Sötét lámpasor utcán. Naplómból 10.-éről 11…12

A befejezettek tekintete. Egyetlen pillér sem hiányozhat.

…a többi majd elmúlik. Álmodtam meg. Szépen temetjük. Hát persze hogy tévedtem. De te is beláthatod, kellenek tévedéseink.

Ilyen szépen például még nem olvastál. Ilyen szépet. És ha még engednéd magad, elengednéd, hogy ne legyek sem én, sem senki... becsülni kéne magad, mint most. nem hivalkodni. És mégis. Hát mind belőlünk-e nem éppen egy van-e. belőled is, belőlem… hogy jó téged is olyannak látni. Gömbölyű, piros…puha.

Nem bocsáthatsz meg. talán. Igazad lehet. De bocsánatom ne kérd. Bennem nincs egyetlen rossz érzés sem. Valóban szeretlek, szívemből. Az a lány akkor más volt, nem te, aztán rá kellett jönnöm, az is te. Hogy valójában az vagy te. Hogy milyen szép amikor így szenvedsz. Alázatos vagy, és ettől kívánatos, de kérlek kímélj. Én az izgalmakat is távolról szeretem. Mély volt hangod, …értem távol, és mégis könnyed. Játszottál, miközben minden szavad igaz volt. Szépek voltak a szavak ajkadról. Tudod úgy nézek mindent, mint a kellékeket, amik hozzám tartoznak, de sosem kívánnak velem lenni. És én megbékéltem velük, tiszteletben tartom. Neked is kívánom az oldozást.

Szeretetem bizonyítottam. Ami volt, érted volt. ilyen szépet még…, ........nem várok viszonzást. Ha jön, mégis, egyszer, váratlan, belülről… elfogadom. De amíg tüskék közt csókolsz, szúr.

folyamatosan következetes vagyok magamhoz és máshoz. de lehet-e szeretni azt, aki folyamatosan következetes magához és máshoz.

Amit írok, álom. ne vedd valóságnak. Minden ami betű, csupán illúzió. Mi magunk sem vagyunk mások.

Szeretsz, mondod, mondanám nem fájnak érintéseid. hazudok. (?) pedig csupán kívülre zártam érzéseim. Arcodra. Milyen jó, hogy nem veszed észre. Amikor beszélsz.

…ilyen szépet még nem olvastál. Ilyen szépen. És ha engednéd magad, elengednéd… mondhatnád szemembe, érted volt. hát persze hogy tévedek. Folyamatosan tévedek, és oldozom magam.

Da capo. Élet van benned, és fájdalom. Nagy bohóc vagy, szeretni való. fegyvered (tévedésed?) szereteted. Veszítheted-e ütéskényszered.

Kezed adni fogom, ahogy eddig is. nem kérek viszonzást. Képtelenség, hogy nem tudom kimutatni szeretetem. De hálás leszek, ha egyszer nyújtod. érezni fogom. Milyen furcsa, hogy el akarlak tolni. Amikor nem lesz szükségem, vagy nem számítok, akkor jöjj. Nem fogsz látni, vagy nem jól. De titokban boldog leszek.

Talán valóban szeretnél. Talán valóban szeretsz. Amikor majd érzem.

Neked pedig köszönöm, hogy elviselhetővé tetted akkor azt a fájdalmat. Valójában az is rég, aztán mégis minden mintha ma történne. Nem tudom, hogy benne voltál, vagy kezed, hogy te okoztad-e. de hogy a hordágyon fogtad az enyémet, jólesett. Igaz, ezt is csak képzeltem. Mint ahogy minden itt is bennem valaki mással történik.

Láncszemek, Andi akt sorozat, és ami háttérben

Már régen készülök a blogomra tenni ezt az összeállítást. Az itt látható képek a szövegekkel valahogy mindenhonnan kimaradnak, vagy csonkán jelenhetnek meg, így aztán úgy gondoltam, láthatóvá teszem akkor itt ezt a sorozatot (úgy hogy a szövegek is olvashatóak legyenek). Amikor a képeket a szövegekkel, nagyrészt innen a blogomból született prózarészletekből összeállítottam, ezekben az időkben magam is egészen letardált tudatalatti állapotban, szinte csak vegetálva tollal és jegyzetpapírral léteztem, így aztán nem meglepő, legelső gondolatommal az ICA Irodalmi Centrifuga volt előttem. Az Andi akt sorozat képeiről van szó, ennek a modellnőnek hányattatott sorsa pedig önmagáért beszélt. Mivel itt ezen a honlapon igen rokon jelenségek tűntek fel (női sorsok), nem volt különös, miért is ez a rokonság Tamás akt képei, valamint a jelek, melyek fokozatosan kísérnek, és az ICA között. Először megvallom, nem fogadtam be ezeket a nyílt, prüdériától mentes, szinte hivalkodóan szembenéző képeket, zavart a könyvbe valami mód bekerült egyetlen Andi kép is, hiszen a hinta, a gyermekkor, az öregség, elmúlás, a női test erotikai vonatkozásában is zárt, visszafogottsága volt az, amire alapoztam. Az Andi képek viszont maga volt az eleven hús. Szinte sérült arc, bőrnyomok, minden olyan valóságos. Pontosan a másik oldal az aktábrázolásnak, mint amit esztétikailag a könyvben végigvezettem. Aztán egyszercsak beugrott. Hogy miért is kellett találkoznom ezekkel a képekkel. Akkor néztem vissza a szövegeimet a blogon. És akkor itt tűnt át a képbe szinte egyidőben az ICA. Látom is bennük pontosan körvonalazódva ICA (egyik jellemző) arcát. Megmagyarázhatatlan ez az összefüggés. Az egész eset valójában úgy történt, hogy bátorítottam Tamást, küldjön még képeket, kissé gazdagítsuk fel a kiállítás képeit, ne csupán a könyv legyen az alap. Lépjünk tovább. Nemsokára kissé félénken nyújtotta át a lemezt az új képekkel, tartva attól esetleg nem nyer tetszést, mégis amikor megnyitottam, szinte lázban égtem a termékeny sorozat izgalmában. Már láttam is magam előtt a szövegeket. Aztán kérdezgettem, beszélni kezdett, hogyan is készültek ezek a képek, hogy ki is ez a nő valójában ennek a kompozíciós sorozatnak hátterében. Különösen hitelesnek tűnt ez a valóságos, hús-vér vonatkoztatás a képek kulisszái mögött, és kértem Tamást, írja is meg. Majd ezt a szöveget applikáltam némi korrekcióval kísérőként a képekhez, immár a kiállítás anyag szerves részeként funkcionálva, majd fokozatosan vált egyik kedvencé, de mindenképpen igen erős, markáns meghatározó részévé az Andi képek a Láncszemek arcának.

Tamás szövegét újra feltettem, hogy érzékelhetővé tegyem, mitől fordult meg, melyik az a pillanat, amikor befogadtam, megszerettem ezeket az Andi aktokat, és építettem a Láncszemek kibővített, továbbdolgozott, másik arcát is ezekre a képekre.

Láncszemek zalaegerszegi kiállítás megnyitó Péntek Imrével (Pannon Tükör főszerkesztőjével)

Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház, 2009 január 22

Láncszemek, fotós-verses kiállítás

A videó dokumentáció eredeti vágatlan anyag, a képhibák viszont a nagyméretű fájl másolás, konvertálásából (tömörítés, kicsinyítés, részekre bontás, stb.) adódott a blog korlátozott terhelési képességéhez igazodva.

Jimmyhez annyira hozzánőttek egy röpke nap körforgása alatt a képeink, hogy sajnálta, el fognak menni, mert ő itt egész jó helyet képzelt volna akár időtlenségig.

valami hiány helyett, beszámoló a megnyitóról

...na és a Pannon Tükörben is olvashatóak a Láncszemek, immár saját tollamból. a cenzúra mostanában kísért... ezekről később. hiába. a jelek üzenete még megfejtésre vár. a rengeteg szöveg jegyzetfüzeteimben, emailekben, levelekben csak gyűlik, a napló pedig kényelmesen várat magára.

utolérheti-e az ember önmagát

ide másolom egy legutóbbi megjegyzésem, ennyivel is ellene szegüljek ennek a ráérősségnek. az idő olyan hatalom, amit sosem birtokolhatunk.

szép megnyitó volt. igaz, így is csupán majdnem az, amit képzeltem, mert azért még cenzúrázás is akadt, legszebb aktok szövegeimmel,... egy közösségi ház, ahol gyerekek, idősek, más tér, közeg, mint amit valójában álmodtam magamnak, mégis boldog voltam, elégedett, azt hiszem. a film kivetítőn, ami nyitotta, zárta, a sötétségből világított a hangom, képek versek síkjaiban, hatásos volt, olyan amit csak képzelhettem. már rég álmodom arról, hogy a filmjeim amiket mostanában verseimből szövegeimből életem szakaszaiból képekkel, fotókkal aláfestve álom és valóság között, szóval hogy kiállításokon, talán máshol, fesztiválon, hasonló helyeken, arcomból visszatükröződnek. pl olyan helyeken ahol nőkkel, nőirodalommal, képzőművészettel foglalkoznak. ezek a rövid filmetüdök valahol egyesítenek mindent ami vizualitás. filmet, irodalmat, képzőművészetet. internetes honlapon azért más. nem ugyanaz a hatás, mint a sötétből az arcok, nézők sziluettje mögül ahogyan magam is újraélem. sokan voltak, legalábbis ez a kis hely megtelt, még ha nem is kifejezetten a szakma volt jelen. különös, különleges embereknek örülhettem. ez is csupán álmom, hogy egyszer írók is, képzőművészek, ... színházi emberek jelen lesznek kiállításaimon, filmvetítéseken. és egyáltalán, hogy lehetőség lesz megmutatkozni ezzel az arcommal az embereknek. azt hiszem, mindenekkel együtt, öröm volt. főleg az, hogy először történt, nem izgultam, egészen meglepett nyugodtságom, szinte anyaként tartottam kézbe az estet, a felolvasó fiatal lány eltéről, és gitározó fiú iparművészetiről, még a rutintalanságukkal, tapasztalatlanságukkal sem vettek vissza, mintsem inkább valami kedvességet, bájt adott az estnek. legalábbis én így fogadtam be. és azért jó, hogy nem egyedül állítottam ki. az a különös ebben, hogy talán mind az öt kiállítás más jellegű lesz. egyik szakmai est íróval, szerkesztővel beszélgetve, másik fiatal kezdő előadókkal, harmadik talán művészettörténész vagy profi zenésszel,... ki tudja? mindenesetre érdekes tapasztalat. na és a Láncszemek is fogyogattak, milyen más itt, mint elhagyatottan üldögélve valamelyik polcon az üzletben. az agyaghímzéseim pedig ma is leveszik lábukról az embereket. volt akinek ez tetszett leginkább, akadt aki egészen el volt ragadtatva. csak sikerülne valahogy azokkal is már komolyabban foglalkoznom, tovább fejlesztenem, ahogyan álmodtam.

2009. február 7. 22:32

Láncszemek kiállítás, február 6, péntek 18,30

egy kis tollinga, gödöllői díjátadó, és más, Láncszemek

Petőfi Sándor Művelődési Központ, tollinga szervezők, alkotók és közönség Kudlik Júliával és Radnóti Lászlóval, 2009.01.25.

Szakmai zsűri tagok: Dr. Fráter Zoltán (nemrégen még Eltén irodalmi előadásait hallgattam) és Dr. Ujszigeti Dezső (egy idézet részlete tolligán közzétett szakmai véleményéből: „A zsűri is ember. Téved. Én is. Olvasóteremből nyulacska A barna monoklis lány című karcolata valahogy kikerült. Ez az én különdíjas művem. Sajnálom. Ezen már tűzvirág bölcs aforizmái sem segítenek”…….. ezek levelének zárómondatai, különösen elgondolkodtatóak, tetszik. olyan, amit csupán hozzám írhattak, rám szabhattak)

A Különös arcok című (tollrajz-karcolat és karikatúra között) irodalmi levélnek szánt munkám (arcok akiket rejt: Szegedi Maszák Mihály és Kenyeres Zoltán, akikre a lehető legnagyobb szeretettel emlékeztem), csupán remélhettem, hogy kiválasztatik, könyvben, nyomtatásban megörökíttetik, és valóban megjelenhet a tollinga 5. kötetében 2. díjas alkotásként, őrzi azt a különös emléket, legalábbis apró szeletét, amit abban az intézményben kaphattam. Az élményanyag azonban ennél sokkal nagyobb, egyszer talán megíródik a többi is. Boldog voltam abban a röpke egy szemeszterben 2008 télből hajló tavaszán, legalább 20-25 hasonló különös arc előadásain és szemináriumain.

(talán itt eljött az idő, hogy rajzok is, az íróakadémián 2006? 2007-ben készült előadók arcait is közöljem. Igen, ide mindenképpen vissza kell térnem)

Kis öröm nagyobb… a figyelmesség bárhonnan is, jólesik. a jan19.-i Zalai Hírlap cikk után, mely a Láncszemek könyv és kísérő, továbbdolgozott zalaegerszegi kiállításról (január 22) számol be, az ICA Irodalmi centrifuga folyóirat pedig, valamint az FMK Ferencvárosi Művelődési Központ és Intézményei februári prospektusában mutatnak ízelítőt a február 6-i eljövendő péntek esti Láncszemek kiállításból.

mai napból

Nem tudom miért, de bármilyen kudarc ellenére is azt érzem, az idő nekem dolgozik. És minden amit az idő birtokol, kincs. (folytatás holnap,...)

Minden ami kimaradt……. És ami:

Holnap történt.

Megismertem, betekintést nyerhettem Magyarország egyik legnagyobb, legprofibb nyomdájába. Prime-Rate. Azt megelőzően pedig bejárásom volt hasonló vagy kisebb, közepes vagy nagyon kicsi, automatikus, félautomatikus vagy csaknem egészen manuális működésű nyomdákba. Most már szereztem némi rálátást, melyik nyomda mit tud, hogyan kell elkezdenem egy tervezői, szerkesztői, nyomdai kivitelezésre szánt munkát úgy, hogy a végeredmény is az legyen amit szeretnék. Egy ilyen nyomda termékeivel ráadásul inspirál is. Igaz, a jó minőség pénz. Azt meg nehéz megszerezni. De a lehetőség adott. És ezt mindenképpen jó tudni.