AZT HITTEM
Budapest, 1997
azt hittem derűsebb
hogy másokban is létezik
ami itt benn
kívül is meglátszik
végül ugyanott mindenki aki van
csak abba rossz beletörődni
hogy már ez lesz
máskor
azt hittem egyszer fény derül
azokban is
de ők élni akarnak
minden napra egy falat
v f e
ö a c
d l e
ö b t
r ó b
b l ő
ő l
l
ablakból
AMIKOR NÉGYEN VAGYUNK
2003. június 18.
most írnom kellene a
fényről
hajnalról
főként az esőről
állunk hárman
négyből mindig csak hárman
várakozva
valaki mindig hiányzik
elmegy másvalaki
pillanatig ketten
megint hárman
a másvalakivel
PING - POANG
Budapest, 2003. február 4. (részlet)
Apám ütőjével
boldogan-buzgón-szökdécselve
pattogtatja a labdát
fel
le
s látszik rajta hogy ez az
élete
közben ütemesen
az ugró labdára koncentrál
tekintete a labdával megegyező
vonalban
mindig mosolygom ezen ha
felidézem
széttárt kissé karikó
lábak
le-fel ugráló tekintet
ma már ragasztgatja
ápolgatja ütőit
a jókedv kacagás sem a régi
s a heves mozdulat
ernyedtebb
csak ha nagyon muszáj
pattog újra
ilyenkor szeme csillogása
pillanatra régi
kitartása is erejével
de már szomorúbb.
IDÉZETT HANGULAT A MŰTEREMBŐL
Sepsiszentgyörgy, 2002. augusztus 10.
Képzeletben felnézek a tetőre
innen nincs messze
odabent vagyok
lámpa zavar
lehunyom szemem
mosolygósan hamiskás arc
mintha mindig hátsó ajtón járna
innen nézve milyen hűséges
jótevőm
rövid súlyos tekintet
ellenhang
rókaszín
alkotás formátlan
árkjaiban
MACKÓNAK
Budapest, 2002. november
Tudod Mackó
én szerettem volna veled moziba menni.
Ne haragudj
hogy így esett.
Ott ülni veled
kéz a kézbe
egy tekintet
mosoly árnyékában
csendesen.
EMLÉKEZÉS
Sepsiszentgyörgy, 2002. augusztus 10.
MERENGVE
Mindenki elment
itthonról.
Én nem mehettem.
Nem gondolkodom
nem is fáj
igazán.
A fájdalom üressé tesz
megnyugtat.
Régen más volt
most...
csak kicsit öreg vagyok már.
Mackó is beteg
csend van.
Minden szomorú
mégis jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése