:ne szólj... bóbita. bóbita. éneklő szirén. szán?

Jutocsa istenúgyse legutóbb édesdeden bóbiskolt moderálás helyett. Minden lelkesedés pislogott benne, aludt. Így is csillogott arca. Békésen, szeme néha mosolygott. (kifele Spiró is megszólított)

Emberek lennénk. Szól szám.

Csak a könyv. Tegnap este 6 óra, átadás. Hát ez a nagy kérdés. Mert ugye a papírvágó is ember, nemigaz? Aztán van az a vágójel. Ami van, hogy csak egy lebegő tengely. Legszívesebben levegőt fújnék. Amiben magam is lebegnék.

azt hiszem, egy könyv maga semmi. az emberek, viszont, mindenség. összességében boldog vagyok. boldognak kellene lennem. érted mindenképp. azt hiszem, igen, boldog lennék.

...

hol is tartottam? úgy tűnik, egyelőre, aki kézbe veszi, csillog a szeme. kezdetnek nem rossz jel. aztán majd meglátjuk. rosszabb is, jobb is lehet.

(a borítót mindenesetre máshogy tervezném, túl visszafogott, nem él, nem vonzza a szemet, hinta, mely elvesz a semmibe... de akkor vagy minimalista, koncept, vagy hagyományos, harsány. dönteni kellett volna, itt is lebeg a kettő között, nem elég meggyőző. már megint szigorú vagyok magammal. mégis hogy védelmemre, bizonyára megvolt az ok, amiért így kellett történni. egyszer végre elfogadni magamat. igen, azt hiszem, pontosan meg tudnám fogalmazni. ha maradt valami hiányérzet, rossz érzés, nem emiatt. alapjában véve mint első könyvterv, elégedett lehetnék. hogy miért próbálom győzködni mégis... előbb-utóbb ezt is elfelejtem)

csillag nyúl egykalap világmegváltás

A világmegváltásról

http://trl2.tv/View/?v=25f9d7fd054b4709bdd7e6f26fec1304

hozzátok

engedni fény
egy szárny
csillag

harangfény

haján mint titokmosolyú angyalé

fehértollpihék pihennek

koronát tart fejek fölé

láthatatlan becézésnek

kicsinyei cipőcskéit simogatva húzza

láncát egyensúlyozva –

Valami ösvény

vigyázva lépegetek fény-árny vonalán

éppencsak érintve

felettem alattam is árnyékom

szerettem volna hinni, hogy van

hogy te vagy körülöttem a Fény

nem szabad engedni kihunyjon

mikor testem árnyékban,

örökké tartani velünk

beteljesülés reményét.

Mikulás meg a zipzáros csizma

Nézem a csizmámat, még jó hogy zipzár van rajta, különben nem fér, mit hozott a mikulás? Nemes nagy ágnes Metszetek és karafiáth orsolya Café x. édi-bédi nagyon. Ma különös mikulásom volt. csakúgy néz rám a holdacskaszemű lány anyajeggyel. Mit tud rólam ez a mikulás amikor nem is olvas. Na és a milkagombóc sem hiányozhat.

„gyöngyparázs”… elefánt, csigaház, minden más

…írhattam volna, Lázár Ervinre emlékezve. Talán most ő is elégedett lenne. 2003-ban mondotta, hogy ez az írás bárhol megjelenhetne. Azt nem mondta hol, aztán már nem találkoztunk.

Ma kaptam kézbe, 2. nyomtatásban megjelent „Nagyapó sárga botja” írásommal egy kötetet, II. tollinga pályázat díjnyertes alkotásai –novum kiadó, sorozatcímét tapintatosságból nem jegyzem. mégis számomra ami igen kedves, hogy Nagyapó most már elhiszem, örökké él. És amire még büszkébb (noha 1-2 hibát vélek most is benne, a rengeteg „s” betű, mégiscsak állandóan ott a nyom, hogy hozok valamit otthonról, spongya rá, egyszer megírom hibátlanul is, vagy nem): irodalom, novella-elbeszélés kategóriában I. díj nyulacska név mellett. Ami mindennél erősebb, a szellem, nagyapa szelleme, hogy újra és újra megtölt könnyekkel. Amikor valami legfájóbb is, amikor már úgy érzem nincs tovább, is mindig hozzá, vele imádkozom ma is. sosem hagy el. akár ahogy gyerekkoromban mondotta, imádkozik érettünk. Gyermekekért, hogy minden sikerüljön mire vágyunk, életünkben. Ahányszor megesik, hogy kezembe akad ez a szöveg, bármely résznél (pedig hányszor van hogy haragszom erre az írásra, hogy stílustalan, formátlan, ilyenkor egyáltalán nem vagyok büszke rá, akármelyik másik írásomat inkább vállalnám), nem történhet könnyek nélkül. Mégis lehet valami különös ereje, …ugyan lemaradt a dátum végéről, azonban elgondolkodtat, hiszen az írás 1998-as, a szöveg szerint viszont 2004-ben írhattam, mégis a kötetet melyben megjelentetni szerettem volna, a nyuszi mesél próbakötet 2003-ban készült el. különös, igen, átírhattam az évek során egy aprócska részt, csupán annyit, „7 évvel később”, ami elhomályosítja az írás eredeti dátumát. Különös. Miért követtem volna el? miért kellett éppen 7 évvel később történnie, mint amikor történt? Egyelőre nem találom a választ. azt biztosan tudom, hogy minden akkor történt, amikor és ahogy azt írtam. hogyan lehet mégis valami előbb megírva, mint amikor történt... Azonban amit szintén sors döntött el, hogy kivált a nyuszi mesél készülő kötetből, annál is inkább helyénvaló döntés, akárhonnan is, hiszen ez a mese nem illett közéjük. Különben is később lett ez az egyetlen mese nyusziasítva „Nyusziapó…”, mely azonban nem is mese, hanem valóban elbeszélés, csak mert a többi nyuszi mesékhez szeretett volna tartozni. aztán mégis vissza. Megkívánta az eredetiséget ez a szöveg. Egyszerűen visszaalakíttatta magát. A nyuszimesék pedig változatlanul összetartoznak.

Valamikor valahol egyszer. ARCOK találkozása.

Margit a neve a kislánynak, akár nagymamámnak… ma sokat segít nekem. egyszer talán írok erről a kislányról.