nem-e ez a legnagyobb dolog. szabad lenni ezek a korlátok között. melyek saját felállított korlátaink, valami ami magától értetődő, természetes, öntudatlan, miközben a legnagyobb szabadság birtokosai...áldozatai? vagyunk. a gondolkodásé. birtokosai, mert szellemi szabadságban, áldozatai, mert olykor a gondolkodás folyamata, végterméke, igen nagy küzdelem ára. magunkkal, világgal, egymással. miközben óhatatlanul elveszítünk, lemondunk dolgokról. például az élni vágyásról. pontosabban magáról az életről mondunk le, a vágyásból szüntelen lélegzünk a papíron. ez az ami élteti az írást, mindennemű alkotást. a vágy, ami nem teljesülhet, mert folyton csak közelítjük. nem éljük meg azt amire vágyunk. jónás tamás is csupán beszél álmairól, vágyairól. nem a valóság, maga, amit kiír. csupán a vágya. olykor homlokegyenest magának a valós dolognak ellentéte. tehát akkor innen a tűz nála sem magából, a testből, csak az írásból. ezt ő maga is tudja, de jól játszik vele. ezt is tudja, és boldog. csillog a szeme. hogy mennyi sok fiatal rajongója. ha szenved, is maga elégedettség, boldogság.

és nem-e legalább annyira igaz a vágy, amit megélünk, mint maga a valóság. hiszen mennyi ember hisz benne. mennyi embernek kellenek ezek a vágyak, hogy maga is, minden ember, ha csak közvetettem bár, beteljesüljön. minden embernek járnak az álmok. amit ha tetszik, ha megengedi magának, úgy élhet meg, mint valóság. igaz, ő kifejezetten szeret szenvedni, mármint jónás, én nem. én boldog szeretek csupán.

? eltűnt az Egy mondat fele. úgy kell neked, nyulacska. mert mindig mindent kilocsogsz. na persze, mert a száddal, ujjaid... azzal nem tudsz visszatartani.

most aztán az összesítőben sincs. volt-nincs.