mostanában nem tudom a címeket

– nyulacska, kedves. fölöslegesen félsz.
– bocsáss meg, hogy kételkedtem benned.
--------------
mi lenne, ha engem törölnél? akkor akik most miattam nem boldogok, mind boldogok lennének. akik az életben fájdalmat okoztak nekem, nem boldogok. a boldog emberek alattam repülnek. (...) akik fölöttem repülnek, nem szeretnek. (azt hiszem éppen fordítva kellett volna írnom.)

:) ma már nem vagyok annyira szomorú. a nap is meleg, fényes. igaz, távol. de innen is érezni a sugarakat.

ha fény lennék, de szép is lenne, mindenki rám mosolyoghatna, ahogy felnéz. igaz, hunyni kellene szemet, különben vakságot okoznék.

most látom, mackónak véradó igazolványa van. olyan hivatalos. a magyar állam véradója. negyedévente vagy kevesebb, 2-3 hónap? vért ad a rászorulóknak. fél liter vért, mennyit húznak le belőle. csak fekszik, aztán hagyja hogy kiszívják belőle az összes energiát. hogy másnak adhassa. csoda-e mire hozzám jut, semmi nem marad belőle. ő mindig mindent másnak szeret adni. hát én nem. én nem adok semmit másnak, ha nem muszáj.

nem-e így jó a világ. van aki adni szeret, van aki kap. nem is tudom, mondjuk vért, azt nem szeretnék kapni.
na de ez még semmi. mackó mikor eljön az idő, holttestét fel szeretné ajánlani az orvosi kamarának. kiszedjék szerveit, kísérletezzenek vele, ha azzal megmentik az embereket, más embereket, világot. semmi temetés, koporsó, cécó. mondjuk tényleg szép teste van. gondolom a szép test öregen is ép marad. na jó, magocskái azok elenyészőek. de kit érdekel holmi mag, amikor a tökéletes test így is képes új életet adni. a tökéletes test önmagában is fenséges.

és én? én mit adok majd az embereknek? nyulacska, képes lennél erre válaszolni nekem?

most már abban a ..., mit kapok vagy nem kapok, mit adok nem adok függvényében.

mert ugye a matematikai szabályok minden valószerűségszámításnál elengedhetetlenek.

igazán nagyszerűen ki van ez a világ találva. aztán ki tudja, mit tartogat még.
-----------------------------------------------------------------------
pl mit is jegyeztem egyik nap a füzetnaplómba. nézzük, 2009.03.06. este

sokkal jobban félek a túlvilágtól, mint a földi élettől. ha nem félnék attól, hogy a pokolba jutok, ez ugye is csak halálom bekövetkeztével számolható, már régen öngyilkos lettem volna. itt a földön. annyi gonoszság van. de én a másik életemben gyöngyvirágként szeretnék újra ébredni, így nagyon, nagyon vigyáznom kell minden lépésemre. nem léphetek csak úgy hűbelebalázs-módra, ...de mindegy is, valami más, hasonló, apró kismadár, csak ne ember. szeretném tudni, milyen növénynek, valamilyen helyes kis állatnak lenni. igen, igaz, akkor is valamilyen apró lény szeretnék lenni. ezen alapjában nem szeretnék változtatni.

te vagy a gonosz

hinned kell, nyulacska. hiszen minden olyan szépen alakul.

ismeretlen letargia ül rajtam, ideje tehetetlen vagyok. mackó is elveszítette legkedvesebb, egykori legjobb barátját, iskolatársát. manapság korán halnak az emberek. éppen születésnapomon, amikor a legnehezebb, s egyben utolsó vizsgámon leszek túl, ő a temetésen.

én nem akarok meghalni.
istenem, csapdát állítasz-e elém? szólj előre, hogy behunyjam a szemem.
az emberek mind már maguk útját járják. igazán elengedhetsz.

nem vagy jó. tudom, emberekkel cimborálsz.

hopp, egy gödröcske, kerekecske-dombocska
istenúgyse becsücsülök, soha ki nem jövök

reggel

most már ideje megnyugodni, nyulacska. a forradalomnak is vége. voltak nyertesek, és vesztesek. menj szépen, és pihenj. ahogy isten akarja, további harc, vagy béke sorsod. szabadnak lenni.

éjszaka még azt írtam ugyanitt, miközben nem hagytál aludni, nem szeretlek. nem okozol örömet. ma már úgy búcsúzom, naplóm, szeretlek. csacsi, szamár, nyulacska. szeretsz-e még?

mostanában minden reggel forró tea vár. a lepkék is ébredeznek álmukból. lassan túlnőnek a fák is. minden valahol másról szól.

mindenkinek élni kell valahogy. a dolgoknak az a dolguk, hogy menjenek előre. mindenbe végső soron bele lehet törődni.

furcsa. annyira hozzászoktam a kisbetűs mondatkezdéshez, hogy visszamenőleg a kifejtős vizsgakérdéseknél korrigálnom kellett. aztán sors fintora-e, azt amit az elővizsgán még 100 %-ra teljesítettem, élesbe a vizsgán nem-e éppen azokat rontottam. talán a nemalvás... naplódolgok... de a legszebb, ami történhetett, szinte könnyezek, ha előttem, a legfiatalabb fiú amikor én még írtam, dolgoztam, általában életem során minden írásbeli vizsgán utolsó vagyok, lassú, alapos, mindig kitöltöm az utolsó másodperceket is, előrejön és megkérdezi éppen ahol tartok, és még üres a rész, tudom-e a kérdést. mondom, nagyjából. erre elém tol egy előre legyártott megoldó ívet, hogy arról másoljam. előbb már máshol kifejtettem saját szavakkal a kérdést, aztán ha már ilyen rendes volt, kimásoltam biztos ami biztos a lapról is. azt hiszem soha nem felejtem el a gesztust, ezt a pillanatot. igaz, nálam maradt az ív, tulajdonképpen nekem is volt egy ugyanilyen, bizonyosan hiányozni fog neki a szóbeli felkészülésnél.
azt hiszem, igenis, komolyan vettem ezt a lassan hátam mögött hagyott 7 hónapot. szerettem volna megfelelni. egyszer, életemben, annyi mögöttem tudott egyetemmel, maximumra teljesíteni. valószínű ezúttal sem sikerül. amire büszke vagyok, igenis elismerem, jólesett, hogy a gyakorlati foglalkozások, elővizsgák alapján az első kiemelt három között voltam, akiket az oktató arra érdemesnek tartott. nem mondom, kicsit kellemetlenül is éreztem magam a többiek miatt, mégis azt hiszem, ez is a legszebb emlékek egyike között marad meg.
ha vége, majd talán valami mód elbúcsúzom a társaimtól. mindenkit szerettem. mindenkit azért szerettem, amilyen.

---------------------------------- közben egy nappal tovább vagyok, mindegy

Furcsa. Úgy érzem magam, mintha hiányozna belőlem valami. Mintha elveszítettem volna valamit. Levágtak volna belőlem.

Értem én, hogy ez a napló egyben pszichológusom is. terápia, megtisztulás… régen túl vagyok rajta. De ez most valami más, ilyen még nem volt. persze túl leszek ezen is, mint ahogy életem során eddig még így vagy úgy valahogy mindenen túljutottam.
milyen szép is lenne, megmaradjon is minden ahogy rég, hogy semmi se változna, semmi se akarna máshogy lenni, és mégis minden csak jobb lenne, a testrészeim is épségben.

mai napból

semmi nem az ami?

Reggeli-esti fények

Ébredésre.

Megszeretni egy embert
Vele maradni
Testről nem tudomást venni
Miközben minden álom
megmarad álomnak.
Míg hozzád is csak a lélek tart
Ez is már csak hébe-hóba éppen
testem mikor-hova elszóródva
Nincsenek célok pontok
Körből lépek.

Hangom visszhang.

csupán arra figyelek egyenletes legyen hány
lépés, hideg iszonyú hideg csak
kitöltse még ezt az 50-100 métert.
már gyorsabban koncentrálva, sikerül számok
benyomva, kapu mögöttem, elégedettség de nem,
még utoljára vissza, lassú mindig lassú
alatta bárki besurranhat ha szemfüles.
fény sárga minden rendben megcsap a meleg,
végre itthon
szökdécselek
cinege fel lépcsők, kép,
onnantól semmi vers se

(2008 02 16)

866.

2009.03.07 10:41 Dokk Szerki: meo-üzenet / Reggeli-esti fények

---

Általános nehézség a dokkon minden Becsey Zsuzsa-vers (ebből a szempontból, és számítva a megértésre, nem a kötekedésre) azt kell mondanom, hogy folyamatos "kellemetlenségek". A vers témái, erőterei (hatásai, az indulatok, érzések forrásai, a versek céltáblái stb.) mind líraiak, nem halott próbálkozások, sőt egozikumok a nem ismerős, már-már kiszámíthatatlan (ha kellő bódultsággal, rávaló alkalmassággal olvassuk) logika mentén megfogalmazódó érzések, hangulatok. A szbad forma is alkalmas lenne a "maximumokra". Marad azonban minden vers után (előzményektől és következményektől megfosztottan) valami elégedetlenség, ami felülírja a versben rejlő értékek nyújtötta örömöt. A szerző rejtőzködése. A lényegek rejtése. A szégyenlősség. Az az ellentmondás, amit így lehetne megfogalmazni: valaki előttünk áll, de sem körvonalait, sem részleteit nem engedi látni. Minhta csak utalna mondanivalójára, de gondosan rejtené is szinte ugyanazzal a "mozdulattal". Zavarba hoz ez a rejtve mutogatás. Úgy érzem, van innen mód elmozdulni, haszna is lenne, s hogy ez elsősorban már inkább alkotólélektani ügy, mint az amatőr-profizmus koordinátarendszerében elhelyezhető pont (vagy bármi síkidom).

867.

2009.03.07 17:16 becseyzsuzsa: re: meo-üzenet | Reggeli-esti fények

---

Sokarcú, izgalmas karakterű a dokk. Fekete-fehér kontrasztos, vagy egészen finom árnyalattól a gazdagon színes palettáig. Igazán sajnálom, hogy a rejtőzködő kategória nem illik a dokk arculatába. Jól fogalmaz, ez a rejtőzködés nem a szégyenlősségé. Hogy rejtve mutogatás? Nem tudom. Meglehet. Mindenesetre a mesterségesen előállítható tárgyszínek optikai árnyalatához mérve valóban az a szín, ami mérőműszerrel nehezen kimutatható. Bár valódi árnyalat, szabad szemmel szinte nem látható. A speciális műszert nem találták meg hozzá. Legalábbis úgy tűnik, egyelőre, itt még nem. De mit tehetnék, ez a lételemem gyermekkorom óta. Így is fogok meghalni, valószínűleg. Sajnos-e vagy sem, ezen nem tudok változtatni. Már rég volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy ezzel az arcommal, alkatommal nem vagyok elfogadható ebben a közegben. Az erre vonatkozó pontos, félre nem érthető magyarázatot közvetett úton bár, de személyesen kaptam meg. Mindenek dacára mégis vannak (voltak) szép pillanataim itt. És köszönöm a méltatást, mindegyiket, ha úgy hozza rendeltetés, kíváncsian fogom elolvasni. Üdvözlettel, becseyzsuzsa.

kimaradt dolgokból---blog 10 napos performanszból, 2009.02.26.-tól 2009.03.15.-ig

bejegyezve 2009.03.15

nyulacska

Vannak-e még igazi férfiak? 2009 03 14 délelőtt. Napfény sugaraitól ittasan, fotelben jegyzeteimmel (aznapi anyag). Végsősoron a szabadság nem más, mint lelki béke. A test halálra van ítélve.

nyulacska

Vannak-e még igazi férfiak? 2009 03 14 délelőtt. Napfény sugaraitól ittasan, fotelben jegyzeteimmel (aznapi anyag).
----------------nyulacska

Pedig igazán mindennap megfogadom, hogy befejezem a naplóírást, aztán mégse. Azt hiszem féltem az emlékeimet. Hogy ami egyszer olyan nagyon szép volt, sosem ismétlődik meg. Így aztán inkább elkerülök találkozásokat.

jegyezve 2009.03.10--------------

nyulacska

Ma azon vettem észre magam a reggelinél, hogy zaklatottságomban (valamiféle megmagyarázhatatlan zavar) imára kulcsolom kezem. Ilyenkor nagyapám jut eszembe, de most ez is valami más volt. Ezúttal nem tudtam az okot, hogy miért történt, csak az állapotot érzékeltem, nem volt célom sem. Öntudatlan mozdulat volt.

jegyezve 2009.03.09--------------

nyulacska

A ma Arcai / Vagyok is meg nem is, hozok is meg nem is, adok is meg nem is… hogy életre kelt velem ez a mondás?

jegyezve 2009.03.08-----------------

nyulacska

Előtted fényes az út. Már mindent töröltek, mögüled. hogy nem elég?

jegyezve 2009.03.06---------------------

nyulacska

Előtted fényes az út. Már mindent töröltek, mögüled. hogy nem elég?

jegyezve 2009.03.05--------------------

nyulacska

felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.04







--------------------

nyulacska

felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.03----------------------------------


felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.02

felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.01

-----------------------------------------

Miközben hajnalra ezekre ébredtem lehetséges az hogy az ember burokban éljen? Hogy még levegőt se kelljen vennie a földről? Akkor csak az álom lenne egy belső világ és még tévedni sem tévedhetne Csak béke és harmónia lenne

És aztán mi történik?
Egészen váratlanul ma délelőtt Szilágyi Ákos hangjával reggeliztem. Ahogy ott ültem egyszercsak megszólított. Belőlem beszélt saját hangomon szólt. Visszacsengtek szavaim azokból az írásaimból melyek ezekben a burkokban születnek. Az eltűnés a por hamu

Az ördögről persze nem beszéltem. Az már nekem is sok. Egyszerre. Ma amikor reggel nézem tükörben magam, éppen a hajamból két ördögszarv. Szaladok mackóhoz, nézd, így még sosem ébredtem. Ilyen szarvakkal. És aztán amikor nyitom, nézem,… mit látok? Ott is. Ördög. Ez hogyan lehetséges? Hiszen ez már nem emberi kéz. Emberi kéz nem cselekedhet össze, előre. Az ember egy alacsony rendű faj. Az nem tehette. Akkor ki tette?

jegyezve 2009.02.28

-----------------------------------------------------------------------

Ma azt mondja tanárom,elvégzett munkám fölé hajolva, azt szereti bennem, hogy megbízható vagyok. Azt hiszem,valahol minden tanárom szeméből ez csillant vissza, egyszer még a vizsgateszt is korrigáltatott, mikor hibát találtam benne. Igen, egyelőre felettem nyulacska győz. Precíz, pontos. Olyan, akár egy tudatos gyermek, aki becsületesen végrehajtja, amit a felnőttek elvárnak. Ilyenkor nyugalom van, jó együtt élni nyulacskával. Mackó ma megint nevetett a telefonban. Nem hiszi el, hogy valóban tanulok. jegyezve 2009.02.27

-----------------------------------------------------------------------------

'hogy mindenki boldog




Hatalmas MELLEK alig LÁTOK Aztán…hogy...mert ÉN nőkkel IS nekem EGYFORMA férfi VAGY nő…suttogja…istenem DE gusztustalan felállni KÉNE ott RAGAD rajtam A puhaság de NINCS erőm már MEGINTnincs hiszenEZittMÉGISCSAKegyNŐ mennyiEMBERmegpofozni?Mackó ilyenkorMIÉRTnemVAGY…aztán AtöbbiMÁRnemÉRelHOZZÁM…beszél CSAKbeszélközbenNÉHAkínomban MEGSIMOGATOMarcátLélegezni SEMmereknehogyTELJESEN elnyomjonValahogyMINDENT összemosottAzeneaHANGOKa FÜSTaVERS…egészenOLYAN minthaNEMvelemTÖRTÉNNE

jegyezve 2009.02.26

múlt szereplésekből...

Apacuka kocsmajelenet Novák Valentinnel, felolvasóestből, 2009 február 11

habkönnyű séta a holdon senkise mondja kinyithatom a szemem maradok mindenki testemen folyik a tinta az ég piros lesz nincs erőm kilépni körből tenyerembe másznak csillagok elfordítom fejem elhalkul tenger visszaadom mind amit elvettek tenyerem nyújtom üres most haltam meg/Ébredés másik álomból/


néhány elmaradt kép...

más idők

kedves naplóm, el kell engedjelek időre. vissza kell vonulnom. nehéz vizsgák előtt állok. aztán is jönnie kell, történni valami másnak. de tartozásaimat, ígérem, valami mód lerovom.
nem lehet, hogy az ember mindig áltatja magát valamivel.