2008. november 2., vasárnap
egy kéznyújtás
Apám egyszer azt mondta nekem, hogy mindig olyanokért állok ki, miközben saját magamat ásom, akik sosem fogják kezüket értem nyújtani. Talán valóban így van. S hogy miért nem foglalkozom inkább magammal.
Mosolyognék, de távol vagyok magamtól. különben nem bánnám, ha egyszer nekem is igazam volna.
Mosolyognék, de távol vagyok magamtól. különben nem bánnám, ha egyszer nekem is igazam volna.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése