2008. július 31., csütörtök

jöhet aminek jönni...

Na, most hogy kellő erőt szereztem...

Kőrössi P. József levele hozzám (megcélzott- Rózsaszín nyúl könyvterv):


„Szia Zsuzsa! Meg szoktam kapni a leveledet, két

netnaplódat is elovastam (pl. a mait), a nyuszival
is foglalkoztam, akartam is írni róla, de mindig
halogattam. Az a helyzet az, hogy számomra nem
egyértelmű. Sem a nyuszi, sem a napló. Ezek az
ugrabugrálások akár egy mondaton belül is akár a
jelen és a múlt idő között, a mondatok
befejezetlensége zavarnak. Modorossá válik a nyelv
egy idő után. Szóval azért nem írtam, mert nem
akartam megírni, hogy nem, még nem. Aztán biztos

lesz jobb is, és nekem is tetsző. Azért dolgozz,
sőt! Dolgozz sokat! Szép nyarat! (Kőrössi Jóska”



(„nekem is tetsző…” de hát kinek írok én. Kőrössinek?)


Temesi kitalálja gondolatom, valahogy éppen mikor baj, terem:

…szarással kezdődik, és ez jó. Jel. Még akkor is, ha ez Temesinél kicsit másszínű. Ahogy imént előbb Nádas is erre operál. (bocsánat, én tényleg nem alkalmazom ezeket a szavakat, kissé prűd, ilyen tekintetben, elismerem)


„Szia Zsuzsa,
szarj a hitetlenek véleményére, mindig lesznek, mindig voltak, akárhogy is írj. Minden igazi műnek saját nyelve van, és nálad ez megvan. Ne törj le hát. Kétszerezd meg az erőd, a hited, a munkád.
Én most a regény előkészítési szakaszában vagyok. Hogy milyen volt B. sorsa New Yorkban, arról elég annyi, hogy tegnap kis híján elsírtam magam. De nem adom fel, hisz ő se adta fel
Van egy haver, a Kaiser Laci, és van neki egy Hungarovox nevű kiadója és ő százezert kiadná, de számozott példányban (kisebben) kevesebbért is..
Most írom a heti penzumon, mi a címe: (Ny)elv. A torkom fáj, de majd elmúlik..
Holnap Lázár Ervin fiával és Vathy Zsuzsival beszéljük meg Ervin éléetművének, biztos és erős anyagi hátterét, és a szerzői jogokat. Szerencse, hogy Zsiga ügyvéd..
Üdv,
Feri”


Nem tudom, a sors hogyan, miféle szándékkal irányított Temesi Ferenc felé, de tudhat ez a láthatatlan kéz, valamit. Azt hiszem, kedvelem ezt az embert.


Hogyan tovább?


Gondolkodik Kőrössi P., és az nem baj. Hogy együtt a múlt és jövő? S hogy ugrabugrál? Csinálja Kőrössi utánam. Mondat befejezetlensége? Hiszen ez az ars poétikám. Már régen amikor még rajz. Még a 90-es évek eleje, amikor először hozott össze a sors. Valami munkakapcsolatféle, aztán akkor sem ment. Valahogy sosem jöttek össze (ugyancsak sors akarata) vele a dolgok. Akkor, akkor sem értett semmit? Amikor a szitanyomatomat kérte, s közölte a borítón? Rossz vagyok. Ez a sok kételkedés. Hiszen nem akart, nem akar ő semmi rosszat. Csak ő is, mint ahogy mindannyian, gondolkodik, kételkedik. Az jó. Gondolkodni különösen. A modorosságról, nyelvről, formáról pedig már az előbbiek során eleget ecseteltem. Mert például melyik idő után válik modorossá... a nyelv? az a 15 év amíg nem találkoztunk? hiszen a nyulacska mesék nyelve automatikus nyelv volt már első pillanattól, szükségszerűen normálistól eltérő. azok után és közben amiket átéltem. na és a múlt-jövő... emlék-álom... a keresés, létezés belül történik, az írás csupán ennek lenyomata. igaz, hiteles lenyomata. hogy Kőrössinek modoros? nem érti? hát aztán? s az hogy csak most jutok odáig, hogy kiadásával foglalkozzam, is életutam sajátosságának magyarázata. Most elfér ide egy kis csönd. ebben a nagy izgalomban, felfordulásban. (s hogy még közben a betűk is mondat elején kicsire váltottak, csoda-e, hogy vissza nyulacskához)



?


Kedvelem Kőrössi P-t, igazán nem haragszom. Azért ami ő. Amiért nem ért. Amiért másmilyen.


De hát annyi ember ért már engem, nemigaz? Majd csak eljön az idő, amikor ő is megért.


Szervusz kis naplóm egyelőre, most már én is csak azt mondhatom, mint Czapáry: „csak a naplóm ért meg” igazam van-e? hát nem pl. Temesi is megért már? piroscipőcske…(aki ha néha el is bizonytalanodott, valahogy mindig visszatért, hitt bennem. na és ott van Marion. akivel együttutaztuk a 2 órát Esztergom és Budapest között. akinek éppen a nyuszimesék. azt mondta -valami ilyesmi- ártatlan, tiszta világ. valami útkeresés. neki minden úgy tetszett ahogy írva. és hogy különös hatás rá... éppen olyanokat mondott, amit magam is átéltem, éreztem. amiért és ahogyan minden egyes szavát papírra. akárcsak....akkoriban Varga Csaba... szavai. milyen szép idők.)

És akkor ott még azok, kikről mind nem tudok.


Jó lenne most már kicsit foglalkozni ICÁval. Aztán jöhet a könyv. Rózsazsín nyúl. Egyelőre. Jó lenne végre lezárni. Nyulacska már elég erős ahhoz, hogy maga álljon lábra. Aztán meglátjuk.


("Azért dolgozz..." nem túl biztató)

Nincsenek megjegyzések: