2009. május 23., szombat

ha résnyire is








Milyen erőltetett, mikor valaki még a semmi után is folyton arról beszél, hogy nem érthető. Sosem is értett. De azért mindent pontosan tudott irányítani, nehogy kitudódjon, éppenséggel mennyire is hogy értett. Már nincs hányingerem, a tegnap is egészen hamar elmúlt. Túlzabáltam magam, ennyi. Csak a bodzaszörp maradt ki. Napokig fogom emlegetni.
Vannak utak, melyekre miután kiderült, zsákutca, sosem térek vissza. Mindig csak azoknál az utaknál maradok végül, ahol fény. Bizonyára vannak, akik holtan szeretnének látni. Mégis valami megérint. Pontosan érzem az érintést. Utolsó pillanatban.

Nincsenek megjegyzések: