2009. február 22., vasárnap

Vámos Úr kedves, Ön...

Mackó hívott, néznék-e bele, gerlóczi márton fiatal író beszél a vámossal. Hát nem igazán van időm, mondom, de kisvártatva, a kíváncsiság. kellett-e nekem felmenni. Mit hallok, éppen Vámos meséli, amikor nem vették egyetemre, 1 évig nyomdászatot tanult. És mit hoz fel példának, s mint igen nagy hibát, mire hívja fel a néző és a kedves mit sem sejtő márton fiatal úr figyelmét… szemtől szembe felmutatva könyvét, éppen borítót, címlapot... nos, hogy egy szövegben együtt nem szerepelhet a groteszk (ért.: talp nélküli) és az antiqua (ért.: reneszánsz, barokk, klasszicista, azaz hajszálnyival cicomásabb, talpas) betűk. Hát ha valóban továbbadja, mint ahogy kényszeredetten megjegyzi, ráadásul a kiadójának, ez a fiú, igen nagyot fognak rajta nevetni. Ekkora sületlenséget is csak ez a nálam igen kedvelt, szeretnivaló Vámos mondhat, különben lenne-e ilyen édes feje. Arcot értem. Mosoly. végeredményben. A pontos szabály nyomtatványok esetében az, csakhogy nehogy már egy egész ország legyen félrevezetve :), na és a könyv kiadója, ugyebár, hadd ne szenvedjen sérelmet ilyen butaságért, tudjuk, hogy a médiának minden megengedett (nemcsak neki), és hogy nekünk akiket sérelmeznek, alázatosnak lenni célszerű,….de azért ez mégse…, nos, az a szabály tehát, hogy éppenhogy a feltűnően ellentétes betűk szerepelhetnek együtt, mármint betűpárok (merthogy két különböző betűtípus szerepelhet egy írásban, ez ami még jó a szemnek), így a groteszk és antiqua például (éppen amit Vámos Úr kifogásol, mi több, bizony kajánul lemosolyog, előző inkább akcidens nyomtatványokon), valamint az egy csoportba tartozó betűk éppen azok, melyek ütik egymást, tehát nem keverhetőek, így pl. a különböző talpasak csoportjából, így az antiqua csoportba tartozók (klasszikus a barokkal), stb., Helvetica Ariellel, Tótfalusi Timessal, szóval a ren-barokk-klasszikus betűit ne! ha lehet, sem egymással, sem azonos csoportba tartozók. Ami megengedett szabály, hogy az egyneműek, pl. az általa is említett Times (mely talpas) esetében lehet nyugodtan kiemelésekre használni együtt egy típusból a kurzív (dőlt vagy döntött), illetve félkövér, kövér betűket. Tehát mehet együtt a normál, kurzív és dőlt minden fajtája egy családból, mellette egész nyugalommal egy bármilyen groteszk nem talpassal társaságban.


Persze, értjük mi, hogy a szabályt sem szükségszerű követni, sőt, de azért a leültetett szabályt így összezavarni…


Na. Kellett nekem ez? Mentségem, az efféle dolgokban mindigis szerettem a precizitást. Ha már szakmai kérdésként említve, tessék pontosnak lenni, igen kedvelt Vámos Úr:)


Ön, kedves Vámos Úr, tehát, megjegyzem szeretettel, felületes:)


Örök Tiszteletem (úgyszintén vissza kaján mosollyal):

a napló jegyzője.


de! van azonban egy ajánlatom, mellyel minden kiegyenlítve. Ön segít megjelentetni a rózsaszín nyulamat, hiszen minden ereje, képessége... nem kevés hatalma megvan hozzá (micsoda birtok!), aminek magam mind híján, és én szemet hunyok efelett a baki felett. mit szól? nos?


(mit ad a fennvaló, született egy szempillantás alatt levél, csak éppen nem az, aminek kellene.... ráadásul fiktív is... bárcsak valóság lenne, de boldog is lennék:)


hogy mindig minden jó valamire, nem huncutság?......... ilyen szép kereknek lenni világ... milyen szép világ.

Még mindig a matematika… bár halványulóban


Ma hajnalra, csak hogy ez se maradjon ki, úgyis csupán 5-10 százaléka fordítódik blogra a szerteágazó füzetnapló bejegyzéseiből… egyszerűen időhiány miatt. Belőlem legalább még 10-20-nak kellene lenni, hacsak a %-ot is veszem figyelembe, na itt jönne értelme a klónozásnak, micsoda hiúság, kedves bzs, mégis ha rossz hasonlat is, ez a valóság.


…szóval ma hajnalra ugrott be, ezek általában igen soká késleltetett váratlan felvillanó képek, tulajdonképpen a semmiből, sokszorozott ébredések között, hogy miért is, hogy mi is az üzenete a kimaradt akt képeknek. Mert magyarázat mindig van. Ezt eddig is érzékeltem, és hogy nyugalommal kell kivárni a megoldást is. különös, hogy mindennek megvan valahol a szépsége, varázsa. mint pl. a hiánynak.


