írás lehet-e orvosság

Nekem minden szó fáj, amikor őszinte vagyok. Mert akkor bizonyosan valaki fájni fog. Valakinek bizonyosan fájni. Istenem mi lenne, ha minden pillanatban kiírnám. Naplóm, kedves, nem lehetek mindig, minden pillanatban hű hozzád. Tekintettel kell lennem azokra, akik szeretnek, akik valamikor szerettek. Vagy sohasem, de hittem, szerettek. Inkább viselem a terhet.

ma ez a vers érkezett..........

Takács Zsuzsa: A hó, ez az ájult

A hó, ez az ájult,
puszta arc, aminek látványától
mindig menekültünk, előttünk
fölmered. Kérjük, díszítse magát,

kérjük, ígérgessen, hiszen így
teszünk mi is a pirosítókkal vagy
mosolyunkkal, szemöldökünk
szénnel megrajzolt tüzes

vonalával, mert a meztelen
megjelenő arcot látva mozdulni
sem merünk, mert meztelenségünket
benne, mintegy tükörben látjuk.

Igen, ez lesz az igazi oka
annak, hogy tél van, és
az ablaktáblákat betesszük.

pillangó

becsey zsuzsának

Előbb-utóbb az ember eljut odáig, hogy értékelje önmagát. Tanulság: mindig csak a belső folyamatra figyelni. Alázattal, ha szükséges, behunyt szemmel. Semmilyen érték nem lehet több, önmagunknál.

az igaz, hogy a holnapi vizsgára kellene tanulni...

amikor ezt a képet készítettem, megnedvesedett a szemem. pedig azt sem mondhatom, hogy a legjobb.

lassan az 50 fele tartok, talán estig meglesz.

…és most már szállhatok, nyugodtan, odafenn.

tenyér, a menny, és a szükség

Na szépen vagyunk a számítással, de hogy nem jön ki az a fránya 50 plakátfotó (habkarton, kartonplaszt, akármi pvc) olcsóbb áron. A minőség róvára. Csak dolgozik hiába az ember. Na szép estét naplóm. Majd lesz ez is valahogy mire nap kel.

De azért még mindig legjobb tévézgetni mackóval popkort enni, vállára bújni. Érezni szagát, arcát, ez egyedül amiért még érdemes. Ami erőt ad. Igaz, ugyan hogy ma is megkérdeztem, mi lenne ha meghalnék. Hogyha már nem lennék. Hogy olyan semmiségek vagyunk, mi emberek. Na de mind ez is napból csupán félóra, aztán? Újra minden elölről.

Tanulni, dolgozni. Mi lenne más előttem. Ábrándozni? Sosem léphet át senki küszöbömön. Főleg, hogy én sem lépem át. Na isten-isten. Akinek ez nem elég világos.

S hogy eljön-e az én időm? De hát most is benne vagyok. és benne leszek, míg életben vagyok. aztán kit érdekel? A rosszakarók pedig szálljanak velem a mennybe. Egyszer szagoljanak bele, máris tenyeremből ehetnek. De hát a mennyben még erre sincs szükség.

Na búcsó, kedves naplóm. Szép éjt odakintre.