


„a szerelem birtokolni akar, mert a szerelem birtokol.” (márc 25? szerda) Olyanra van szükségem, ami szabaddá tesz.
Holnaptól, rózsaszín nyúl. Annyi év után. Vissza tudok-e térni. Képes leszek-e birtokolni. Eltévedtem.
„A földön annyi probléma. Annyi szomorú dolog. Legalább mi, akik képesek vagyunk tenni, gondolkodni, legalább mi tartsunk össze. Végre elérni, megszabadulni tehertől, embereket sosem büntetni. Embereket felemelni. Olyan kisdolgokon sértődünk meg, olyan aprócskák vagyunk, olyan semmik, amikor nagy dolgokat tehetnénk. Össze kellene tartani valahogy ezt a világot. Össze kellene szedni Magyarországot. magunkat.
Ha valami mód elfogadható, mindenki számára megnyugtató kompromisszumot tudnánk kötni, ha mi is jól érezhetnénk magunk benne, megtisztulva, becsülve, békességben, talán minden dolog a helyére tevődhetne, talán minden ember megmentődne, egy kicsivel boldogabb lehetne a világ.” (márc 27? péntek?szombat…)
Milyen régen is volt… idézek egy régi írásból:
„Anyu! Változtassuk meg a világot!
Borzasztó, hogy minden csupa lyuk, ahová lépek. Sehol egy jóravaló útfoltozó.
Anyu! Foltozzuk be a lukakat, változtassuk meg a világot!
Anyu! Elárulom, egyszer voltam, egyetlen egyszer közönséges életemben, nem is aludtam két hétig miatta. Vártam, tudtam, hogy egyszer eljön értem a kaszás, és elvisz, ahogyan másokat is, pedig úgy vigyáztam, hogy meg ne essen, hogy más legyek. És tudtam, ha egyszer sem hibázom, a kaszás nem visz el. Hogy akkor sosem visz el a túlvilágra. Aztán ugye hogy én is meghaltam. Csakúgy, mint a többi ember.
Anyu! Miért nincs minden másképp. Fordítsuk hát meg, állítsuk feje tetejére a bolygót, aztán kezdjük el újra a világot.
Anyu! Valóban léteznek a földön angyalok?"
Ma már nem gondolom, hogy közönséges voltam. Fájdalom volt. a kaszás pedig egyszer így is úgy is, elvisz. mindannyiunkat.
És mégis. Meg kell tartanunk az embereket. Meg kell tartanunk egymást. Ne haljunk meg, hiába, dolgunk végezetlen.
Mackó sír. Mackó nincs itthon. Az élet odébbáll. reggel még nem sírt. a tükör előtt:
Bán Zoltán András Susenkája nincs. nem kapható. Éjszakai állatkert? párja... kicsit keveredek, zavarodok... szintén nincs.
hogy mi van...fentről sorrendben:
1. Omnia
2. Szilágyi Ákos: Gyönyörök kertje
3. Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén
4. Csukás István: az üres papír elégiája
5. Gergely Ágnes: hajóroncs
6. Kányádi Sándor: Fekete-piros versek
7. Miért szép?
8. Király Levente: Így írtok én
Mackó megjött. lett még kettő:
9. Schein Gábor: Hosszú menet a küszöbön
10. Tandori Dezső: Ördöglakat
hogy ennyire összeér minden, azt azért én sem "reméltem".
:))Passz. Megadom magam. tényleg alul maradtam. Majd legközelebb……….:)(: elmaradtam a tételeimmel. a koncentrálás igen nehezen megy. három-négy órából jó ha felet sikerül... szóamiszó, elkalandoztam az időt. be kell hoznom gyorsan (ezúttal) a korai lefekvésig. a legszigorúbb mégiscsak magammal vagyok:) ha lecke nincs felmondva, nincs szórakozás. de megérem még egyszer, ígérem.
Erős vagy.
--------------------------------------------------------------------
Meg kell tanulnod, el kell fogadnod, tudomásul kell venned. Csak látszat, hogy szeretnek. Aki egyszer kezét nyújtja értem, szörnyű kínokat kell elviseljen. A pofonok nekem szólnak, már nem érintenek, csak mindenki mást, aki értem. Fáj, ugye? hogy miattam neked kell szenvedned. Most már te is megtapasztaltad. Volt aki elengedte a kezem. Nem bírta a gyűrődést. Nem volt ereje velem emelkedni. Azt hitte, hogy a vakság fájdalom. Te is félsz. De egyszer mindenki aki felemelt, a végtelenbe fog szállni. Az álmaim, régen. Amikor minden egyes alkalommal felemelkedtem, csupán erős koncentráció volt. Mindig sikerült magasba repülnöm, amikor baj ért. Hatalmas távolságokban repültem. Világok felett.
Igaz, a mai álmom egészen különös volt. Idegen. A hely is, nem ott kérdeztek ki, amire számítottam. Nem azt kérdezték, ami az anyag volt. Nem tudtam a választ, összezavarodtam, ezért magamról kezdtem el beszélni. Nem tudom, érintettem-e aztán a témát. Hogy végül a szálak összefonódtak-e, mert felébredtem. A figura többször eltűnt, majd órák hosszat kellett várni, amíg újra megjelent, nem lehetett tudni, melyik vizsgázónál marad ott. Minket egy nagyon távoli sötét emelvényre irányítottak, több helységgel odébb, mint ahol a kihallgató vélhetően tartózkodik. A hang ami szólt, már nem is az enyém volt. Senki nem jelzett, mikor vége, hogy mikor elég, kifele is nehéz volt utat találni. Bár erre sem emlékszem. Igen… istenem. Azt hiszem, ebben a pillanatban felismerem a kérdezőt. Az a férfi volt. Talán nem is vizsga volt. De akkor miért voltunk mindannyian ott. És miért volt a kérdés művészettörténet jellegű, azaz mégsem egészen. Régi emlékekből, azt hiszem, ez is azokból az időkből, amikor elsötétült minden. Amikor csak véletlen volt az idő. Hogy éppen ott.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Nyulacska, kedves. Tegnap nem voltál elég szép, nem voltál elég illatos, pedig szeretted volna megcsókolni. Olyan szép volt, olyan sok fény, hogy visszahúzódtál. Féltél az öleléstől. Azt hitted, ugyanúgy eltűnhetsz valami félreeső zugba, láthatatlanná válhatsz, mint máskor. Nem készültél semmilyen találkozásra.
Tulajdonképpen rájöttél adott pillanatban, hogy nem számít az idő. Hogy melyik ember hány éves. Amikor hang, a test, átszellemül a tér, nincs kor. Mindenki egyforma. Egyformán szép.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Anya, szerető, testvér. Mindegyiknek a magáé. A szépség önmagában áll. Nem összemosható.
Az anya. Maradjunk az anyánál. Ez esetben megadom magam. Lehullik a titok, a szépség. Újra csak magam vagyok.
866.
2009.03.07 10:41 Dokk Szerki: meo-üzenet / Reggeli-esti fények
Általános nehézség a dokkon minden Becsey Zsuzsa-vers (ebből a szempontból, és számítva a megértésre, nem a kötekedésre) azt kell mondanom, hogy folyamatos "kellemetlenségek". A vers témái, erőterei (hatásai, az indulatok, érzések forrásai, a versek céltáblái stb.) mind líraiak, nem halott próbálkozások, sőt egozikumok a nem ismerős, már-már kiszámíthatatlan (ha kellő bódultsággal, rávaló alkalmassággal olvassuk) logika mentén megfogalmazódó érzések, hangulatok. A szbad forma is alkalmas lenne a "maximumokra". Marad azonban minden vers után (előzményektől és következményektől megfosztottan) valami elégedetlenség, ami felülírja a versben rejlő értékek nyújtötta örömöt. A szerző rejtőzködése. A lényegek rejtése. A szégyenlősség. Az az ellentmondás, amit így lehetne megfogalmazni: valaki előttünk áll, de sem körvonalait, sem részleteit nem engedi látni. Minhta csak utalna mondanivalójára, de gondosan rejtené is szinte ugyanazzal a "mozdulattal". Zavarba hoz ez a rejtve mutogatás. Úgy érzem, van innen mód elmozdulni, haszna is lenne, s hogy ez elsősorban már inkább alkotólélektani ügy, mint az amatőr-profizmus koordinátarendszerében elhelyezhető pont (vagy bármi síkidom).
867.
2009.03.07 17:16 becseyzsuzsa: re: meo-üzenet | Reggeli-esti fények
Sokarcú, izgalmas karakterű a dokk. Fekete-fehér kontrasztos, vagy egészen finom árnyalattól a gazdagon színes palettáig. Igazán sajnálom, hogy a rejtőzködő kategória nem illik a dokk arculatába. Jól fogalmaz, ez a rejtőzködés nem a szégyenlősségé. Hogy rejtve mutogatás? Nem tudom. Meglehet. Mindenesetre a mesterségesen előállítható tárgyszínek optikai árnyalatához mérve valóban az a szín, ami mérőműszerrel nehezen kimutatható. Bár valódi árnyalat, szabad szemmel szinte nem látható. A speciális műszert nem találták meg hozzá. Legalábbis úgy tűnik, egyelőre, itt még nem. De mit tehetnék, ez a lételemem gyermekkorom óta. Így is fogok meghalni, valószínűleg. Sajnos-e vagy sem, ezen nem tudok változtatni. Már rég volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy ezzel az arcommal, alkatommal nem vagyok elfogadható ebben a közegben. Az erre vonatkozó pontos, félre nem érthető magyarázatot közvetett úton bár, de személyesen kaptam meg. Mindenek dacára mégis vannak (voltak) szép pillanataim itt. És köszönöm a méltatást, mindegyiket, ha úgy hozza rendeltetés, kíváncsian fogom elolvasni. Üdvözlettel, becseyzsuzsa.
Vannak-e még igazi férfiak? 2009 03 14 délelőtt. Napfény sugaraitól ittasan, fotelben jegyzeteimmel (aznapi anyag). Végsősoron a szabadság nem más, mint lelki béke. A test halálra van ítélve.
Pedig igazán mindennap megfogadom, hogy befejezem a naplóírást, aztán mégse. Azt hiszem féltem az emlékeimet. Hogy ami egyszer olyan nagyon szép volt, sosem ismétlődik meg. Így aztán inkább elkerülök találkozásokat.
jegyezve 2009.03.10--------------Ma azon vettem észre magam a reggelinél, hogy zaklatottságomban (valamiféle megmagyarázhatatlan zavar) imára kulcsolom kezem. Ilyenkor nagyapám jut eszembe, de most ez is valami más volt. Ezúttal nem tudtam az okot, hogy miért történt, csak az állapotot érzékeltem, nem volt célom sem. Öntudatlan mozdulat volt.
A ma Arcai / Vagyok is meg nem is, hozok is meg nem is, adok is meg nem is… hogy életre kelt velem ez a mondás?
Előtted fényes az út. Már mindent töröltek, mögüled. hogy nem elég?
jegyezve 2009.03.06---------------------
Előtted fényes az út. Már mindent töröltek, mögüled. hogy nem elég?
jegyezve 2009.03.05--------------------
felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.04
--------------------
felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.03----------------------------------
felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.02
felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.01
-----------------------------------------
Miközben hajnalra ezekre ébredtem lehetséges az hogy az ember burokban éljen? Hogy még levegőt se kelljen vennie a földről? Akkor csak az álom lenne egy belső világ és még tévedni sem tévedhetne Csak béke és harmónia lenne
jegyezve 2009.02.28
-----------------------------------------------------------------------Ma azt mondja tanárom,elvégzett munkám fölé hajolva, azt szereti bennem, hogy megbízható vagyok. Azt hiszem,valahol minden tanárom szeméből ez csillant vissza, egyszer még a vizsgateszt is korrigáltatott, mikor hibát találtam benne. Igen, egyelőre felettem nyulacska győz. Precíz, pontos. Olyan, akár egy tudatos gyermek, aki becsületesen végrehajtja, amit a felnőttek elvárnak. Ilyenkor nyugalom van, jó együtt élni nyulacskával. Mackó ma megint nevetett a telefonban. Nem hiszi el, hogy valóban tanulok. jegyezve 2009.02.27
-----------------------------------------------------------------------------jegyezve 2009.02.26
Azért tanulunk, hogy legyen mit felejteni. Amikor kezünkbe vesszük a tollat, szabadok lehessünk. Eltűnik minden súly, sallang, ami addig egymásra épült. Eljuthassunk a nullára. Arra a pontra, amikor már semmi nem érvényes, azaz éppen hogy minden máshogy érvényes, mint annak előtte. Miközben minden érték ami addig, megmarad értéknek.
Becsey Zsuzsa, 1969, képző- és médiaművész, rajzfilmkészítő, író, könyvszerkesztő, tanár. Diplomáit a Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika-, intermédia- és tanár szakán, majd az Iparművészeti Egyetem animáció szakán mint mesterfokozatú vizuális kommunikációs tervező, valamint az ELTE BTK mozgókép- és médiakultúra tanár- és szakirányú továbbképzési (szakképzettség irányultságú) szakán szerezte. Hallgatója volt különböző irodalmi műhelyeknek, szemináriumoknak, íróiskoláknak, úgy mint ELTE bölcsészkar magyar és esztétika szak, DOKK, JAK, Magyar Író Akadémia és mások. OKJ-s tanfolyamokon végzett tanulmányai: kiadványszerkesztő, angol nyelv, ECDL. Számos csoportos- és egyéni kiállításon szerepelt, néhány díj- (Barcsay, Magyar Narancs, Kortárs Múzeum) és alkotói ösztöndíjban részesült, egypár filmjét bemutatták, utóbbi időben könyveket ír és rajzol. Különböző művészeti műfajok jellemzőinek kutatásán, látszólag eltérő rétegek egymásra csúsztatásán, egymáshoz kapcsolódásán, illetve határaik egybemosásán, fellazításán, összefonódásán munkálkodik. Ösztönös alkotó, nem tartozik egyetlen csoporthoz sem. A sors magára hagyta, nem hordozza tenyerén. Munkáit jórészt saját erőből készíti és próbálja eljuttatni a néző- és olvasóközönségig. Támogatója, komoly terjesztője nincs.