végre valami vers

istenem, bárcsak valami jel... levegőt ír... találom a dokkon ezt a versem, van hogy amivel nem foglalkoztam rég, idegen, mintha nem is én, pedig nem rossz, tartalmában valami különös atmoszféra, mélység. jobb is hogy ilyen távlatból olvasom vissza. na és mégiscsak első, ami még nem kijelölve, láttamozva. talán ez is valami jel? csak szállna meg valami angyal. tehetném jó verssé. amit mindenki szeret majd. istenem, hogyan tudnám működő verssé tenni, hogy elvarázsolhassam vele a... (na jó, megelégednék néhány emberrel). a versíróversenyre csak jó verset szeretnék. szeretném leküzdeni azt ami rég, dokkon, hogy minden ami jön. hogy sok vers, amiben jó is rossz is. hogy csak jókat. talán akaratlanul is készítgettem testem erre a visszafogottságra. az sem volt véletlen, tüzetesen válogatgattam oda a verset. nem is tudom, talán volt egy arc előttem. hogy kinek válogatom. az én arcomban valaki másé. az ő szemével próbáltam nézni, amikor válogattam. talán mást, másokat is megérintett. de azért még nem vagyok biztos a dolgomban. talán közel vagyok hozzá. de az önbizalomhoz vers terén még igen sok pótolnivaló...