2008. június 30., hétfő

rózsaszín hús-üveg

minden ami rózsaszín, hús-üvegből

ha meg ez itt lentebb mind mégse így, semennyire vagy félig egészen, akkor is csupán az, hogy Czapáryval lelki rokonságban. innen vagy onnan, akárhonnan is tekintve. én is hat, ő is hat. hatva hat. birtokolom a szellemi szabadságot.
annyira hogy mindezhogy nemhogy baj, épp ellenkezőleg. nem lenne rossz például egyszer együtt dolgozni. hogy születne valami, amiben minden ami pozitív, összegyűljön. hogy kilökjön mindent ami nem oda való. csak az maradjon ami jó.

és igenis szeretem, még csakazértis szeretem Czapáry Veronikát, a rózsaszín üveget-húst, és a világot. igenis szeretem az egész világot. feloldozok minden fát, minden bokrot, minden embert. magamat is. s minden emberrel is minden embert.
szeretem a barátom barátját, szerelmem szerelmét. igen, hogy ember vagyok-e? emberből vagyok, kétségtelen, hisz mindenem van, ami embernek emberből.
de minden szerelemnél, legyen az múlandó vagy örök, emberfeletti vagy hétköznapi, szebb a barátság. szeretem a békét, mindent ami jó. nyugtató.

magamnak és minden halandónak,
(nyulacska)

2 megjegyzés:

Veron írta...

„hazudsz, hogy életben maradj”

önkéntelenül is ugyanerre az írásomra emlékeztet. Utánakeresek:
csak eszköz, jó eszköz, hogy életben maradj…

nem hiszem el hogy ezt is beidézed!
szerintem én is minden írót beperelhetnék aki a zöld szót használja, az együtt dlgozni persze jó ötlet ahogyan a literán is írtam, csak kattanj már le erről tőled vettem témáról légyszíves, mert 1. nem igaz. 2. csak mert rózsaszín? hát mindannyian rózsszínűen látjuk a világot drágám ...
de azért szeretlek.

becsey zsuzsa írta...

Az ember idővel megtanulja, csak olyan hangnemben lehet az emberekkel beszélni, amilyenen ért.

Drága Veronika, csak a hülye nem érti, meg aki nem akarja, hogy mit jegyeztem itt fel. Azért persze az ember nyugodtan kimondhatja: nem szeretlek. Legyen ebben a naplóban is legalább egy feketén-fehéren kimondott szó. Egy embernek, ha bántották, elemi joga érezni. Nincs ebben semmi különös vagy meglepő. A múltat pedig ha kitöröljük is, emlékezetünkből nem irtható ki. Legalábbis a magamfajtáéból, amelyik még aránylag egészséges.
A többi itt, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, nem szorul magyarázatra.
Ez egy napló. Csak azt végzi, ami hivatása. Még ha változnak is a dolgok, átalakulnak, akár bennünk is, attól még ami történt, megtörtént. A múlt rögzítve. Attól persze még vannak életünkben olyan dolgok, melyeket szívesen kitörölnénk. Mint például ezt is. A „lopás” kifejezést úgy látom, magad sem bírod törölni emlékezetedből. A témát viszont rég lezártam, bár kétségtelen, bőven lenne mondanivalóm, nem kívánok többet foglalkozni vele. Azt hiszem, érthető.