Láncszemek, Andi akt sorozat, és ami háttérben

Már régen készülök a blogomra tenni ezt az összeállítást. Az itt látható képek a szövegekkel valahogy mindenhonnan kimaradnak, vagy csonkán jelenhetnek meg, így aztán úgy gondoltam, láthatóvá teszem akkor itt ezt a sorozatot (úgy hogy a szövegek is olvashatóak legyenek). Amikor a képeket a szövegekkel, nagyrészt innen a blogomból született prózarészletekből összeállítottam, ezekben az időkben magam is egészen letardált tudatalatti állapotban, szinte csak vegetálva tollal és jegyzetpapírral léteztem, így aztán nem meglepő, legelső gondolatommal az ICA Irodalmi Centrifuga volt előttem. Az Andi akt sorozat képeiről van szó, ennek a modellnőnek hányattatott sorsa pedig önmagáért beszélt. Mivel itt ezen a honlapon igen rokon jelenségek tűntek fel (női sorsok), nem volt különös, miért is ez a rokonság Tamás akt képei, valamint a jelek, melyek fokozatosan kísérnek, és az ICA között. Először megvallom, nem fogadtam be ezeket a nyílt, prüdériától mentes, szinte hivalkodóan szembenéző képeket, zavart a könyvbe valami mód bekerült egyetlen Andi kép is, hiszen a hinta, a gyermekkor, az öregség, elmúlás, a női test erotikai vonatkozásában is zárt, visszafogottsága volt az, amire alapoztam. Az Andi képek viszont maga volt az eleven hús. Szinte sérült arc, bőrnyomok, minden olyan valóságos. Pontosan a másik oldal az aktábrázolásnak, mint amit esztétikailag a könyvben végigvezettem. Aztán egyszercsak beugrott. Hogy miért is kellett találkoznom ezekkel a képekkel. Akkor néztem vissza a szövegeimet a blogon. És akkor itt tűnt át a képbe szinte egyidőben az ICA. Látom is bennük pontosan körvonalazódva ICA (egyik jellemző) arcát. Megmagyarázhatatlan ez az összefüggés. Az egész eset valójában úgy történt, hogy bátorítottam Tamást, küldjön még képeket, kissé gazdagítsuk fel a kiállítás képeit, ne csupán a könyv legyen az alap. Lépjünk tovább. Nemsokára kissé félénken nyújtotta át a lemezt az új képekkel, tartva attól esetleg nem nyer tetszést, mégis amikor megnyitottam, szinte lázban égtem a termékeny sorozat izgalmában. Már láttam is magam előtt a szövegeket. Aztán kérdezgettem, beszélni kezdett, hogyan is készültek ezek a képek, hogy ki is ez a nő valójában ennek a kompozíciós sorozatnak hátterében. Különösen hitelesnek tűnt ez a valóságos, hús-vér vonatkoztatás a képek kulisszái mögött, és kértem Tamást, írja is meg. Majd ezt a szöveget applikáltam némi korrekcióval kísérőként a képekhez, immár a kiállítás anyag szerves részeként funkcionálva, majd fokozatosan vált egyik kedvencé, de mindenképpen igen erős, markáns meghatározó részévé az Andi képek a Láncszemek arcának.

Tamás szövegét újra feltettem, hogy érzékelhetővé tegyem, mitől fordult meg, melyik az a pillanat, amikor befogadtam, megszerettem ezeket az Andi aktokat, és építettem a Láncszemek kibővített, továbbdolgozott, másik arcát is ezekre a képekre.