Istenem, de boldog lennék... ha a világ összes kiadója összefogna, és támogatná Nyuszit.
na persze, persze... nyulacska, eggyel is megelégednék
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
mi vezeti az induló kezet.
Azért tanulunk, hogy legyen mit felejteni. Amikor kezünkbe vesszük a tollat, szabadok lehessünk. Eltűnik minden súly, sallang, ami addig egymásra épült. Eljuthassunk a nullára. Arra a pontra, amikor már semmi nem érvényes, azaz éppen hogy minden máshogy érvényes, mint annak előtte. Miközben minden érték ami addig, megmarad értéknek.
Becsey Zsuzsa, 1969, képző- és médiaművész, rajzfilmkészítő, író, könyvszerkesztő, tanár. Diplomáit a Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika-, intermédia- és tanár szakán, majd az Iparművészeti Egyetem animáció szakán mint mesterfokozatú vizuális kommunikációs tervező, valamint az ELTE BTK mozgókép- és médiakultúra tanár- és szakirányú továbbképzési (szakképzettség irányultságú) szakán szerezte. Hallgatója volt különböző irodalmi műhelyeknek, szemináriumoknak, íróiskoláknak, úgy mint ELTE bölcsészkar magyar és esztétika szak, DOKK, JAK, Magyar Író Akadémia és mások. OKJ-s tanfolyamokon végzett tanulmányai: kiadványszerkesztő, angol nyelv, ECDL. Számos csoportos- és egyéni kiállításon szerepelt, néhány díj- (Barcsay, Magyar Narancs, Kortárs Múzeum) és alkotói ösztöndíjban részesült, egypár filmjét bemutatták, utóbbi időben könyveket ír és rajzol. Különböző művészeti műfajok jellemzőinek kutatásán, látszólag eltérő rétegek egymásra csúsztatásán, egymáshoz kapcsolódásán, illetve határaik egybemosásán, fellazításán, összefonódásán munkálkodik. Ösztönös alkotó, nem tartozik egyetlen csoporthoz sem. A sors magára hagyta, nem hordozza tenyerén. Munkáit jórészt saját erőből készíti és próbálja eljuttatni a néző- és olvasóközönségig. Támogatója, komoly terjesztője nincs.
Blogarchívum
-
▼
2009
(141)
-
▼
június
(18)
- múlt-jövő közt
- valaki mindig jó hozzánk
- reggel
- amikor szomorú
- cím nélkül
- cím nélkül
- világosból sötétből
- nyulacska avagy-e Nyúl
- ima
- örökké lesz
- álmodni vagy rózsaszínben
- végállomás mégiscsak békesség
- tegnapi felolvasásból
- a rátóti
- és te kicsi vagy
- … hogy ezek csak az én karikáim
- MACKÓHOZ ÉS A CSAK AZ ANYAGIAK
- arcaink
-
▼
június
(18)
Magamról
- becsey zsuzsa
- -------------------------- Ülök, odajön, képzelem odahívom, békítően érintem karját, mint aki már csak távolból. Ő áll, szembe, két karral asztalnak kissé előredőlve mint aki még épp, de már. Ujjaimmal játszom, tenyerembe rajzolok, hirtelen nőnek ki fák elhagyott tenger....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése