őszinte amit írsz, mintha ismernéd. azonban ha nem veszel rossz néven egy apró vallomást, folyamatosan egyszerre vagyok a serpenyő, akarom mondani mérleg mindkét oldalán. ha fölemelkednék, másik oldalról visszahúz. arcaim ellenem olykor. küzdünk, néha pihenünk, alszunk. olyankor békesség. hinni mindig, fent is lent is. ez igényel emberfeletti (magam felett) erőt. megtartani arcaim. egyensúlyban. birtokolni. közben tanulni. fokozatosan a másikból.
Ilyeneket írtam ma. De ahogy látom önállóan is állnak lábukon. Nem úgy mint én.
Felébredtek a halottak a temetőben. Gyertyák- fehér fejű virágok. Rengeteg virág. Sírok fején mindenhol merre szem lát, koszorú. Már a fákat sem látni, csak a fehér fejek. Kerek labdák. Nem értem miért hívják krizantémnak, amikor labdák. Borzasztóan haragszom ezért, akik kitalálták, hát az biztos hogy én labdáknak hívom. Hatalmas, fehér fejű labdák. Húsos, illatos, friss, legszívesebben beleharaptam volna. De csak mackónak mondom súgva, senki ne hallja, hogy ugye biztos nem vagyok normális, leharapni egy virág fejét. Azt mondja, ne törődjek, (ilyenkor mosolyog is), hogy mások meg cigarettáznak, az se normális. Hát akkor jól van.
(különben esküszöm, ha egyedül, megkóstolom.) aztán tovább gondolom azt is, biztos az se normális, írni temetőben. Mikor annyi ember. De hát én csak én vagyok meg mackó, akkor is amikor annyi ember. Na meg akinek írok. Persze, mert ugye írni azért mindig valakinek írok. Mert az biztos, nem magamnak. Szép is lenne, magamnak írni. Annak már semmi értelme.
Határozottan langyos szél fúj. Kellemes. Ez biztos a halottak lehelete, lélegzet, mert különben most hideg szél fújna. Pontosan emlékszem, ez különös halottak nap, mert ilyenkor máskor eső, meg hideg szél. Mondom ezeket is megint mackónak, merthogy ő mellettem. Most amit papírra, ma különben is, mindenre rákérdez. De anélkül is, amit írtam, mondtam is. Mintha vele erősíteném. Hogy ismétlem.
Ma reggel meg azt mondja nekem, haláli. Hogy engem ki kéne költeni, ha nem lennék.
Valami más, egyéb.
Tartogatok egy nagy meglepetést, de sajnos arra csak tiszta fejjel lehet készülni. Én meg napok óta fáradt, mikor már ott, hogy írás. De bízom, hogy elkészül. Sokminden ami elkezdődik, nem fejeződik be. Ennek muszáj megszületni. Mindjárt kettőnek is egyszerre. Persze most a napokban is legalább öt-hat dologgal kéne kész lenni, de minden csak napolódik. Az van előbb mindig ami magától, sosem az aminek idő szerint kellene. De ez sem igaz pont így, mert van ami azért napolódik, mert nem érett meg. Mert gondos vagyok vele, mert szeretem, szeretgetem. Nem akarok vele kitolni. A szövegre gondolok most, persze, aminek születni. Ami ugye azért én vagyok, valójában mégiscsak ilyenkor magamért aggódom. Szóval szeretnék magamnak jót, ez van. És inkább simogatni, mint valami más, rossz. De ezt már írtam, hogy az ember magának mégiscsak jót szeretne. Persze van amikor olyan határidő, amivel nem lehet kikezdeni. Ráadásul a tanfolyamon megint vizsga. Nem elég hogy járok a tanfolyamra, hallgatom, dolgozom, még vizsgázni is. Na persze rendben, értem én. Értem ez is, csak mégis. Ugye ami sok az sok. Mennyire össze tudnak a befejezetlen elkezdett dolgok zavarni, ha egyikre sem tudok elég időt áldozni, egészen benne lenni. Csoda-e gyötröm magam, ha egyiknek se sikerül végére érni. Csak naplót írni jut, mert ugye az olyan mint amikor éhes az ember, ideje nincs enni, de bekap egy-két falatot. Azért már egy komolyabb étkezés, hát az jelen állapotomban sajnos gondot okoz. Kivéve a mai nap ugye, mert ma csak ettem, meg a halottak. De ha azt vesszük, előbb ugye egészen másról beszéltem, mikor enni. Na jó, kicsit összebolygattam, nehezebb legyen olvasni.
2 megjegyzés:
Keresztény-szocializációs m/orálom tiltja a temetőbenevést. Mosoly. Mintha csak a másképpel lehetne ott táplálkozi - nem a fénnyel élek, hanem a szeretettel. Kiskoromban a bársonyvirágot, illetve argó büdöske"fejeket" legeltem, úgyhogy, ha engem rend (Becsey féle hiányigésítés), akkor Te ennek maxima (mert ugye nő). Nem is voltam temetőben. Aktívan gondolok. Jó olvasni. - Jövő héten tudunk találkozni Írószövetségben? Te tudod, mikor lesz? Összemosoly.
halott szellem?él? én csak ülök és beszélgetek. például hogy nincs-e túl hideg, nincs-e túl egyedül itt a nagy tömegben. elmesélem, hogy felvágtam a kiscsibéknek a répalevelet és már keverem a kukorivadarával. aztán még sokmindent mesélek. hát ha már csak írni nem enni róla, :)szintén szocializált. más, „hiányigésítés”… ezt még rágni.
jövő hét? nem tudok róla. nekem kókai szokott küldeni, ha most is, s időben, angyalok is velem, megyek. szólok is valami mód, mivel mindig későn, esetleg telefon nem árt. azért van hogy lemaradok róla. mosoly.
Megjegyzés küldése