Reggeli-esti fények
Ébredésre.
Megszeretni egy embert
Vele maradni
Testről nem tudomást venni
Miközben minden álom
megmarad álomnak.
Míg hozzád is csak a lélek tart
Ez is már csak hébe-hóba éppen
testem mikor-hova elszóródva
Nincsenek célok pontok
Körből lépek.
Hangom visszhang.
csupán arra figyelek egyenletes legyen hány
lépés, hideg iszonyú hideg csak
kitöltse még ezt az 50-100 métert.
már gyorsabban koncentrálva, sikerül számok
benyomva, kapu mögöttem, elégedettség de nem,
még utoljára vissza, lassú mindig lassú
alatta bárki besurranhat ha szemfüles.
fény sárga minden rendben megcsap a meleg,
végre itthon
szökdécselek
cinege fel lépcsők, kép,
onnantól semmi vers se
(2008 02 16)
866.
2009.03.07 10:41 Dokk Szerki: meo-üzenet / Reggeli-esti fények
Általános nehézség a dokkon minden Becsey Zsuzsa-vers (ebből a szempontból, és számítva a megértésre, nem a kötekedésre) azt kell mondanom, hogy folyamatos "kellemetlenségek". A vers témái, erőterei (hatásai, az indulatok, érzések forrásai, a versek céltáblái stb.) mind líraiak, nem halott próbálkozások, sőt egozikumok a nem ismerős, már-már kiszámíthatatlan (ha kellő bódultsággal, rávaló alkalmassággal olvassuk) logika mentén megfogalmazódó érzések, hangulatok. A szbad forma is alkalmas lenne a "maximumokra". Marad azonban minden vers után (előzményektől és következményektől megfosztottan) valami elégedetlenség, ami felülírja a versben rejlő értékek nyújtötta örömöt. A szerző rejtőzködése. A lényegek rejtése. A szégyenlősség. Az az ellentmondás, amit így lehetne megfogalmazni: valaki előttünk áll, de sem körvonalait, sem részleteit nem engedi látni. Minhta csak utalna mondanivalójára, de gondosan rejtené is szinte ugyanazzal a "mozdulattal". Zavarba hoz ez a rejtve mutogatás. Úgy érzem, van innen mód elmozdulni, haszna is lenne, s hogy ez elsősorban már inkább alkotólélektani ügy, mint az amatőr-profizmus koordinátarendszerében elhelyezhető pont (vagy bármi síkidom).
867.
2009.03.07 17:16 becseyzsuzsa: re: meo-üzenet | Reggeli-esti fények
Sokarcú, izgalmas karakterű a dokk. Fekete-fehér kontrasztos, vagy egészen finom árnyalattól a gazdagon színes palettáig. Igazán sajnálom, hogy a rejtőzködő kategória nem illik a dokk arculatába. Jól fogalmaz, ez a rejtőzködés nem a szégyenlősségé. Hogy rejtve mutogatás? Nem tudom. Meglehet. Mindenesetre a mesterségesen előállítható tárgyszínek optikai árnyalatához mérve valóban az a szín, ami mérőműszerrel nehezen kimutatható. Bár valódi árnyalat, szabad szemmel szinte nem látható. A speciális műszert nem találták meg hozzá. Legalábbis úgy tűnik, egyelőre, itt még nem. De mit tehetnék, ez a lételemem gyermekkorom óta. Így is fogok meghalni, valószínűleg. Sajnos-e vagy sem, ezen nem tudok változtatni. Már rég volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy ezzel az arcommal, alkatommal nem vagyok elfogadható ebben a közegben. Az erre vonatkozó pontos, félre nem érthető magyarázatot közvetett úton bár, de személyesen kaptam meg. Mindenek dacára mégis vannak (voltak) szép pillanataim itt. És köszönöm a méltatást, mindegyiket, ha úgy hozza rendeltetés, kíváncsian fogom elolvasni. Üdvözlettel, becseyzsuzsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése