2009. március 25., szerda

menni-maradni

előbb-utóbb vagy összeszedem magam, vagy megtanulok nemet mondani.
tulajdonképpen mindegy. nincs jelentősége semminek.

sokmindent elveszítünk úgyis.
ami biztos, nem sok kedvem van semmihez. a dolgok megoldódnak maguktól. hadd legyek játékszer, ha ez valakinek úgy jó. passz. számít-e bármi.

amit saját erőből érünk el, csak abban bízhatunk.
boldogtalanság? kinevet az ég is. de hogy minek mész el oda, ahová nincs kedved. így sosem nősz fel. a dolgok nem oldódnak meg maguktól. de azért áltasd magad. ha úgy jó.

nyulacska, kedves nyulacska. milyen boldog voltál még tegnap.
Mit vártál? Hogy majd repdesni fog mindenki attól, hogy te boldog vagy? Egy nagy túrót. Most menj szépen levest főzni, aztán mackóhoz aludni. A leveleket már nem kell küldeni…

jaj, nyulacska, azért mert egyszer pofont kaptál... jó, nem egyszer... az élet löki azt sorozatban, de mégis. kell-e mindenben mindig a rosszat látnod. az, hogy bizalmatlan vagy, persze, érthető.

azt hiszem beugrott... így estére, mért is volt annyira lehangoló ez a nap. hiszen elvesztettem, kiesett teljes egészében a mai nap.

Nincsenek megjegyzések: