2009. március 30., hétfő


ideje komolyabb dolgokkal foglalkoznom. például a létezéssel. önmagában a létezéssel.
magunk vagyunk, végtére is magunk maradunk.
-----------------------------------------------
a gyermek tegnap megcsókolt, amikor elváltunk. a vonaton egész végig fénykardjával többször, folyamatosan szúrta mackót, ö mindvégig, bár igen intelligens, tűrte. a maga módján védekezett. aztán egyszercsak nem bírtam. teljes erővel ütött többször hasába, szívéhez. kétségbeesetten nyúltam a szavakhoz, arcába. hogy hiszen fáj neki. minden egyes ütés nekem is fáj. aztán mackó olyan technikát mutatott be a fénykarddal, hogy magam is meglepődtem. talán tévében láthatta, magam is onnan ismertem. de így mégis, igazán eredetinek hatott. hatalmasakat vágott igen nagy erővel és gyorsasággal a gyermek fejére, míg az megszólalni sem bírt, de az ütések soha nem érték el fejét, megálltak a levegőben, mindannyiszor. a gyerek összezavarodott, és apjához sietett, mi ez? magyarázatot követelt. hát, igen, a fénykard olyan, hogy sohasem érinti az embert. aztán végre megnyugodhattam. a gyermek kezében a kard többé nem érintette a testet.
-------------------------------------
a legigazabb mindig az első. az első, amit lejegyzünk.
-----------------------------------------------------
a hatalom a kezedben. élj vele. nekem sosem volt, mindig kiszolgáltatott voltam. megszoktam. amikor harcoltam is, küszöbén álltam, átadtam. a hatalom felelősséggel jár.
hát akkor én megyek. sok szerencsét.
------------------------------------------
földi-e avagy égi. madár. kék?zöld?vörös? a fehér fény. halovány, szivárvány.
----------------------------------------------------------------------------
a titkom? már nem érdekes. magad felé fordíthatod. amennyivel több embert mentesz meg. mindig a több embert nézd. nem változik semmi. ahogy eddig sem. de minden majd kicsivel jobb lesz.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
de... de, egyszer volt egy kékség, tenger-e vagy inkább valami más. sima volt, nyugodt felület. erdő, sziklák között, alig pár ember, pihenők, padok. egyszercsak hatalmas nagy tisztaság. minden megfontolás nélkül, levetem ruháim, összes ruhám, és átadom magam a napfénynek, kékségnek. mackó is velem tartott. akkor. nem, nem, tévedés. elbizonytalanodtam, aztán megkérdeztem mackót. ő kint várt meg a parton. vigyázott a ruháimra. nem tudom mennyit úszhattam, kellemes volt. szép volt. igen, bizonyára egyik legszebb emlék.
szabad voltam. valahol talán Németországban. tilos volt a vízbe menni. erre pontosan emlékszem. egyetlen ember sem tartózkodott a vízen. nem látott senki, nem szólt senki.
--------------------------------------------------------------------------------------------
isten, isten, kékség.
----------------------
de hogy kerül ide ez a tündér? persze, Lázár Ervin Hétfejű tündére. érdekes, eddig egészen tudatosan kerültem ezt a rajzot. határozottan zavart. emlékeim szerint kihagytam válogatásaimból is. aztán idecsöppen. igazán véletlenül akadt ma utamba.

Nincsenek megjegyzések: