és nem hittek, és nem hittek, és nem hittek, újra és újra meg kellett mászni. újra és újra elárul majd. sosem bízik bennem. újra és újra vár, mikor jön a pillanat, újra meg újra, megfeszíteni. és én újra és újra megmászom, el akarom érni a kezét. aztán mindig visszahullok. sosincs elég erő. megtartani. és te is csak nézel, mozdulsz arra, amerről a kezek tartanak. mindig amerről fúj a szél. nekem ezt is, ott is tartani kell. megtartani magunkat. magammal. te egy árny vagy. fény. a fénynek árnyéka. egy fényt kell benned elérnem. sosem tudom, hol van, merre jár. egyáltalán, hogy létezik-e. néha kiemeled a kezem a fényre. kiemelsz magadból, aztán hagysz süllyedni. hát lehet-e hinni, létezel, hogy létezem. melyikünk valóságosabb.
elhúzzák a redőnyt.
a szárnyaim. a szárnyaim kellenének. talán csak nem vettem észre. ahogy felemelkedem. egyszer mindenki elhagy. érted. véletlen volt minden. meg sem történtünk. én nem.
talán mégis meg kellene kapaszkodnom a korlátba. semmiség. elragadtatott a lendület. azt hiszem mégis megtörténünk. valamelyik másik időben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése