Esztergom-Kertváros felé, Tollinga díjátadó

ma, azaz ez már tegnap lesz, utazom tehát Esztergom-Kertváros felé. kellemesen fut végig vállamon-nyakamon-tarkómon a friss levegő, inkább csak hűvös, mert benn meleg, fülledtség. de ez csak később, a légkondi ugyanis nincs beüzemelve, vagy működöképtelen, döntse el ki, mindenesetre kezdeti nehézséggel, ám készséges, igen rokonszenves kalauzzal. egyetlen szóra rohan kulcsért, nyitogatja szerre az ablakokat, miközben csurog arcáról a víz. mellesleg a működöképtelen légkondi is a kedvemért, ugyanis általában allergiát kapok tőle. érdekes egybeesés, most indul útjára először a Margit hídról a MÁV vonat, ahogy én is először az említett Kertvárosba, írói karrierem, és itt most semmi irónia, bíztató indulásával.
szóval itt üldögélek, Temesi új könyvével, a könyvhéten kaptam tőle ajándékba, imádom ezt a nagyvonalú gesztusát, hogy imádom rossz szó nyulacskától, egyszerűen csak meglepett, jólesett. és hogy mostanában érdeklődik, foglalkozik velem. mint ahogy nemrég az az árgus szerkesztő fiú is, olyan szimpatikus volt, átnyújtott nekem egyet a költészet éjszakája napokon, kicsit zavarba jöttem, hogy nekem, de aztán láttam, mindenki más vehetett, szabadon, persze nem biztos, hogy észreveszem, vagy éppen akkor van bátorságom, néha egészen elszállok, mintha ott sem, bár megesnek rossz pillanatok. de így, különben is van ahol nagyonis van bátorságom.

olvasgatom tehát ezt a könyvet, simogat a levegő, és szinte mozdulatlan, belesimulva, miközben azon veszem észre magam, csókolózom. valakivel, nem tudom kivel, arca nincs is, vagy összemosódik, több arc, mindenesetre meghatározatlan, csak egy biztos, jó. különösen kellemes érzés. olyan nyugalom, langyos, összefolyva levegővel, csókkal. mintha személy nem is, csak a csók. de pontosan érzem a nyelvet, illatot, szagot, valami olyan amit szeretek, bár nem tudom mi, tehát ez sincs, azt sem test-e vele, csak a csók. behunyom szemem, mindez mintha végtelen. 1-2 fiú jut eszembe, ki lehet, kibe lehetnék szerelmes, esetleg ki az aki viszont, vagy vagyok is, szerelmes, hogy kibe, ez is olyan végtelen, meghatározatlan, mint a csók, mert senki sincs aki éppen testközelbe számítana, javítok, több fiú is jöhetne számításba, egészen különös arcok, ha éppen el kezdenék gondolkozni, de általában amikor spontán, csak 1-2 az ami előjön. nos mindezek az arcok is csupán képzeletben, jönnek-mennek, váltogatják egymást, az az 1-2 marad, valami állandóbb. azonban kell hogy lássam is időnként ez arcokat, hogy megmaradjanak. előjöjjenek. igen, létező emberek ezek, éppcsak tőlem függetlenül. annyi közöm van, hogy néhány köszön is. vagy kedvesen csak mosolyog. vagy valami más. bár a napokban történt velem valami kellemetlen is, de erről most nem tudok beszélni. nos általában van valami halvány közöm ezekhez a fiúkhoz, de előkerülnek olyan arcok is, melyekhez csak emlékek fűznek, semmi szerelem ilyesmi, pl. egy régi tanítvány, egy ismerős arc, valahonnan, talán olyan tanítvány, aki közben kikamaszodott, esetleg már semmihez sem társítható, már nem felismerhető, de a vonások, csak a vonások emlékeztetnek valami ismerősre. van hogy egészen férfias fiúvá változnak, 1-2, néhány év, és akkor nézem, bámulom. ezek a fiúk azt hiszem kedveltek engem. a legintelligensebbek, legjobb fejek köszönnek is. mosoly, vagy csak a szemben valami izgató, ismeretlen, valami ami csak ezeknek a fiataloknak van. lányoknak, fiúknak. valami múlt, közös múlt kacérsága ez, valami egyezményes huncutságé. különös nézni, hogy kinőtték magukat.

nos vissza szerelem, csók, megtörténik hogy valakivel levelezőviszonyban vagyok az arcok között. van hogy személyesen nem érintkezünk, vagy éppencsak egy hang, az említett köszönés, mosoly. amikről beszéltem. van hogy az se, csak valami megfoghatatlan vonzás. valami ami közel tart. a találkozás személyesen azonban ritka. vagy ha megtörténik, azokkal inkább természetes, baráti. nos ilyen hogy hús-vér kapcsolat, szinte elképzelhetetlen. vagy mégis? valaki nemrég azt mondta, talán a múlthoz képest, húszéves kori énem, nyitottabb vagyok. hogy ezt érezhetem, valami ilyen történhet mostanában velem. nos az ímél, szkájp, előfordul. de személyes beszélgetés szinte kizárt.

nos itt a csókolózás között, semmi többre nem jutottam most sem, a beazonosítást illetően, talán mert nem akarom. talán mert a játék erejéig kellemes, a megnevezés lebontaná ezt a varázst. nos, szájban vagyok, szájjal, akárha testben. langyos, összefolyik minden. a tárgyak, az ember, a simogató levegő. igen, mégis egy kicsit közelebbről, ez a két arc van, egyik amelyikbe hiszem hogy szerelmes, másik amelyikkel valószínűbb, hogy csókolóznék. azaz akivel éppen meg is történhetne. ami nem történhet. ártatlan arc, talán igen, ő az aki szeretne. azt hiszem, csak olyan emberrel csókolóznék, bármi ilyesmi, aki szeret. valami megnevezhetetlen. vagy valami olyat érez, amit én. talán. de ez sem biztos. nem tudom. akiről sugárzik, hogy mindent adna. értem. akinek jó adni. úgy értem jó neki, hogy adhat. észrevétlen. mindenesetre az akibe hiszem hogy szerelmes vagyok, vagy inkább hittem, nem tudom, azt hiszem ezek itt mind csak múlt idő, emlék, szinte biztos, hogy nem jelentek semmit neki. bár ez is csupán érzés, tudatalatti, s talán ezek az igazak, egyszerűen csak nem szeret. talán mondta is, de nem hittem akkor. ez is tudatalatti volt, valami más, az előbbivel nem ellen, mégis mentségem rá, folyton nekem üzent. valami rejtett tudatalatti? vagy valami szándékos, nagyonis tudatos? belőlem élt, írt. másnak. azt hitte, másnak, másért. de szinte minden egyes szava az én jelzésemből, érzésemből, szavaimból. tagadja. önmagának leginkább. vagy inkább csak nekem. játék? túl vagyok már azon a ponton, régen már, hogy mélyebben kutakodnék. meghagyok mindent úgy ahogy van, amennyire látszik. szeretem ha a dolgok maguktól esnek meg velem. amikor nem tudok semmit. előre. amikor minden olyan érzéki, és olyan természetes. semmi tettleges, vagy tudatlagos.

nos megtagadott, mert nem szeretett. mert valójában nem tudta, szeret. és ez így van jól. nagyon jól vannak a dolgok mindig ahogy éppen vannak, történnek. véletlen játék részei vagyunk mind.