2008. november 4., kedd

a kisfiú, aki kiábrándult belőlem

azt mondták, azért volt ez az egész, mert nem tudom elengedni magam. nem tudok felszabadulni, állandóan görcsben tartom testem. hogy azért nem bírtam az utat, amikor ráadásul igen jó autóban (volt aki szerint épp az baj, a túl kényelmes, lágyan mozgó, egyáltalán nem rugózó autó). és muszáj volt megállítani. hiába kínlódva, ideig, órákig még tartva, szóval egyszercsak hányni. éppen mikor idegen autó, ugyan kedves, ismerős emberek, én már felnőtt lány, rájuk bízva, s hogy örülve, volt is ott egy fiúcska, aki épp akkor ábrándult ki belőlem. hiába az anya, hogy egyébként amikor purcolni is, ugye azt is ki kellene engedni, akárhol, és hogy én ezt sem hagyom, ki, ami ugye normális lenne. nembeszélve a többi görcseimről, s hogy csoda-e végül hányni. vagy hogy miért is csodálkoztam régen, amikor a már szinte kamaszodó leánygyermek a kád vízbe pisilt. ha neki úgy esett jól. hogy ez normális. persze akkor én csak néztem, hogy ilyen is, pedig már szinte egészen nagylány voltam, de megmondom őszintén, nem tetszett, hogy abban a vízben mosdik, amibe pisilt. nagylány kicsilány, mert ugye a bébi az mégiscsak bébi. dehát így, hiába ami egészség… én pedig mindent (bár kád vízbe sose kívántam pisilni), megtanultam visszatartani. nekem meg ez volt természetes. hogy például szerettem hallgatni, amikor tudtam, elvárják beszéljek. vagy amikor nem érdekelt, hogy elvárják beszéljek. esetleg amikor eszembe sem jutott, elvárnák, beszéljek. egyszerűen csak jólesett nem beszélni.


Mindenestre az tény, akárhogy is a kedves anyuka, a kisfiú bizony kiábrándult belőlem.

3 megjegyzés:

Széll Zsófia írta...

Zsuzsi, jövünk szombaton Pestre - este összeruccannánk páran. Tudnál nekem adni egy ímélcímet, hogy részletezhessem? Cupp - és én beábrándultam, de lányvagyok, úhhogy logikailag okés - mosoly

becsey zsuzsa írta...

nyulacska3@freemail.hu, tel 3030083
-mosoly.

Széll Zsófia írta...

ihajjra fel