De ez közel sem az, a sorban várakozó napi témák között, amiről már évek, hónapok, hetek, napok, …órák, percek óta beszélni kívánnék. Rengeteg bejegyzés, ráadásul 80 % ami sehová sincs jegyezve. Ha semmi mást sem csinálnék a 24 órában, sem érhetném magam utol, de akkor legalább lehetne 20 %.


Talán /ha földszámítási időt kiiktatom, egy ürüggyel kevesebb/, …mert kényelmesebb a behunyt szemmel megvilágosodás? Na és a lepergett álom, ami ott, abban az időben valójában egy pillanat alatt zajlik, ha földi időben mérem, akár élet lepergése? Na és számon tartatnak-e az álmok, ezek az álmok, melyek nem íródnak le? Másik időszámítás? Az álomé? Mert ugye amit még szintén nem ismerünk, pl. a holdé…, de legalább azt vizsgálták. Sok-sok kérdés. És még így is közelebb áll a film az írásnál. Csakhogy valami kézzelfoghatóbb… A film is sűrít, még ha csak a racionális időt is veszem alapul. Ráadásul nem számítom azt a spontán cselekvést, amikor, pl. most, nem azt írom, amit szeretnék, pontosítva, írnom rendeltetett a jegyzetekben. Mindez is csakhogy legyen ami folyamatosan kínozzon, lelkiismereti problémát okozzon. Hogy bárhogyan akarom is, magam utol nem érhetem. Ebben a földi időszámításban mérve testi-lelki egyensúlyom, igen ritka mikor elérem a holtpontot, és akkor ez is csupán ott, abban a pillanatban érvényes. Az érzet. Mert ha később nézem, lehet becsapós. Hiszen, lehetséges-e, elérhetem-e valaha is ezekkel a hiányszámításokkal bár lelki egyensúlyom. Hogyan is lehet mindezt, mindezekkel, itt, földi mivoltunkban megfogni.


Nos, ez is, ezek itt, csupán egy magyarázat, inkább csak feltevések, azonban kevés. Leginkább is csupán mellényúl a valódi problémának.


Ma megint értelmetlenül töltöttem 2 órát? 1-t? felet?

Ezt is, akár csak alkotásnyi időt, mérni nem lehet. Mert pl. miért most ugrik be valami, amiről azt mondhatjuk, 10 perc. Ennyi idő alatt írtam. Hiszen mindaz amit eltöltöttünk vele, ami nem kiszámítható, hiszen mindeddig nem voltunk tudatában…


Megvallom, mára amit terveztem, egy levél. (párhuzamosan vele viszont legalább 7-8 téma –közöttük kötelesség, főként magam felé–, ami naponta tovább húzódik). Így is késve, hiszen legkésőbb tegnapra kellett volna elkészíteni. És akkor mi ez itt most? Helyette? Miféle pótlás?


Nem vagyok képes magam korlátozni. Pedig a jó (profi) munkához éppenhogy a korlátokra van szükség. Szigorú, letisztult, egységesített központi magra. Amit ki kell csiráztatni, növénnyé fejlődhessen. Aztán csak gyönyörködni ebben a felnövő tekervényben.


3. művelet, ami már következik az 1.-t követően a 2. műveletből: amikor A már nincs jelen:


kép címe: Anyám, technika: agyaghímzés

2009. február 20., péntek

Áttetsző klaviatúrák, számítások A-val B-vel

?avagy egy kis nyelvtan matematika órán...


Nézzük csak. pofonegyszerű műveletek.


1.

A-nak is, B-nek is megvan a maga helye. A-t B mellé tesszük, megváltozik a kontextusa.

AB ≠ A-val, sem B-vel.


Tehát nem mindegy, hogy A-t milyen környezetbe helyezzük, mert megváltozik a kontextusa.


2.

De mi van, ha A-t beleúsztatjuk B-be, azaz úgy helyezzük B mellé, hogy megsemmisíteni kívánjuk. Természetesen az akcióhoz szerepeltetni szükséges A-t is B mellett, különben sikertelen próbálkozásba kezdtünk, mi több, egyáltalán nem létezne művelet sem.


Lássuk a képletet:


(A x 0) + B = 0 + B = B


Tulajdonképpen minden művelet igen egyszerűen végrehajtható matematikai képletekkel. De mi van, ha nem matematikai szabályokkal dolgozunk: ez esetben is ilyen egyszerű lenne a megoldás feladatunk végrehajtása érdekében?

2009. február 19., csütörtök

:)egy kis hang Fábryval

Boldi imádlak! sosem hittem, hogy egyszer a hangod fog elvarázsolni.
még tartozom a beírással...

jó érzés.

kiállítás. az emberek szeretik a Láncszemeket. talán a képbe új fényként társulnak az agyaghímzések is. aktokat is be tudták fogadni. még csonkán is, vagy éppen mert itt volt elrejtve szemérem. cinkostársul szegődtek, de inkább is csupán kedvesség.
ahol megismerik, találkoznak vele (mert a találkozás a megismeréshez szükséges), szemeik mind valami különös, megmagyarázhatatlan hatásról beszélnek. pedig egyszerű. egészen puritán részleteiben. az emberek tekintete mégis élni kezd. legyen fiatal, cserfes, titkárnő vagy korosabb nyugdíjas ember. megérezni a szeretetet arcokból. és ez jó.

2009. február 16., hétfő