feketébe

lesz. különösen nyugodt vagyok. ó, ahol vagyok, ahová tartozom, mind ellenség. lesik lélegzetem. belőlem lélegeznek. minden levegővételem halál. nem szabad rám nézni. nem szabad szemembe.
visszavette. pillanatra bizonytalanodtam el, elvette. meggondolta magát. 14 nap után. elég! elég! a gyűlölet, kegyetlenség, fájdalom eluralkodik bennem. minden fájdalmat felerősít. nem félek istentől sem, embertől sem. még élek. én még élek.
szűzanyácska, elfordítottad a fejed. nem bírtad a látványt. pillanatra nem figyeltél? csak pillanat volt az egész. vagy csak mert előre figyelmeztettél: egy dolgot szabad csak. kérni. megszegtem. az elsőt. ugye az elsőt... tudom hogy azzal ajándékoztál meg.

tegnap a munkanélküli osztályon Zielinszky Tiborral találkoztam. megismert, megismertem. az a vékony magas fiú. kitelt arca, egész kis pufók, megemberesedett, jócskán kigömbölyödő hasa, olyan igazi hasas, mint a meglett férfiak. le-felsétál a mobillal. előbb külön-külön, majd egyszerre nézünk egymásra. kellemesen beszélgettünk. kedves volt a szeme, egészen pozitívat sugárzott. éppen munkát kapott. az állam, akárcsak a szakma őt nagyon sokat segíti. ösztöndíjak, külföld, ő már írni is ha írni, csak külföld. angol. itt Magyarországon ha 100 ember veszi meg, ott 10 000. hatalmas különbség. még csak két nyelvvizsgát kell letennie. hogy feljutott a csúcsra az a kis félszeg jelentéktelen fiú. szinte észre sem lehetett venni. mindig valahol hátul cammogott. hallgatott, kicsit mosolygott. emlékszem, pontosan emlékszem, mindig olyan bizonytalan mosolyú volt. most milyen magabiztosan, milyen kellemes a hangja. hogy a sok jó, amit az emberek, a világ ajándékoz, milyen jó emberré teszi az embert. milyen bizakodóvá, milyen boldoggá. egy boldog ember, egy igazán üde, boldog ember a munkanélküli osztályon.
velem ezúttal nem történt jó. míg legutóbb még úgy volt, augusztusig kapom az ellátást, álláskeresési segély, kiderült, pontosan két nap múlva megszűnik minden juttatás. nem kapok már semmit. teljesen szabadon kóborolhatok a világban. nincstelenül. egy fillár nélkül. kitárom a karom, felnézek az égre. akkor most hogy állunk, Szűzanyácska? az első?... az első.
szabadnak lenni, akár a madár. pillangó.

Ó, a halál... "rózsaszín szemüveg"

..milyen ismerős.
legszebb madár a pillangó.

(nem nézett rám)
------------------
bár jó előre érzek, megérzek dolgokat, mégis megérteni, egészen megérteni csak később értek.
-----------------------------------------------------------------------------------------------

miközben szentté avatódik, első szentté ...maradni zöld virág. a titok, egyetlen titok a kehelyben. Test és Én/Én és Test –Nőnek lenni. „Csak az űr, a semmi űr, ami még csak vissza se hangzik. Belül hallod hangod, meddig... ” Első lecke – NŐ............. (Magyarországon)..............én, én, én... a gyökér, ott benn. nem fénylik. a többi már úgyis látszik.

feketébe kellett volna öltözni.

minden új élettel megszületik a halál. minden új élet halált szül. a születés sors büntetése. szabadnak, boldognak lenni.
---------------------------------------------------------------
nem vettem fel a hangom. csak néztem mellettem, aztán semmi. végül nem örökítettem meg semmit a mai estéből. pedig akartam. de ennek is így kellett történni. hogy lekéssem, aztán már mindegy volt. valójában az történt, hogy indulás előtt vettem észre, kifogyott az elem. hogy már nincs idő tölteni... talán 10 perc. ennyire futotta volna. dehát akkor mi legyen ez a 10 perc? inkább akkor semmi se.
------------------------------
bűn-e az, ha valaki nem szerethető
------------------------------------
"...pedig nagyon szerettelek"
minden mint elmúlás.
igen. feketébe kellett volna öltöznöm.
----------------------------------------
amikor fáj valami, mindig hozzád indulok, mindig tőled válok el.

mert... "Éva ártatlan, bármi is legyen"

hogy ma éjszaka lesz-e bevérzés. hogy lesz-e vér, mint akkor.
----------------------------------------------------------------
különösen nyugodt vagyok. talán valóban rossz ember vagyok. érzéketlen. bizonyára. hiszen semmit nem érzek. semmi nem fáj. igen, valószínű. csupáncsak rossz ember vagyok. az nem elég ha értek, az nem elég ha felnövök. hiszen folyton gyermek szeretnék lenni.
miért baj a szemüveg. lehetne például zöld is. kék, lila. teljesen mindegy. aztán mégsem. a bíbor szín mint olyan, nem is létezik. nincs a spektrum színekben. a CIE patkógörbén is külön kellett neki helyet csinálni, hogy mérni lehessen a többi színt. hogy az ő függvényében lehessen mérni az össze spektrum színt, amit a szemünkkel látunk. nem illett a többi közé. tehát a rózsaszín egyszerűen nincs. nem létezik. a szemünkben. csak a visszatükröződő testekben.
----------------------------------------------------------------------------------------------
egyszerűen volt öltözve, tiltakozóan egyszerű. szinte fiús. nem akarta, hogy a fény rá fókuszáljon. a szemek. elbújt a nő mögé, férfi képében.
-------------------------------------------
töredezett a szája, akár az enyém szokott. kellemetlen folyton zsírozni. bizonyára csókolózni kéne. nagyon sokat csókolózni. a töredezett száj is ilyenkor húsos lesz. emlékszem, rá, amikor folyamatosan a csaphoz ment, és feltűnően gyors mozdulattal felém fordult a nedves szájával. ezt többször akkoriban naponta lázadóan megismételte. ilyenkor mentem ki hintázni. sírtam. mindig messze kellett mennem. pontosan tudtam, sosem szabad vele csókolóznom. még csurgott róla a csöpögő kékség.
----------------------
egyetlen bűnöm, szerettem őket. szeretem őket. ha hátrabukfencezem is sorozatosan az ütéstől. újra és újra felkelek. egyszer majd nem kelek fel, én sem.

azok a régi magocskák, össze kéne szedni őket, igazán, igazán össze kéne szedni őket

érzem, hogy a dolgok kicsúsznak kezeimből. nem figyeltem eléggé. kiengedtem kezeim közül a magocskákat. most mind szétgurultak. lassan teljesen elveszítem egyensúlyom. és a bajom se jött meg, több mint 10 napja. na persze nem dőlök be, már régebben is megesett ilyesmi. ugye akkor se volt semmi. mackó is azt mondja, bizonyára csak elszámoltam. és különben is. egy negyven éves nőnél ugye akármi is előfordulhat. honnan tudnám én azt, mikor jön el az öregség egy nőnél. amikor egyformán érzem magam most is akár húsz évesen. igazán nem érzem a különbséget ilyen értelemben. na persze hogy minden nőnél máskor jön el. hogy ez egészen személytől függő. pár napja hosszan írogattam hajnalig ezekről... de most igazán lehangolt vagyok. nincs kedvem annyi sok oldalt teleírni. a Szűzanyácska lábai előtt is, ugye amikor Csíksomlyó, kívánságok, amiket megrendeltem. minden túlságosan ebben a pillanatban kezd beleilleni a képbe. igazán nincs kedvem most mindezeken végigmenni. titokban persze hagyom megcsillanni a fényt, egy-egy aprócska sugár, hát beengedem, ha jönni kíván, de a nagyfények, a hatalmas fények, ami pár napja megszállt, amikor az a sok oldal, mégcsak imádkozni se kellett, annyira sok fény, igazán, igazán, ma már csak szerényen, titokban.
végtére is álmokból azért mégsem lehet kihordani egy embriót. az álomból még sosem szültek gyermeket. és tessék, nem-e kisütött ebben a pillanatban a nap is. na persze, rögtön ki is aludt, csoda-e ilyen hangon beszélni napsugárról.
-----------------------------------------------
nagyon szeretem ezt a versed. magocskából.

menni-maradni

előbb-utóbb vagy összeszedem magam, vagy megtanulok nemet mondani.
tulajdonképpen mindegy. nincs jelentősége semminek.

sokmindent elveszítünk úgyis.
ami biztos, nem sok kedvem van semmihez. a dolgok megoldódnak maguktól. hadd legyek játékszer, ha ez valakinek úgy jó. passz. számít-e bármi.

amit saját erőből érünk el, csak abban bízhatunk.
boldogtalanság? kinevet az ég is. de hogy minek mész el oda, ahová nincs kedved. így sosem nősz fel. a dolgok nem oldódnak meg maguktól. de azért áltasd magad. ha úgy jó.

nyulacska, kedves nyulacska. milyen boldog voltál még tegnap.
Mit vártál? Hogy majd repdesni fog mindenki attól, hogy te boldog vagy? Egy nagy túrót. Most menj szépen levest főzni, aztán mackóhoz aludni. A leveleket már nem kell küldeni…

jaj, nyulacska, azért mert egyszer pofont kaptál... jó, nem egyszer... az élet löki azt sorozatban, de mégis. kell-e mindenben mindig a rosszat látnod. az, hogy bizalmatlan vagy, persze, érthető.

azt hiszem beugrott... így estére, mért is volt annyira lehangoló ez a nap. hiszen elvesztettem, kiesett teljes egészében a mai nap.

1-es számú szabály nélkül

Mackó sír. Mackó nincs itthon. Az élet odébbáll. reggel még nem sírt. a tükör előtt:

Bán Zoltán András Susenkája nincs. nem kapható. Éjszakai állatkert? párja... kicsit keveredek, zavarodok... szintén nincs.

hogy mi van...fentről sorrendben:

1. Omnia

2. Szilágyi Ákos: Gyönyörök kertje

3. Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén

4. Csukás István: az üres papír elégiája

5. Gergely Ágnes: hajóroncs

6. Kányádi Sándor: Fekete-piros versek

7. Miért szép?

8. Király Levente: Így írtok én

Mackó megjött. lett még kettő:

9. Schein Gábor: Hosszú menet a küszöbön

10. Tandori Dezső: Ördöglakat

és milyen színű a bizonyítvány: KÉK. a Boldog Nap, életem 40. születésnapja

hát, kedves naplóm, újra itt. itthon.
sikerült. maximum pontszám. OKJ-s szakmai bizonyítvány, kiadványszerkesztő, harmadmagammal külön dicsérettel, 5-ös szakmai ismeret, elmélet, és ugyancsak 5-ös gyakorlattal (írásbeli, gyakorlat és szóbeli záróvizsgával) 5 tagú (+2 tanú) bizottság előtt, szemtől szembe, Képzőművészeti Lektorátus kézjegyével.

dicséretben részesült:
1. Becsey Zsuzsa
...

nagyon boldog vagyok. birtokomban egy szakma. először életemben úgy, hogy megtehettem mindent érte. hogy semmilyen külső tényező nem vehette el erőmet. szeretet van bennem, beszélni is nehéz. aludni próbáltam, igen megterhelő két nap után végre itthon, nem ment. írtam a füzetembe. sokat írtam, oldalakat. fáradt vagyok. holnap... holnapután visszatérek.
köszönet mindenekelőtt Hesz Margitnak (másik különdicséretes társamnak és egyben szellemi, lelki vigyázómnak), örök hálám mindazért, amit értem tett, hogy mindvégig mellettem állt, bármikor támogatásra, segítségre szorultam, de főleg a legnehezebb pillanatokban, a 7 hónap alatt sosem engedte el kezem, mint ahogy mindenki mástól csak szeretetet kaptam, különben mindez nem sikerül.

köszönet...
köszönet...

mint ahogy ez másutt is így, nekem itt mégis lezárult, és egyben megnyílt egy másik, különbejáratú dimenzió, ahol most már talán másokat is képes leszek fogadni. beengedni már két éve engedek...

visszatérek. nagyon boldog vagyok. az emberek jók. nagyon jók. főleg ha hiszünk. ha nincs az ember körül szeretet, legyen az oktatók, társaké, szervezők... sohasem sikerülhet.

és mindenkinek köszönet valahol, akik láthatatlanul velem, mellettem... isten a tenyerén hordoz.

a "hittem" ezúttal dobva

hogy ennyire összeér minden, azt azért én sem "reméltem".

:))Passz. Megadom magam. tényleg alul maradtam. Majd legközelebb……….:)(: elmaradtam a tételeimmel. a koncentrálás igen nehezen megy. három-négy órából jó ha felet sikerül... szóamiszó, elkalandoztam az időt. be kell hoznom gyorsan (ezúttal) a korai lefekvésig. a legszigorúbb mégiscsak magammal vagyok:) ha lecke nincs felmondva, nincs szórakozás. de megérem még egyszer, ígérem.