utolérheti-e az ember önmagát
ide másolom egy legutóbbi megjegyzésem, ennyivel is ellene szegüljek ennek a ráérősségnek. az idő olyan hatalom, amit sosem birtokolhatunk.
szép megnyitó volt. igaz, így is csupán majdnem az, amit képzeltem, mert azért még cenzúrázás is akadt, legszebb aktok szövegeimmel,... egy közösségi ház, ahol gyerekek, idősek, más tér, közeg, mint amit valójában álmodtam magamnak, mégis boldog voltam, elégedett, azt hiszem. a film kivetítőn, ami nyitotta, zárta, a sötétségből világított a hangom, képek versek síkjaiban, hatásos volt, olyan amit csak képzelhettem. már rég álmodom arról, hogy a filmjeim amiket mostanában verseimből szövegeimből életem szakaszaiból képekkel, fotókkal aláfestve álom és valóság között, szóval hogy kiállításokon, talán máshol, fesztiválon, hasonló helyeken, arcomból visszatükröződnek. pl olyan helyeken ahol nőkkel, nőirodalommal, képzőművészettel foglalkoznak. ezek a rövid filmetüdök valahol egyesítenek mindent ami vizualitás. filmet, irodalmat, képzőművészetet. internetes honlapon azért más. nem ugyanaz a hatás, mint a sötétből az arcok, nézők sziluettje mögül ahogyan magam is újraélem. sokan voltak, legalábbis ez a kis hely megtelt, még ha nem is kifejezetten a szakma volt jelen. különös, különleges embereknek örülhettem. ez is csupán álmom, hogy egyszer írók is, képzőművészek, ... színházi emberek jelen lesznek kiállításaimon, filmvetítéseken. és egyáltalán, hogy lehetőség lesz megmutatkozni ezzel az arcommal az embereknek. azt hiszem, mindenekkel együtt, öröm volt. főleg az, hogy először történt, nem izgultam, egészen meglepett nyugodtságom, szinte anyaként tartottam kézbe az estet, a felolvasó fiatal lány eltéről, és gitározó fiú iparművészetiről, még a rutintalanságukkal, tapasztalatlanságukkal sem vettek vissza, mintsem inkább valami kedvességet, bájt adott az estnek. legalábbis én így fogadtam be. és azért jó, hogy nem egyedül állítottam ki. az a különös ebben, hogy talán mind az öt kiállítás más jellegű lesz. egyik szakmai est íróval, szerkesztővel beszélgetve, másik fiatal kezdő előadókkal, harmadik talán művészettörténész vagy profi zenésszel,... ki tudja? mindenesetre érdekes tapasztalat. na és a Láncszemek is fogyogattak, milyen más itt, mint elhagyatottan üldögélve valamelyik polcon az üzletben. az agyaghímzéseim pedig ma is leveszik lábukról az embereket. volt akinek ez tetszett leginkább, akadt aki egészen el volt ragadtatva. csak sikerülne valahogy azokkal is már komolyabban foglalkoznom, tovább fejlesztenem, ahogyan álmodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése