tag:blogger.com,1999:blog-48880306630450716982012-01-25T06:38:57.643+01:00becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.comBlogger3211100tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-38297286388614849032009-06-21T14:50:00.016+02:002009-07-01T09:59:58.022+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksW64OiQuI/AAAAAAAABlM/Ru_J-QAmhfA/s1600-h/2009.06.29c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s9+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksW64OiQuI/AAAAAAAABlM/Ru_J-QAmhfA/s400/2009.06.29c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s9+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5353397782841541346" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksWtV-JyBI/AAAAAAAABlE/D0bqpB1PeNc/s1600-h/2009.07.01c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s10+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksWtV-JyBI/AAAAAAAABlE/D0bqpB1PeNc/s400/2009.07.01c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s10+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5353397550307723282" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksWgWjDxMI/AAAAAAAABk8/zW0vO93Ui74/s1600-h/2009.07.01c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s7.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksWgWjDxMI/AAAAAAAABk8/zW0vO93Ui74/s400/2009.07.01c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s7.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5353397327124219074" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksWC7PVMpI/AAAAAAAABk0/v947EvHTcGE/s1600-h/2009.07.01c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s8+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksWC7PVMpI/AAAAAAAABk0/v947EvHTcGE/s400/2009.07.01c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s8+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5353396821577511570" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksVk0FBzNI/AAAAAAAABks/DxCV380T8Zo/s1600-h/2009.06.30c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s4+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksVk0FBzNI/AAAAAAAABks/DxCV380T8Zo/s400/2009.06.30c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s4+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5353396304259173586" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksU7nn8e2I/AAAAAAAABkk/AZK5eWOSPZc/s1600-h/2009.06.27c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s4.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SksU7nn8e2I/AAAAAAAABkk/AZK5eWOSPZc/s400/2009.06.27c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s4.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5353395596541328226" border="0" /></a> <br /> <br /> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SkiRyItx6WI/AAAAAAAABkE/qI96Intb7dQ/s1600-h/2009.06.29.5c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s4+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SkiRyItx6WI/AAAAAAAABkE/qI96Intb7dQ/s400/2009.06.29.5c%C3%ADmlap+m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s4+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5352688447648819554" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sj_2NdQpYOI/AAAAAAAABiU/N20nvfaJl6c/s1600-h/2009.06.22c%C3%ADmlap,+%C3%A9jszak%C3%A1ban+homoknyi+f%C3%A9ny2+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sj_2NdQpYOI/AAAAAAAABiU/N20nvfaJl6c/s400/2009.06.22c%C3%ADmlap,+%C3%A9jszak%C3%A1ban+homoknyi+f%C3%A9ny2+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5350265593392619746" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sj_13Ho2K8I/AAAAAAAABiM/mp1mYIEZyWE/s1600-h/2009.06.02fejl%C3%A9c+k%C3%A9p+sz%C3%B6veggel2.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sj_13Ho2K8I/AAAAAAAABiM/mp1mYIEZyWE/s400/2009.06.02fejl%C3%A9c+k%C3%A9p+sz%C3%B6veggel2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5350265209631419330" border="0" /></a> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p></o:p>a pókháló titka. hangyának lenni.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"> <br /></p><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">"nyuszi a plafonon, lufi a madzagon"</p> <p class="MsoNormal"><o:p></o:p>"miért trappolsz te így nyuszi, mint egy víziló"</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">(mackó nevetéseiből)</p> <p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"> <br /><i style=""><o:p></o:p></i></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-3829728638861484903?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-70459843019841885342009-06-21T12:29:00.005+02:002009-06-22T23:59:57.539+02:00aztán dicséretet kap, te biztos a mennyországba jutsz, annyi jó cselekedeted van, mire megszólal, különben alig hall, szinte csak szájról olvas, hogy inkább a pokolba szeretne, ott meleg van. s szeme csillog dugva mosolyán. nevettem, de hátul, macival kettesben kiálltam a mennyország mellett. maci nevetett. de a templomban amikor békességért fogták meg fenn titokban kezünk, ő is kezébe vette az enyémet. így üldögéltünk. később mind a ketten nevettünk. aztán estére megint összevitatkoztunk, reggelre megint nevettünk.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7045984301984188534?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-49713379381756176452009-06-20T09:54:00.006+02:002009-06-21T13:27:32.497+02:00viszont a rózsaszín nyúl sokáig tartotta magát. 1996–2009. 13 év. érdekes, meséből is éppen ennyi lett. minden évre egy mese (mindennap helyett). különös távlatok. és mennyi rajz. igaz, időnként van hogy utóbbi időben belilul. árnyalatnyi különbség, lényeg nem sokban változva.<br />azért ha egészen pontos akarnék lenni, 12 + 1 mese. mindösszesen 12 év. a ráadás? hogy átvezessen a következő jelenbe. mindegyik könyvem az utolsó írással átvezet egy másik, az elkövetkező időbe. azonban előfordul, hogy az előszó is, utószó is megkettőződik. van hogy egyik. aztán egyik se.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-4971337938175617645?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-65897610604595029902009-06-19T13:49:00.009+02:002009-06-19T22:18:31.635+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvveHLfHkI/AAAAAAAABhs/uNtYpKn0o-8/s1600-h/32.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 283px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvveHLfHkI/AAAAAAAABhs/uNtYpKn0o-8/s400/32.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349132283034934850" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvvbkdO_8I/AAAAAAAABhk/H7fwiYOovZo/s1600-h/31.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 259px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvvbkdO_8I/AAAAAAAABhk/H7fwiYOovZo/s400/31.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349132239354396610" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvvYjDIPnI/AAAAAAAABhc/AQnmn_oilFU/s1600-h/30.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 256px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvvYjDIPnI/AAAAAAAABhc/AQnmn_oilFU/s400/30.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349132187436858994" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvvVU04WeI/AAAAAAAABhU/apjZIfeHwFo/s1600-h/29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 256px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvvVU04WeI/AAAAAAAABhU/apjZIfeHwFo/s400/29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349132132079393250" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvtJez7LcI/AAAAAAAABhM/lWCuof1MQg0/s1600-h/28.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 271px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvtJez7LcI/AAAAAAAABhM/lWCuof1MQg0/s400/28.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129729578053058" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvtG4NLpHI/AAAAAAAABhE/iAUCmwYzSXE/s1600-h/27.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 268px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvtG4NLpHI/AAAAAAAABhE/iAUCmwYzSXE/s400/27.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129684855268466" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvtEYypk4I/AAAAAAAABg8/R36Q0d2oN60/s1600-h/26.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 255px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvtEYypk4I/AAAAAAAABg8/R36Q0d2oN60/s400/26.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129642062746498" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvtB63ZFiI/AAAAAAAABg0/lv0YtFmLOpg/s1600-h/25.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 246px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvtB63ZFiI/AAAAAAAABg0/lv0YtFmLOpg/s400/25.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129599669835298" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvs-o3_oVI/AAAAAAAABgs/IlBZB-sgvbs/s1600-h/24.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 250px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvs-o3_oVI/AAAAAAAABgs/IlBZB-sgvbs/s400/24.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129543300915538" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvs764ClpI/AAAAAAAABgk/fG_MNdmWLuk/s1600-h/23.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 253px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvs764ClpI/AAAAAAAABgk/fG_MNdmWLuk/s400/23.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129496593340050" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvs5LLr-aI/AAAAAAAABgc/kEy119Xd_n4/s1600-h/22.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 254px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvs5LLr-aI/AAAAAAAABgc/kEy119Xd_n4/s400/22.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129449431103906" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvs2P3zEtI/AAAAAAAABgU/Wg-RLmwTln8/s1600-h/21.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 252px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvs2P3zEtI/AAAAAAAABgU/Wg-RLmwTln8/s400/21.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129399150252754" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvszE8zShI/AAAAAAAABgM/kczZ1ccQcAo/s1600-h/20.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 260px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvszE8zShI/AAAAAAAABgM/kczZ1ccQcAo/s400/20.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129344678840850" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvsv2gJ5xI/AAAAAAAABgE/XAJAU6WKOC8/s1600-h/19.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 263px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvsv2gJ5xI/AAAAAAAABgE/XAJAU6WKOC8/s400/19.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129289260984082" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvss3xN6aI/AAAAAAAABf8/VyDjqOGffic/s1600-h/18.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 250px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvss3xN6aI/AAAAAAAABf8/VyDjqOGffic/s400/18.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129238061377954" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvsoTyI64I/AAAAAAAABf0/MLQv8h3UfpM/s1600-h/17.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 261px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvsoTyI64I/AAAAAAAABf0/MLQv8h3UfpM/s400/17.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129159682091906" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvskz2PhcI/AAAAAAAABfs/hjA6A37gEic/s1600-h/16.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 252px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvskz2PhcI/AAAAAAAABfs/hjA6A37gEic/s400/16.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349129099569759682" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvoiw28B_I/AAAAAAAABfk/UHtCZ143cRU/s1600-h/15.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 270px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvoiw28B_I/AAAAAAAABfk/UHtCZ143cRU/s400/15.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124666361120754" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvof0dDpNI/AAAAAAAABfc/jYQ-_ZIPPrQ/s1600-h/14.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 268px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvof0dDpNI/AAAAAAAABfc/jYQ-_ZIPPrQ/s400/14.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124615786702034" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoZwMwG-I/AAAAAAAABfU/vt1qIGXedWw/s1600-h/13.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 264px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoZwMwG-I/AAAAAAAABfU/vt1qIGXedWw/s400/13.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124511565356002" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoV-X8YjI/AAAAAAAABfM/ydJxs9woDKY/s1600-h/12.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 265px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoV-X8YjI/AAAAAAAABfM/ydJxs9woDKY/s400/12.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124446650917426" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoRwztPlI/AAAAAAAABfE/VlraZ4hsyTQ/s1600-h/11.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 251px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoRwztPlI/AAAAAAAABfE/VlraZ4hsyTQ/s400/11.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124374289792594" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoPMbuk8I/AAAAAAAABe8/1HqJ3G3TIqE/s1600-h/10.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 263px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoPMbuk8I/AAAAAAAABe8/1HqJ3G3TIqE/s400/10.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124330165801922" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoL-4i8VI/AAAAAAAABe0/G8pTb7yPz2c/s1600-h/9.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 252px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoL-4i8VI/AAAAAAAABe0/G8pTb7yPz2c/s400/9.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124274988970322" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoHdroIkI/AAAAAAAABes/-0KNWCcsICA/s1600-h/8.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 259px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoHdroIkI/AAAAAAAABes/-0KNWCcsICA/s400/8.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124197356937794" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoEITTHxI/AAAAAAAABek/yyHhy38Q5-w/s1600-h/7.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 271px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoEITTHxI/AAAAAAAABek/yyHhy38Q5-w/s400/7.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124140078145298" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoAba4JiI/AAAAAAAABec/nAA7cdH3t4o/s1600-h/6.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 271px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvoAba4JiI/AAAAAAAABec/nAA7cdH3t4o/s400/6.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349124076490728994" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvn5ErrzwI/AAAAAAAABeU/qzV0g1x0JR8/s1600-h/5.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 264px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvn5ErrzwI/AAAAAAAABeU/qzV0g1x0JR8/s400/5.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349123950128123650" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvn0p_blNI/AAAAAAAABeM/xH2CU0FP4gs/s1600-h/4.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 265px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjvn0p_blNI/AAAAAAAABeM/xH2CU0FP4gs/s400/4.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349123874243712210" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvnvoC9fWI/AAAAAAAABeE/rCspeOOxUnY/s1600-h/3.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 267px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvnvoC9fWI/AAAAAAAABeE/rCspeOOxUnY/s400/3.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349123787822300514" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvngcgxEoI/AAAAAAAABd8/VOfET4wVD_s/s1600-h/2.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 262px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvngcgxEoI/AAAAAAAABd8/VOfET4wVD_s/s400/2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349123527028052610" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvnQHghY3I/AAAAAAAABd0/8MX8-Ahi52Q/s1600-h/1.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjvnQHghY3I/AAAAAAAABd0/8MX8-Ahi52Q/s400/1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349123246511973234" border="0" /></a> <br />maci szomorú, amikor szomorú rajzot készítek <br /> <br />tartozom egy vallomással: <br /> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->néha van olyan halovány érzésem, visszafejlődöm. aztán mégis csak annak tudom be, változnak rajtam is az idők. 1991-92. hogy kiszínesedtem azóta... milyen könnyed, milyen egyszerű, milyen abszurd is volt akkoriban ez az első egy példányos verseskötetem. na jó, voltak ennél extrábbak. a legemlékezetesebbet eső vitte magával. egy ház volt. egy versekkel-szövegekkel-rajzokból összeállított papírház. mire felébredtem, csupán elázott nyomai maradtak. <br />ezt a könyvet azonban egy olyan programmal állítottam össze, majd egyenként nyomtattam, amiről emberfia sem hallott. réges-régi program. ma már semmire nem jó. azokból az idők... a napokban találtam meg, egészen véletlenül, már teljes feledésben aludta réges-régi álmát. éppencsak útban, sehogy se sikerült betolnom a krokimappát a dobozba, hiába erőltetem, s mi volt, amibe megakadt, kénytelen voltam kihúzni. hát ez a szürke vékony kötet. elgondolkodtam. hasonlóképp akadtam ma szintén véletlenül kutakodva régi, beporosodott flopilemezek között a korcsolyázó kislányra is. egyáltalán nem emlékeztem erre a forgatókönyvre, nem is találtam meg a teljes anyagot belőle. 22,23,24,25…ilyen kockákra találtam. hogy sose véletlen semmi, akármikor is legyen az. <br />a könyvet eredeti állapotában teszem fel, őrizve az emléket. <br /> <br />a másik amit őrzök, a zöld baba sorozatom. szitanyomatok 1995-ből. jut eszembe ez is. képzőművészeti főiskolán a legkritikusabb, egyben életem egyik legkegyetlenebb időszakában, pontosabban a legutolsó napon (de mindenképpen legutolsók egyike) az andrássy épület sötét falai között azért lettem elmarasztalva, mert a szürke-fehér-fekete figuráim kizöldültek. meg volt egy installációm is kiállítva, babák narancsokkal. hogyan is történt, hogy az utóbbi időben, 2000-es évek végén újra zöldben találom magam, egészen különös. egyelőre nem keresem a választ. <br /> <br />jut eszembe, most már valóban utószor, a díjat viszont horvátországban egy egészen színes szitanyomatomért kaptam... különös. egészen egészen különös... észrevétel <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-6589761060459502990?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-9421249770414655742009-06-18T23:49:00.001+02:002009-06-19T13:47:21.022+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjq2lHvtAdI/AAAAAAAABds/JMmH8fqYzOc/s1600-h/rajz+nyulmacis2.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sjq2lHvtAdI/AAAAAAAABds/JMmH8fqYzOc/s400/rajz+nyulmacis2.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5348788256306430418" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-942124977041465574?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-76938826731066616792009-06-17T00:36:00.003+02:002009-06-19T13:47:01.163+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjgihBT50GI/AAAAAAAABdk/5YQmQuaUkuI/s1600-h/2009.06.17.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 243px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjgihBT50GI/AAAAAAAABdk/5YQmQuaUkuI/s400/2009.06.17.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5348062508185407586" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjgedVmaZCI/AAAAAAAABdc/isMXrijQU64/s1600-h/2009.06.16k%C3%A9p.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 243px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SjgedVmaZCI/AAAAAAAABdc/isMXrijQU64/s400/2009.06.16k%C3%A9p.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5348058046865761314" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7693882673106661679?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-30134460499507760142009-06-16T09:11:00.014+02:002009-06-17T00:08:49.523+02:00vagy egy testvérpár. mondjuk a Nap, és aki őt kirajzolja<br /><br /><br />valaki felszárítja a könnycseppeket.<br /><span style="color: rgb(192, 192, 192);"><span style="color: rgb(255, 255, 255);"></span></span><p class="MsoNormal"><i style=""><span style="color: rgb(153, 153, 153);"><br /><o:p></o:p></span></i></p><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-3013446049950776014?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-41669541063609177842009-06-15T18:11:00.006+02:002009-06-15T18:28:37.604+02:00Istenem, de boldog lennék... ha a világ összes kiadója összefogna, és támogatná Nyuszit.<br />na persze, persze... nyulacska, eggyel is megelégednék<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-4166954106360917784?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-35176045517432378292009-06-14T10:31:00.000+02:002009-06-14T10:32:34.353+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Miatyánk ki vagy… most hogy küldenél mutató kezet.</p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-3517604551743237829?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-41521241866884784712009-06-13T14:30:00.001+02:002009-06-13T14:32:31.965+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Mégiscsak van, amit sírig viszünk. </p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-4152124186688478471?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-3060174298615496902009-06-12T08:54:00.001+02:002009-06-12T08:57:37.739+02:00még a végén szebb leszek versben mint mesében, ez azért leégés. súlyosan tennem kell valamit. vissza kell szeretnem őket is.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-306017429861549690?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-22051543329593140252009-06-10T11:21:00.000+02:002009-06-10T11:22:00.381+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p></o:p>Semmit nem bántam meg az életemből, hacsak nem azt, hogy hallgattam amikor beszélni kellett, beszéltem amikor hallgatni. Végül minden lassan kiegyenlítődik. Kicsi hallgatás, kicsi beszéd. Sok munka.</p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2205154332959314025?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-27102229267054619262009-06-09T10:58:00.006+02:002009-06-09T11:49:26.402+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4qmU2pETI/AAAAAAAABcs/Fc0mWguG_pw/s1600-h/azt+hittem.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 372px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4qmU2pETI/AAAAAAAABcs/Fc0mWguG_pw/s400/azt+hittem.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5345256645656645938" border="0" /></a> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 53.9pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><b style="">AZT HITTEM</b></p><p class="MsoNormal"> <br /><b style=""><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Budapest, 1997</i></p><p class="MsoNormal"> <br /><i style=""><o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">azt hittem derűsebb</p> <p class="MsoNormal">hogy másokban is létezik</p> <p class="MsoNormal">ami itt benn</p> <p class="MsoNormal">kívül is meglátszik</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">végül ugyanott mindenki aki van</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">csak abba rossz beletörődni </p> <p class="MsoNormal">hogy már ez lesz </p> <p class="MsoNormal">máskor</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">azt hittem egyszer fény derül</p> <p class="MsoNormal">azokban is</p> <p class="MsoNormal">de ők élni akarnak</p> <p class="MsoNormal">minden napra egy falat</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>v<span style=""> </span>f <span style=""> </span>e</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>ö<span style=""> </span>a<span style=""> </span>c</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>d<span style=""> </span>l<span style=""> </span>e</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>ö<span style=""> </span>b<span style=""> </span>t</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>r<span style=""> </span>ó<span style=""> </span>b</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>b<span style=""> </span>l<span style=""> </span>ő</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>ő<span style=""> </span>l</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>l</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>ablakból</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4sNpD3AYI/AAAAAAAABc0/RquK9W5xj8g/s1600-h/haza%C3%A9rve.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 315px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4sNpD3AYI/AAAAAAAABc0/RquK9W5xj8g/s400/haza%C3%A9rve.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5345258420607320450" border="0" /></a></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><b style="">AMIKOR NÉGYEN VAGYUNK</b></p><p class="MsoNormal"> <br /><b style=""><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">2003. június 18.</i></p><p class="MsoNormal"> <br /><i style=""><o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">most írnom kellene a</p> <p class="MsoNormal">fényről</p> <p class="MsoNormal">hajnalról</p> <p class="MsoNormal">főként az esőről</p> <p class="MsoNormal">állunk hárman</p> <p class="MsoNormal">négyből mindig csak hárman</p> <p class="MsoNormal">várakozva</p> <p class="MsoNormal">valaki mindig hiányzik</p> <p class="MsoNormal">elmegy másvalaki</p> <p class="MsoNormal">pillanatig ketten</p> <p class="MsoNormal">megint hárman</p> <p class="MsoNormal">a másvalakivel</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><b style=""><o:p> </o:p></b></p> <p class="MsoNormal"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4uJHFNO5I/AAAAAAAABc8/tOqQZAIoaLg/s1600-h/ping+pong.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 293px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4uJHFNO5I/AAAAAAAABc8/tOqQZAIoaLg/s400/ping+pong.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5345260541789944722" border="0" /></a></p><p class="MsoNormal"><b style="">PING - POANG</b></p><p class="MsoNormal"> <br /><b style=""><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Budapest, 2003. február 4. (részlet)</i></p><p class="MsoNormal"> <br /><i style=""><o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Apám ütőjével</p> <p class="MsoNormal">boldogan-buzgón-szökdécselve</p> <p class="MsoNormal">pattogtatja a labdát</p> <p class="MsoNormal">fel</p> <p class="MsoNormal">le</p> <p class="MsoNormal">s látszik rajta hogy ez az </p> <p class="MsoNormal">élete</p> <p class="MsoNormal">közben ütemesen </p> <p class="MsoNormal">az ugró labdára koncentrál</p> <p class="MsoNormal">tekintete a labdával megegyező</p> <p class="MsoNormal">vonalban</p> <p class="MsoNormal">mindig mosolygom ezen ha</p> <p class="MsoNormal">felidézem</p> <p class="MsoNormal">széttárt kissé karikó</p> <p class="MsoNormal">lábak</p> <p class="MsoNormal">le-fel ugráló tekintet</p> <p class="MsoNormal">ma már ragasztgatja</p> <p class="MsoNormal">ápolgatja ütőit</p> <p class="MsoNormal">a jókedv kacagás sem a régi</p> <p class="MsoNormal">s a heves mozdulat</p> <p class="MsoNormal">ernyedtebb</p> <p class="MsoNormal">csak ha nagyon muszáj</p> <p class="MsoNormal">pattog újra</p> <p class="MsoNormal">ilyenkor szeme csillogása</p> <p class="MsoNormal">pillanatra régi</p> <p class="MsoNormal">kitartása is erejével</p> <p class="MsoNormal">de már szomorúbb.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4uekNoQHI/AAAAAAAABdE/ckj-X7rqvwE/s1600-h/m%C5%B1terem.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 347px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4uekNoQHI/AAAAAAAABdE/ckj-X7rqvwE/s400/m%C5%B1terem.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5345260910387150962" border="0" /></a><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><b style="">IDÉZETT HANGULAT A MŰTEREMBŐL</b></p><p class="MsoNormal"> <br /><b style=""><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal"><b style=""><o:p> </o:p></b></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Sepsiszentgyörgy, 2002. augusztus 10.</i></p><p class="MsoNormal"> <br /><i style=""><o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Képzeletben felnézek a tetőre</p> <p class="MsoNormal">innen nincs messze</p> <p class="MsoNormal">odabent vagyok</p> <p class="MsoNormal">lámpa zavar</p> <p class="MsoNormal">lehunyom szemem</p> <p class="MsoNormal">mosolygósan hamiskás arc</p> <p class="MsoNormal">mintha mindig hátsó ajtón járna</p> <p class="MsoNormal">innen nézve milyen hűséges </p> <p class="MsoNormal">jótevőm</p> <p class="MsoNormal">rövid súlyos tekintet</p> <p class="MsoNormal">ellenhang</p> <p class="MsoNormal">rókaszín</p> <p class="MsoNormal">alkotás formátlan </p> <p class="MsoNormal">árkjaiban</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4u31XHRTI/AAAAAAAABdM/_3fd7ciJh_o/s1600-h/kicsi+mack%C3%B3nak.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 238px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4u31XHRTI/AAAAAAAABdM/_3fd7ciJh_o/s400/kicsi+mack%C3%B3nak.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5345261344487064882" border="0" /></a><p class="MsoNormal"><b style="">MACKÓNAK <br /></b></p><p class="MsoNormal"> <br /><b style=""><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Budapest, 2002. november</i></p><p class="MsoNormal"> <br /><i style=""><o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Tudod Mackó</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">én szerettem volna veled moziba menni.</p> <p class="MsoNormal">Ne haragudj </p> <p class="MsoNormal">hogy így esett.</p> <p class="MsoNormal">Ott ülni veled</p> <p class="MsoNormal">kéz a kézbe</p> <p class="MsoNormal">egy tekintet</p> <p class="MsoNormal">mosoly árnyékában</p> <p class="MsoNormal">csendesen.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4vPnkeLSI/AAAAAAAABdU/g15oBfwvKGk/s1600-h/merengve2.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 283px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Si4vPnkeLSI/AAAAAAAABdU/g15oBfwvKGk/s400/merengve2.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5345261753101856034" border="0" /></a><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><b style="">EMLÉKEZÉS</b></p><p class="MsoNormal"> <br /><b style=""><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Sepsiszentgyörgy, 2002. augusztus 10</i>.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">MERENGVE</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mindenki elment</p> <p class="MsoNormal">itthonról.</p> <p class="MsoNormal">Én nem mehettem.</p> <p class="MsoNormal">Nem gondolkodom</p> <p class="MsoNormal">nem is fáj</p> <p class="MsoNormal">igazán.</p> <p class="MsoNormal">A fájdalom üressé tesz</p> <p class="MsoNormal">megnyugtat.</p> <p class="MsoNormal">Régen más volt</p> <p class="MsoNormal">most...</p> <p class="MsoNormal">csak kicsit öreg vagyok már.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mackó is beteg</p> <p class="MsoNormal">csend van.</p> <p class="MsoNormal">Minden szomorú</p> <p class="MsoNormal">mégis jobb.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2710222926705461926?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-19205157085245231792009-06-07T17:59:00.007+02:002009-06-07T18:58:59.734+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sivk6Tm0ruI/AAAAAAAABck/Ap9mvFOMtt4/s1600-h/2009.06.05r%C3%A1t%C3%B3ti+csik%C3%B3toj%C3%A1s.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 283px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sivk6Tm0ruI/AAAAAAAABck/Ap9mvFOMtt4/s400/2009.06.05r%C3%A1t%C3%B3ti+csik%C3%B3toj%C3%A1s.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5344617073151880930" border="0" /></a> <br /> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Lehetett úgy éjfél, Szilágyi Ákos a múltkor megjegyezte, őt inkább a líra fogalma illetné, ugyanis semmi nem motiválja, hogy verset csináljon. Kinek ugye mi fekszik jobban. Bár, a lírát is kell farigcsálni néha, ki gondolta volna. Ezt is az ember saját bőrén tapasztalja:) <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Csak azért jegyzem, mert valahogy magam is így vagyok ezzel.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Persze, már nincs jelentőségük.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Legyen akkor mégis engesztelésül a rátóti, kicsi emlék egy régirégi illusztrációs pályázatból, mit talán el se küldtem. Az bizonyos, hogy szórakoztatott.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-1920515708524523179?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-31119270932786944162009-06-04T09:35:00.004+02:002009-06-07T18:17:19.159+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sid-v8TWVVI/AAAAAAAABcE/a5PLHyvW2ag/s1600-h/seg%C3%A9doldal,+%C3%A9s+te+kicsi+vagy+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 283px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sid-v8TWVVI/AAAAAAAABcE/a5PLHyvW2ag/s400/seg%C3%A9doldal,+%C3%A9s+te+kicsi+vagy+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5343378845004617042" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sid8WB15aJI/AAAAAAAABb8/LWfyE6XQmg8/s1600-h/%C3%A9s+te+kicsi+vagy.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 276px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sid8WB15aJI/AAAAAAAABb8/LWfyE6XQmg8/s400/%C3%A9s+te+kicsi+vagy.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5343376200791845010" border="0" /></a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sid8EmA_WzI/AAAAAAAABb0/GU-1913Mm_Q/s1600-h/seg%C3%A9doldal,+%C3%A9s+te+kicsi+vagy2+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 283px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sid8EmA_WzI/AAAAAAAABb0/GU-1913Mm_Q/s400/seg%C3%A9doldal,+%C3%A9s+te+kicsi+vagy2+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5343375901264403250" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-3111927093278694416?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-71728631149077570392009-06-03T15:50:00.002+02:002009-06-03T23:22:32.159+02:00Aztán mért bukfencezne a csönd<br />mikor lábon is járni:)<br />Ha kútmélyről is, ő is csak karikákat vet,<br />mielőtt papírra ülne.<br /><br />Nagy szomorú<br />meg-megcsillanó karikákat, aztán vissza. Fényből sötétből.<br /><br />Talán nem nagy bűn, ha azt mondom, amit élek. Csöndből lépek.<br /><br /><br /><span style="font-style: italic;">üzenet: Földön innen és túl</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7172863114907757039?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-4699784811124556792009-06-03T12:10:00.023+02:002009-06-03T22:00:13.891+02:00<span style="font-style: italic;">2003. június 10.</span> <br /><br />Te Maci<br />énnekem úgy jönnek az ötletek<br />rohannak le<br />tele van a fejem<br />alig szusszanok<br />békén nem hagynak.<br />Most mind le kell jegyeznem<br />csak hát ez idő.<br />Az lenne a jó<br />ha le se kellene írni<br />fejemből kivetítődnének<br />ezért is jönne jól az a magnó<br />de az sem igazi<br />akkor meg hangosan kellene kimondani<br />pedig így gyorsabban forog minden az<br />agyamban<br />valami más eszköz kellene<br />pillanat alatt az egész<br />rögzítődne ki fejemből<br /><br /><br /><span style="font-style: italic;">„Irigykedem is ezért”</span><br />kuncog Maci<br />komolyan mondaná?<br />az sem akármi<br />fogom fel<br />hogy ő ilyent kimond<br />Noémi is fordult felém<br />jut eszembe<br />egyszer éppen ezekkel a<br />szavakkal<br />tényleg<br />ez most mellesleg<br />mármint hogy ő is rák jegyű<br />ha ez jelent valamit<br /><br />én igazából nem tudom<br />fontos-e<br />érdekes<br />hogy azért ő is így jegyzi<br />meg hogy neki nincs ilyenje<br />gondolatok<br />maguktól fejében<br />nem jönnek<br />csak ha valami anyagot lát<br />s megtetszik<br />mérlegel<br />hogy ebből lehetne csinálni valamit<br />de hogy onnan bentről<br />hevesen pulzáló<br />érzései<br />vagy éppen a csend<br />üresség<br />hogy törne fel<br />utat<br />kifelé<br /><br />ő nem érez lelkében vezető kezet<br />sem kényszerítést kiöklendezni<br />éjszaka is<br />ha éppen nem vési papírra<br />mert ha nem így<br />akkor végeláthatatlanul tovább<br />egyre hosszabbra kuszálódva<br />s bonyolultabb képekben<br />gyötrődve éber álom közt <br />reggelig<br /><br />csodálkoztam is akkor<br />hogy megjegyezte<br />persze jólesik az ilyen<br />s hogy mi végre<br />más<br />én<br />ilyenkor enyém<br />súlytalanság<br />előttem<br />mindenhatóság<br />és akkor a csúcs<br />mindenek tetejébe<br />bulvárlapokból hevülve<br />anyósom hozzám<br />mikor megjegyzek valamit<br />ezekre<br />te csak az anyagiakra gondolsz<br />nézek bambán<br />mit jelenthet<br />az-e baj hogy kellene<br />sem foglalkozom<br />vagy hogy nem veszem komolyan<br />ami úgyis rajtam<br />ezt csak mélyebbről lehetne megfejteni<br />őt magának felfedni előbb<br />hogy érthessen engem<br />Macival nézünk szembe<br />ahogy így értetlen<br />de alig hogy ismételve<br />kimondva többször<br />magamba szállva<br />vele később<br />mert akkor ott védekeztem<br />bántam<br />mi végre hadakozom<br />ha ebben hisz valamiért<br />mindenki annyit ért meg<br />mennyire képes<br />akar<br />de ameddig nem jut el<br />ami más<br />másokat sem képes<br />elfogadni<br />már nevetve magamon<br />s a helyzeten<br />mitől is van ez így<br />hogy csak a bulvárlapokban<br />pletykalapokban vagy tévében<br />lehet élvezni<br />izgalomba jönni<br />hogy valaki más<br />és akkor nevetni<br />de hogy én lennék<br />azonosulni<br />hogy valaki az életben<br />lehet<br />csinál ilyeneket<br />az nem megemészthető<br />verset írni<br />nem rendes foglalkozás<br />sőt egyáltalán nem<br />foglalkozás<br />igazából dologtalanság<br />ha velem<br />már nem szórakozás<br /><br />mindezzel együtt<br />jól megvagyok<br />köszönöm<br />már csak aprócska<br />ha ez mind így<br />akkor miért élnék úgy<br />mellesleg<br />képeket szövegeket álmodva<br />gyónva<br />semmiért<br />és egyáltalán hogy jönnek ide a csak az anyagiak<br />felületen túl<br />bulvárból<br />mi minden van még ami fény felé<br />nyit ajtó világosság<br />megvilágosodás<br />ha csak néhány pillanatra is<br />gazdagabbá<br />lelkeinkkel<br /><br /><br />szerencsére mostanában eszem is rendesen<br /><br /> …na és az anyagiak!<br /> még jó hogy Maci is nevet ezen<br /><br /><br /><span style="font-style: italic;">Körből kilépve<br />már Maci sem nevet.</span><br />---------------------------------------------------------<br /><br />…éppen tegnap próbáltam valamelyest mennyire lehetett helyre pofozni ezt a szövegem. S hogy most így, aprónyit még utánanéztem.<br /><br />Immár 2 és fél éve, mióta az írással komolyabban is foglalkozom, egészen különös aurában élek, sorra élve meg jelenéseket, apró jelek, vagy összefüggésekben magyarázatok, melyek végül mind sorra, közvetlenül vagy utóbb, legtöbbször több szálon is összeérve, helyükre kerülnek. Bennem is, akárcsak kívülről. A mai adagot is köszönöm az „égnek”, ez már ott, föld. Tegnap éj tájt is kaptam kívülről, egészen kézzelfogható jeleket, amiket szintén köszönök. Rávilágítanak az azonosságokon túli különbségekre is. De mindenképp segítenek.<br /><br />Életrezgéseim, munkamódszerem, viszont nem változtak.<br />Amiket lejegyzek, legyen az rajz vagy írás, „kameratöltőtoll”, a tudatalatti folyamatos munkájából, az életem során kapott impulzusokból törnek ki, legtöbbször egészen váratlan, sohasem tanulmányokból, legalábbis közvetetten nem, hacsak nem szándékos az elemzési kényszer, mikor kívülről, de ezek a reakciók is csak abban az esetben történnek meg, mikor beépül. Mindent saját bőrömön élek meg, ami ott és akkor születik. A rámutatás közvetlen, vagy utólag történik, ezeket utószinkron jeleknek nevezhetném, több szinten.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-469978481112455679?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-82957166133369653002009-06-01T11:14:00.020+02:002009-06-01T20:39:26.603+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiO0MK6DJjI/AAAAAAAABa8/IMe-rN53PxU/s1600-h/nyusziangyal.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 300px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiO0MK6DJjI/AAAAAAAABa8/IMe-rN53PxU/s400/nyusziangyal.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5342311704170800690" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiOyjrISOmI/AAAAAAAABas/560G1-CXTVU/s1600-h/anya+nyuszival.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 300px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiOyjrISOmI/AAAAAAAABas/560G1-CXTVU/s400/anya+nyuszival.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5342309908934179426" /></a><br /><br />anyám régen imádta a napot. akkoriban, amikor rajzolni tanultam, éveken át modellt állt nekem. meztelen, vagy napozóban. nem volt nehéz, hisz imádta a napot. olvasott, és almát rágott. meg cigarettázott. csak időnként szólt, hogy mozdulna. apám is sokszor pózolt. volt hogy nem is kértem, ő is meztelenre vetkőzött, tanuljon a gyerek testet. ő inkább nem a napon, benn a szobában. és nem cigarettázott. azóta anyám sem dohányzik. akkoriban sokan álltak nekem modellt. barátok. akik sem előtte, sem utána nem álltak modellt. nemrég, amikor egyszer megkérdeztem, most miért nem napozik, azt mondta, mert öreg a teste. meghízott. hogy nézne ki. <br />most inkább szaladgál a gyerekek után, a gyerekekkel. a nő, aki régen olyan büszke volt.<br /><br />szép volt anyám. a szüleim különben igen prűdek voltak. szemérmesek.<br /><br /><br />Mészöly Ági, egy különösen szép vers, legalább annyira különös, mint amikor ott, ültem, és megjelentek előttem Havasi Attila manócskásai (cicóval). Ami a legkülönösebb, hogy előttünk született volna a szalvétán? Nem firtatom. Legyen annyi elég, hogy itt és most hat rám.<br /><br />Ősz<br />„Az erdő mellett, ahol futok reggelente,<br />Félig kiszáradt nyúltetem mered.<br />Rajta csapatnyi bodobács,<br />Suszterbogár, ha így jobban ismered.<br />Szívogatják a finom nedűket<br />Amíg lehet”<br /><br />(ma érkezett, Gáspár Anna beszámolójából csíptem ki)<br /><br />Anna nagyon szépen ír mindannyiunkról, ugyanitt. A Láncszemek… azt hiszem, Anna szereti a láncszemeket. Noha úgy tűnik, „mindannyian” második könyvvel kacsintgatunk… ki első, ki nulladik után, akad, ki mindjárt azonnal kettővel… jó érzés az, ha valahol törődnek az emberrel. Ki tudja. Sohasem lehet tudni. A legfontosabb, önmagunkkal békében lenni.<br /><br />azt mondták, ez a baba ártást hoz rám, el kell tüntetni. hogy amíg nem teszek így, rontást hoz rám, a házra. de hát sajnálom széttörni, elpusztítani, első agyagvarrott munkám, pontosabban, öltések. innen indultak a későbbi hímzések. betettem az ágy alá, hát ha így majd nem látja senki, elmúlik az átok. minden szép és jó lesz. <br />nem, nem tettem az ágy alá, és nem nyúltam hozzá. még a port sem szoktam róla törölni. másról sem, de az más.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiOrawGrDwI/AAAAAAAABak/90ZdOQgvRT8/s1600-h/agyagbaba+boh%C3%B3c2.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 300px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiOrawGrDwI/AAAAAAAABak/90ZdOQgvRT8/s400/agyagbaba+boh%C3%B3c2.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5342302059069378306" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiOrNESEcKI/AAAAAAAABac/azXixQR0HAk/s1600-h/agyagbaba+boh%C3%B3c.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 300px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiOrNESEcKI/AAAAAAAABac/azXixQR0HAk/s400/agyagbaba+boh%C3%B3c.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5342301823967719586" /></a><br /><br />eljöttem csak azért még egyszer, hogy elmondjam, boldog vagyok, előfordul, mikor véletlen, hogy velem kivételt tesznek. mikor éppen énvelem, tesznek kivételt. igazán, olyankor nagyon boldog vagyok. talán nem vagyok rossz ember. mindenki boldog, amikor vele kivételt tesznek.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiOy1FrUp9I/AAAAAAAABa0/YKDrM9iSIuo/s1600-h/anya+nyuszival2.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 300px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiOy1FrUp9I/AAAAAAAABa0/YKDrM9iSIuo/s400/anya+nyuszival2.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5342310208118237138" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-8295716613336965300?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-66418298794762527722009-05-31T21:33:00.004+02:002009-06-01T10:05:32.269+02:00<span style="font-style:italic;">Budapest, 1992</span><br /><br />én azt akarom csak<br />hogy neked<br />neki<br />nekem is jó<br />legyen<br />hogy sose elbújni ne<br />kelljen sehová<br />olyan mint te<br />kicsi is<br />mindig csak<br />azért<br />akarok<br />mert ez egyedül<br />van<br />nekem<br />hisz senki <br />aki<br />mert mindenki olyan mint én<br />s azt<br />akarja<br />amit én<br />elbújok is veled<br />a napfényre<br />hogy senki ne<br />lásson felnőtt<br />mégis mindenki<br />meglát<br />a felnőtt is<br />meg akarnak<br />enni <br />és nem hiszik<br />újra nem<br />hiszik<br />nem akarják<br />hogy semmi se<br />sikerül<br />nekik<br />és akkor gyengék<br />lesznek<br />rosszak<br />azt hiszik<br />hogy ezzel<br />erősek<br />de pedig<br />én úgyis<br />tudom<br />hogy gyengék<br />ők még akkor<br />is<br />ha mindig<br />gyermekköntös<br />mindenki azt hiszi hogy<br />az<br />és azt akarja<br />bizonyítani<br />és akkor hogy mégse<br />rosszak <br />és megint sírni<br />de nem<br />sose<br />még azért se<br />míg kicsi voltam se nem<br />sosem<br />mindig csak titokban<br />emlékszem mikor<br />egyszer apám<br />akkor egyetlenegyszer<br />éppen mert ideges<br />és én is csak<br />ordítottam<br />amúgy nem is hangosan <br />hogy<br />üssél csak üssél<br />mert tudtam<br />akkor egyetlenegyszer<br />hogy nincs<br />igaza<br />ilyenkor mindig nagyon<br />bátor<br />én <br />és ettől nem volt ő<br />magánál<br />hiába makacs<br />sose nem engedtem<br />akkor se<br />és arra születni is<br />csak kevesen <br />és azért senki nem<br />hibás<br />én tudom hogy<br />ilyenkor <br />nekem vissza kell<br />és bújni<br />gyermekköntös<br />mindig bizonyítani<br />hogy ne<br />de amíg még tudom<br />hogy bele<br />félek hogy senki<br />csak egyszer ott benn<br />vagy ha mégis<br />és segítenek<br />akkor nem<br />vagy későn<br />de addig<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-6641829879476252772?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-9439424744255920252009-05-31T20:35:00.009+02:002009-06-05T13:05:45.467+02:00<span style="font-style: italic;">1996. augusztus 7.</span><br /><br />immár fel nem mérhető szomorúság<br />reggeli ébredéskor<br />jó pár nappal később is<br />ugyanaz<br />hazaérve<br />vonaton s mindenütt<br />akárcsak most<br />tehetetlen nyugalom<br />üresség<br />ébredés egy más<br />arra a valóságra<br />mit sosem mertem volna hinni<br />bennem magaménak<br />hogy nem érhet el<br />idő<br />mikor végleg elvette<br />szüleidet<br />testvéredet<br />aki mindig ott volt<br />messze is<br />távolból<br />közel veled<br />fokozatosan<br />ha később visszanézel<br />hátrafelé<br />folyamatosan bennük<br />csak a távolból<br />nem láttam<br />otthon<br />már első két nap után<br />apám megöregedett<br />apró dolog kifacsarta<br />arcát<br />pedig régen milyen más<br />vidám örökké pajkos<br />vagy csak jobban<br />tűrt szegény<br />most hogy visszagondolok<br />megijedtem<br />kétségtelen gyűlölet volt<br />szemeiben<br />mint akkor egyszer itt<br />ráismerek ugyanaz az arc<br />tökéletes hasonmás<br />mikor eljött<br />aggódott értem<br />mondta<br />ha tudná mennyire nem tehet semmit<br />mit nem tehettem<br />mi történhetett<br />amit a sors<br />ha van ilyen<br />s ő is min mehetett át<br />míg eljött<br />mivé tett minket az idő<br />végtelenség<br />még onnan is túl<br />arcára<br />múltkor még nem érintett<br />most tagadhatatlan<br />csak ez a távolság képes<br />így megalázni<br />cselekedetem<br />sem kereshetem<br />vagy mégis<br />ha jobban szembe nézek<br />akkor sem értem<br />ha lerajzolnám<br />éppen tudnám<br />az a jóságos kerek lényecske<br />aki légynek sem árt<br />milyen kicsike<br />szemeknél többet nem is lehetne<br />rajzolni<br />csak azaz arc<br />istenem<br />miért hagytál ilyen<br />idegenül<br />takarsz feddhetetlen<br />idő<br />hisz engem teljesen kihagytál<br />fel sem készítettél<br />rá<br />hogy ápolhassam<br />becsaptál<br />elvettél minden biztos menedéket<br />bizonytalanság<br />előtte<br />előttem<br />mi lesz tovább<br />pár napja olyan mintha elmentek volna<br />vagy én nem találom magam az enyémben<br />elvetted<br />amitől sosem voltam egyedül<br />nagyapám szegény<br />ő megmaradt olyannak amilyen rég<br />de a szüleim élnek<br />és én itt vagyok<br />csak mert ők közelebb hozzám<br />távolság<br />csak azért viselem rosszul<br />változás<br />néha mikor otthon<br />vidám<br />egyszerű<br />vagy itthonról telefonon át sugárzó boldogság<br />mit tettél<br />tettem<br />ami lényeges nem változik már<br />meg akarom érteni<br />olyan jó<br />hogy anyám arcát míg elnéztem mikor aludt<br />és a bőrét lábán<br />a szemeit a sok apró vonalkával<br />és az idő<br />akkor eszembe jut hogy énnekem mostanában fiatalok<br />csókolomot köszönnek<br />egy lány is a minap<br />lehetett úgy tizenhat<br />mosolya szégyenlős volt<br />válasza bátortalan<br />lesütött szemű<br />mint aki felnőttel beszél<br />én is így tehettem<br />akkoriban<br />és már együtt kell élnem azzal hogy ez rég<br />mostanában én is érzem<br />magamon hogy beszédesebb<br />bátrabb vagyok felnőttekkel<br />azokkal akik idősek vagy sokkal idősebbek<br />már meg tudom őket hallgatni<br />másként mint akkoriban<br />még ha pillanatra elvarázsolt tekintet<br />vagy valami hasonló<br />zavart sem úgy mint máskor<br />vagyok<br />beszélek<br />kegyetlen ez az érettségre ébredés<br />emlékszem még említette ezt más is nekem<br />csak akkor nem éreztem így<br />hasonlót<br />akkor is rossz ha később elemezni vagyok képes<br />és már nem megyek el<br />csak az a megdöbbentő hogy a felnőtté válás<br />kikerült<br />látóteremből valahogy kívül<br />csak elszáll felettem<br />majd egy gödörben<br />hagy ráébredni<br />de nem enged<br />együtt egészségesen<br />lépcsőről lépcsőfokra<br />fokozatosan vele<br />más<br />mindennapos mosolyok<br />mint ahogy mások<br />emberek<br />együtt és<br />egyedül<br />felnőtt szerep nélkül<br />magamért vállalhatok felelősséget<br />test nélkülivé válva<br />közel<br />hiánnyal<br />nehezedik a szeretet<br />amit hazatérve s onnan vissza<br />nem találtam<br />gondok<br />apró kis gondok<br />gondjaik nem engedtek<br />magukhoz<br />értünk<br />nélkülünk<br />vagy csak én nagyítok fel mindent<br />az előbb könnyeztem<br />most újra<br />pedig milyen rég<br />írtam verset könnyezve<br />anyám eltorzult arca előttem<br />takarodj ki és többet sose gyere vissza<br />még bocsánatkérő tekintete sem volt<br />akkor<br />ma?<br />hiába kerestem<br />csak a három vagy négy napi távollétem<br />és a visszatérő csendem találkozott a megbánó belsejében<br />valahol kint<br />de már nem az enyém<br />nem emlékszem<br />testvérem is<br />valósággal várta hogy elmenjek<br />pedig nemrég még kézen fogva jártunk<br />mint szerelmes pár<br />testvérként<br />természetesen nem úgy<br />csupán játék<br />titkon büszke is voltam hogy van aki azt hiszi<br />persze nekem fel se tűnt<br />akkor<br />nem is gondoltam semmit erről<br />még csodálkoztam is később mikor valaki megjegyezte<br />hogy azt hitte<br />mint ahogy természetes volt<br />emlékszem<br />egyszer unokatestvéremmel és szerelmével is mentünk így hármasban<br />kéz a kézben<br />én középen<br />igaz akkor zavarban voltam<br />hisz mégiscsak idegen<br />egy unokatestvér<br />ilyen közel<br />izzadt is kezem<br />szólni nem mertem<br />csak büszke<br />gyermekek voltunk<br />boldogan<br />most vissza<br />testvérem<br />olyan titokzatos volt a szeretet szemeiben<br />viselkedése mássá lett<br />igaz mostani szerelmével hármasban is önkéntelen<br />mikor megjegyzésem kedvező<br />volt<br />hálából<br />nekem is megfogta kezem<br />de hát az idő múlik felettünk is<br />és mi elfogadva azt ami vele<br />aztán minden helyzetet<br />megszokik az ember<br />hogy változnak az idők<br />velünk<br />egyre közelebb<br />csak mi vesztünk el egymásnak<br />hogy ez is milyen sorsszerű<br />majd egyszer<br />talán később<br />minden máshogy lesz<br />örülünk<br />egy félszeg nevetésnek<br />amikor a gyerekek néznek<br />vissza<br />aztán az ők gyerekeik<br />akkor csodálkozom majd ezeken a<br />szavakon<br />de most<br />még elfogadom hogy hajtani kell<br />dolgozni<br />a családért<br />hogy már csak a templomban sírnak<br />figyeltem<br />és megértő fájdalmat éreztem<br />csak ne kellene most is könnyeznem<br />aztán megnyugszom<br />régebb oly kicsi elég volt hogy boldogok legyünk<br />vagy akkor csak mi is<br />kicsik<br />talán én is éppen így<br />a gyerekeimmel<br />aztán csak a vers<br />ennek is örülni<br />tegnap este<br />elaludtam gondolataimmal<br />nem volt erő<br />nappal átrendeztem a szobám<br />átköltöztem<br />igaz ez már két napja volt vagy három is<br />anyámról apámról már egyre jobban magamra vélek<br />hasonló<br />jegyeket<br />apró kis jelek<br />amint látom őket öregedni<br />magamat is mások szemében<br />aztán a tükör<br />régi fotók<br />néhány megjegyzés<br />különös hogy a testvéremből nem látok rajtam jeleket<br />talán mert még fiatal<br />arcával mozdulataival<br />írhatnék levelet<br />de ő is csak szerelmes<br />még az útnak innenső felén<br />hogy veszíthet<br />csak agresszivitást válthatnék ki belőle<br />bátorítgatom magam<br />legalább a reményt hogy hagyhatnám meg<br />már nélkülük<br />abban is látom ahogy anyám ápolta anyját<br />aki már valahol egészen máshol jár naponta<br />miközben néz<br />előre<br />másként mint nagyapám<br />aki halálakor is<br />ugyanolyan volt<br />lélekben<br />szellemben<br />hiába pillanthattam be a takaró alatti ijesztő anyagba<br />ami egy csontváz<br />idegen anyag<br />felismerhetetlen<br />megmagyarázhatatlan<br />hol hová találnak ezek a lelkek<br />és mind végül<br />egyedül maradunk<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-943942474425592025?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-90069329609594892072009-05-31T14:39:00.000+02:002009-05-31T14:40:42.550+02:00<span style="font-style:italic;">Tihany, 1991</span><br /><br />milyen üres az ember <br />miután úgy dönt <br />maga helyett és magával <br />hogy megbocsát <br />mint ami magától értetődik <br />és ettől lágy lesz <br />a levegőnek szaga <br />illata is elvegyül <br />még azt is észreveszem <br />elszáll egy pillangó <br />most épp elgondolom <br />biztosan repdesett máskor is <br />csak akkor magamtól <br />nem vettem észre <br />így odaadni olyan kellemes <br />hallani a madarak zaját <br />elhallgatni <br />boldog érthetetlen csevegés <br />mintha érteném a nyelvet <br />amin szólnak <br />nem úgy mint aki <br />meg is akarja érteni <br />fölhúzni szoknyámat engedni <br />lábamnak szellő lágy <br />elsuhanását testén <br />mintha nem az enyém volna <br />megadni neki azt is <br />odaadni <br />közben nem érezni hogy <br />minden olyan megalázott <br />a fának mikor <br />szellő tépi <br />pedig lehet hogy csak<br />bájosan játszik vele is<br />akár a lábammal<br />olyan szép így együtt <br />és én csak nézem <br />hogy talán ők is <br />kiszolgáltatva érzik<br />magukat velem<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-9006932960959489207?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-35866841418438752472009-05-31T11:13:00.006+02:002009-05-31T14:42:39.057+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiJKeJ7d34I/AAAAAAAABZ8/1i80VUcXPjo/s1600-h/2009.05.31.4.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 249px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiJKeJ7d34I/AAAAAAAABZ8/1i80VUcXPjo/s400/2009.05.31.4.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5341913989936701314" /></a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiJKm0hZgSI/AAAAAAAABaE/Ufv_vaK8b2Y/s1600-h/2009.05.31.3.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 249px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiJKm0hZgSI/AAAAAAAABaE/Ufv_vaK8b2Y/s400/2009.05.31.3.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5341914138809041186" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-3586684141843875247?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-12354373029811772402009-05-30T19:41:00.001+02:002009-05-30T19:43:44.237+02:00Van egy pont, mikor az emberrel már mindegy, mi történik, jó vagy rossz, <br />pontosan azért, mert jó szeretne, de nem megy. Iszonyú nehéz, amikor fuldokolsz, pedig ki szeretnél, minden erőddel, és a mocsár lefele húz. Pedig már a mocsár sem mocsár, szinte tiszta, és te is már egészen fehér vagy, még sincs amibe fogódzkodni.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-1235437302981177240?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-70705803156165904052009-05-30T13:20:00.017+02:002009-05-30T17:16:07.784+02:00ezúttal neked, talán segít. hihetetlen mennyire sokat fejlődtél. emberileg. a szavak is, persze, de azt itt és most nem ítélem. igen, kell ehhez is a sikerélmény, hogy az ember egyre tisztultabban szóljon. hogy magát már képes legyen becsülni. volt hogy közben a nagy lendületben eltévedtél, de ez már nem vesz el abból, ami már megvolt.<br /><br />ÜLTEM ÉS VÉGIGHALLGATTAM NYILVÁNOS MEGALÁZÁSOM, AMI UGYAN NEM VOLT KIMONDVA, DE AZ ÜZENET PONTOSAN CÉLBA ÜTKÖZTETETT VOLT. OTT ÜLTEM, BEAVATATLAN, MIT SEM SEJTVE AZ EGÉSZRŐL, JÓ SZÁNDÉKKAL, BARÁTSÁGGAL TARSOLYOMBAN MENTEM EL AKKOR ARRA AZ ESTÉRE, LEMONDVA EGY ÉLETEM IGEN FONTOS SZAKMAI TALÁLKOZÁSÁT EGY KÖLTŐVEL, AKI MEGLEHET, MEGMENTŐM LETT VOLNA. MERT MIÉRT NE HIHETTEM VOLNA, HOGY NEKEM IS LEHET MEGMENTŐM. NEM LETT. KIMARADNAK A MEGOLDÁSOK ÉLETEMBŐL. ÍGY VISSZA KELL ESNEM MINDEN EGYES NAP UGYANABBA A GÖDÖRBE. AZTÁN MINDENNAP UGYANÚGY KIMÁSZOM, MAJD UGYANÚGY VISSZAESEM. ÉS EZ ÍGY MEGY ÉLETEN ÁT. MINDEN EGYES NAP. EGYSZER VILÁGOSSÁG, AZTÁN A SÖTÉTSÉG. VILÁGOSSÁG, SÖTÉTSÉG. ÉS AKKOR VÉGIGNÉZTEM SAJÁT HALÁLOM. A TAPSOT IS VÉGIGÉLTEM, AMI AZT A SZEMÉLYT ILLETTE, AKI OTT SZEMBEN NEKEM ÜZENT. AMIKOR ELHANGZOTT MÉG UTÁNA, HOZZÁNK JÖSSZ? MÁR TESTEM KIHŰLT. ÖRÜLTEM, HA KITÁMOLYOGHATTAM LEFELÉ A LÉPCSŐN. ELÜTHETETT VOLNA AUTÓ. NEM ÜTÖTT. NEM SZÓLTAM, NEM SZÓLHATTAM, PEDIG ADÓDOTT, OTT VOLT ORROM ELŐTT A MIKROFON. MERT NEM VOLTUNK EGYEN RANGBAN EGYMÁSSAL SZEMKÖZT. ÉN CSAK EGY NÉZŐ VOLTAM, Ő HÁROM SZEMÉLLYEL OLDALÁN, VÉDVE VOLT, A PÁRTFOGOLT. ELLENEM. OTT, SZEMBEN. SOSEM BÍRTAM ELVISELNI AZT, AMIKOR TÖBBEN, CSAPATOSTUL EGY SZEMÉLY ELLEN. NEMRÉG, SZINTE CSAK PÁR NAPJA LÁTTAM IS EGY FILMET, SOK HASONLÓ FILMET LÁTTAM, HOGYAN CSINÁLNAK KI EGY ÁRTATLAN FIÚT TÁRSAI, EGY EGÉSZ OSZTÁLY, NÉHÁNY FŐVEZÉRREL AZ ÉLEN, TARTVA EGÉSZ OSZTÁLYSEREGET ÖNKÉNYES URALMUK ALATT BIRTOKUKBAN, HATALMUKBAN, ELŐBB CSAK CINKOSTÁRSKÉNT, MAJD A PSZICHÓZIS NYOMÁN FÉLELEMBEN, FOGLYUL, RETTEGÉSBEN, AMIKOR MÁR NINCS VISSZAÚT, NYAKIG A BŰNBEN, CSAK AZÉRT MERT EZ A FIÚ MÁS MINT A TÖBBI, MERT JOBB, MERT TÖBB, NEMESEBB, ÉS NEM AKART MEGTÖRNI, SAJÁT TÖRVÉNYEI SZERINT KÍVÁNT SZABADON ÉLNI. MERT NEM SZÓLT, MERT TŰRT, MERT NEM ALÁZKODOTT, NEM VÉDEKEZETT. A VÉGÉN A BEKÖVETKEZETT TRAGÉDIÁIG. KÖNNYŰ AZ EMBERNEK ÁLLÍTANI, ADD KI MAGADBÓL AMI BENNED, ÉS MEGSZABADULSZ. PERSZE NEM KÖNNYŰ, CSINÁLNI, DE AZ MÁS. OTT, AZZAL A TÖMEGGEL SZEMBEN NINCS ESÉLY. A KIMONDÁSRA. HISZEN ERRŐL SZÓL A HATALOM. BILINCSEK KÖZÖTT CSAK AZ ISTEN, AKIHEZ SZÓLHATSZ. AZTÁN MEGHALSZ. VAN HOGY ERRE SINCS IDŐ, MERT HÁTBA LŐNEK. A HASONLÓ FILMEK MIND HALÁLLAL VÉGZŐDNEK. EBBEN AZ ESETBEN TÖMEGHALÁLLAL. ITT AZ ÜZENET PONTOSAN HELYÉRE KERÜL.<br /><br /><span style="font-style:italic;">AZT TANULTAM, SZÜLEIM, AZ ÉLET, VALAMI AMIVEL AZ EMBER SZÜLETIK, VEZETETT, AZ ÉLETBEN IS HA TEHETED, MINDEN PILLANATBAN – PERSZE NEM TUDOD, MÉGIS A SZÁNDÉK –, DE NYILVÁNOSAN VISELKEDJ MÉLTÓN, HOGY AZT TÁRSADNAK SE KÍVÁND, AMIT MAGADNAK NEM. Ó NEM, NEM A HUMOR, AZT A LEGNEHEZEBB JÓL CSINÁLNI. </span><br /><br />MÉG EGYSZER MONDOM, NEM HARAGSZOM SENKIRE, DE FÁJDALOM VAN BENNEM, AZT KI NEM TÖRÖLHETEM, PEDIG MEGTENNÉM, HA SEGÍTENE, HA ILYEN EGYSZERŰ LENNE. E FELOLDÁS HATALMÁVAL NEM RENDELKEZEM. MÉG NEM, MERT A MEGTISZTULÁS, ÖNTISZTULÁSNAK SAJÁTOS ÉS EGYETLEN ÚTJA VAN. PARANCSRA NEM KÉNYSZERÍTHETŐ. AZ IDŐ? HOGY SEGÍT-E, VAGY VALAMI EGÉSZEN MÁS. MÁSOK TEHETTÉK VOLNA MEG, KEZÜKBEN VOLT, MEGADATOTT. ÉS AKKOR FELSZABADULOK. AKKOR ÁLTALAM IS MINDENKI FELSZABADUL. TUDOM, HA EGYSZER ÉGRE EMELKEDEM, MINDENKI MEGMENEKÜL. NEKEM EZ AZ UTAM. MINDENKINEK VALAMI MÁS, AMITŐL VILÁGOSSÁG. NEKEM EZ. ÁLOM. PERSZE HOGY NEM SZABADUL FEL SENKI, PERSZE HOGY NEM EMELKEDEM FEL, PERSZE HOGY NEM LESZ VILÁGOSSÁG. DE ÉN MEGTÖRTÉNEK. ÉS AKKOR MÁR NINCSEN SZÜKSÉG AZ ÜZENETEKRE. HISZEN MAGAM LESZEK AZ ÜZENET. AZ ÜZENETNEK PEDIG HANGJA VAN. HOGY ÁLTALA MÁS IS MEGTÖRTÉNHESSEN. FÖLD.<br /><br /><br />aztán történt valami egészen más. ha éppen akad egy arra alkalmas, rátermett szemfüles, és ilyen mindig akad, a nyilvános megalázásból lehet csak igazán dicsőséget, hírnevet szerezni. szellemi alkotással. olcsó trükk, de jó. hatásos. és úgy tűnik, egészen jól jövedelmez. a csoportos szellem pedig, ha tervez, bevehetetlenül erős.<br /><br /><br />Amit nem mondunk ki, abból baj nem lehet. Mégis kimondunk, mert ki kell mondani.<br /><br /><br /><br />Minden egyes szó maga a halál<br />Minden egyes szó maga az ördög<br />Minden egyes szó szeretet<br />Minden egyes szó fény<br />Minden egyes szó <br />Örökkévalóság<br /><br /><br />Minden egyes szó egy hajtás, BIMBÓ, SARJ, RÜGY.<br /><br />ha kell, az ember ellen, ellenembeN, MAGAM ELLEN, az emberért.<br />hogy miért teszem? szinte már azt hiszem, nincsenek álmok. részemre minden álom csak a halál.<br />aztán mégis tudok ennyire naiv lenni. na itt sem vagyok, a naplót is elrondítottam, s az autó helyett újra visszaültem a babakocsiba. majd integetek. magamért, érted, valamennyiünkért, valamelyikünkért.<br /><br />VÉGTÉRE IS, NEM IS ANNYIRA ROSSZ, A BABAKOCSIBAN. CSAK LEGYEN AKI TOLJA.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiE6HvmxePI/AAAAAAAABZk/B_ReN6aZ8_4/s1600-h/BABAKOCSIBAN+J%C3%93.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 250px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiE6HvmxePI/AAAAAAAABZk/B_ReN6aZ8_4/s400/BABAKOCSIBAN+J%C3%93.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5341614537750706418" /></a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiE9uFHgiQI/AAAAAAAABZ0/gBoCsmFDVZo/s1600-h/BABAKOCSIBAN+J%C3%93%C3%93.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 245px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SiE9uFHgiQI/AAAAAAAABZ0/gBoCsmFDVZo/s400/BABAKOCSIBAN+J%C3%93%C3%93.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5341618494895065346" /></a><br /><br />Lehetséges, hogy kisfiú lettem, különben lenne aki nekem is tolja. Meg kellene nézni, de a kocsi eltakarja. És én azért le nem vetkőzöm. Csak a sziklán, ott senki nem lát.<br /><br />SZERETLEK.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7070580315616590405?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-68040628121881413122009-05-28T16:07:00.005+02:002009-05-29T11:10:24.765+02:00amikor mackó hív, kicsit kibeszélhetem magam, mindjárt jobb. mackó mindig megnyugtat, amikor nagyon fáj. amikor csak kicsit fáj, veszekszik. múltkor két tenyere közé vette a fejem, hosszan tartotta, és tényleg elmúlt. másnap is csak egészen enyhén fájt. aztán már egyáltalán nem fájt.<br /><br />hogy láthatatlannak is lenni, de azért mégsem szereted, ha átnéznek rajtad. nem könnyű két dolognak egyszerre megfelelni. magadnak, és annak amit csinálsz.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sh-mW63R_RI/AAAAAAAABXg/zFCDi2-Hzn4/s1600-h/2009.05.28bab%C3%A1k2.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 241px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sh-mW63R_RI/AAAAAAAABXg/zFCDi2-Hzn4/s400/2009.05.28bab%C3%A1k2.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5341170595773152530" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-6804062812188141312?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-27214421019880178532009-05-28T10:42:00.005+02:002009-05-29T09:28:16.443+02:00<span style="font-style:italic;">(...) Valakinek a mai napból. válasz, egy majdani találkozásra.</span><br /><br />Sok fájdalom van bennem, irányodban, mert szeretet volt feléd. Még ha időnként máshogyan is fordultak a fények. Adtam akkor is, amikor csak elvettél. De szerettelek volna látni. Itt vagyok. Kíváncsi.<br /><br /><br /><br />A lelkem tiszta. Amíg élek, egyenes úton megyek. bárhogyan is görbül bármerre ez az út. Lépteim egyenesek. Az álmaim? – vezetnek.<br /><br /><span style="font-style:italic;">Egy levelezésből.</span><br /><br /><br /><br />2009/5/20 Matkovich Ilona <matkovich@vnet.hu><br />Szia Zsuzsa!<br /> <br />Tegnap nagyon érdekeseket meséltél a könyvedről. A népszabis cikkbe beleírnám a tapasztalataidat néhány mondatban. Írd meg légy szíves a telefonszámod, hogy felhívhassalak. Ha van, inkább vezetékest.<br />Köszi előre is. Matkovich Ili<br />------------------------------------------------------------------------------<br />Szia Ilona,<br /><br />szívesen, csak vezetékes van: 303-00-83<br /><br />a Zalai Írók Egyesülete, Pannon Tükör művészeti könyvek sorozatában Gulyás Tamás – Becsey Zsuzsa <span style="font-style:italic;">Láncszemek</span> című első általam szerkesztett és piacra önerőből nehéz körülmények között eljuttatott könyvről beszéltem<br /><br />a kiadó vezető, Pannon Tükör szerkesztő Péntek Imre segített az indulásnál, kis pályázati pénzzel a Zalaegerszeg M.J. város Millecentenáriumi Közalapítványa által támogatva (200 e Ft), melyből 164 példányt sikerült nyomtatni, de mégiscsak egy lökést adott a folyamat elindítására, hiszen ha nincs, nem is jön létre valószínűleg a könyv, aztán a kiállítással egybekötött könyvbemutató velünk, szerzőkkel, ahol a szerkesztő mutatta be a könyvet, és nyilvánosan mintegy kerekasztal körül, beszélgetett velünk, igen maradó, barátságos találkozás volt, mindezt a zalaegerszegi Színházban magyar kultúra napján megejtve, szép este volt, majd segített megjelenni a Pannon Tükör folyóiratba is, cikkem a könyvről fotók-versekkel, valamint a következő számban szintén bemutatkozó lehetőséget adva verseim-rajzaimnak, ezt még várom, illetve volt szó arról is, legalábbis szándék, hogy az anyag eljut kritikusokhoz, recenzió, cikkek jelennek meg. én mégsem látom, hogy a könyv eljutott volna a szakmáig, sem az emberek köztudatába.<br /><br />a probléma, hogy úgy a szerkesztés, mint nyomdára előkészítést követően a nyomdai munkálatokat követően a terjesztést is nekem kellett kézbe venni, gyakorlatilag az egész könyvet magam kiviteleztem, egyenként vittem értékesítési területekre (művészeti, kulturális helyszínek, boltok), és ahol sikeres volt az üzletvezetővel, átvevővel a tárgyalás, ott bizományba vették be. mivel a könyv nincs a köztudatba, nem is juthat el a célközönségig. ez a probléma, hogy hiába van könyv, ha nem tud eljutni az olvasókig. <br /><br /><br />mindezt azért írom, hogy voltak szép kezdemények, de sajnos ahhoz hogy működőképes legyen a könyvkiadás, szükséges egy olyan komoly kiadói-nyomdai-terjesztői háttér, aki kezébe veszi teljes felelősséggel a reklámokkal, recenziókkal való terjesztést, hogy ne az alkotóknak kelljen kuncsorogni könyvesboltokban, hogy egyáltalán szóba álljanak velünk, és bevegyék a könyvünket.<br /><br />puszi, jókkal,<br />zsuzsa.<br /><br />------------------------------------------------------------<br />Menni kell, tovább, csinálni. Ami adatott. Mindig ami adatik. Becsülni. Egy következő könyvvel.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2721442101988017853?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-12223360716895438422009-05-28T09:11:00.006+02:002009-05-28T09:28:54.135+02:00amikor már lépnék, valami visszatart. nincs kijárat.<br />talán másra van szükségem. máshogyan. ez is csak az arcok. arcaink. hogy honnan nézzük. kicsit mindenhonnan más. a fények miatt. máshogy esnek a fények. árnyékok előtt.<br /><br />pedig érthetőek, szépek a mozdulatok. van hogy elképzelem, megcsodálom, szinte forgok a térben. aztán csak az álmatlan éjszakák. nincsenek fények.<br /><br />szerelmes vagyok a világba. istenem, milyen régen volt.<br /><br />emberekhez eljutni. már csak ez maradt. az egyszerű, befogadó emberhez. sok embert megérinteni. amennyi csak adatik. közelről-távolról.<br /><br />(szeretettel lenni)<br /><br />nincs bennem félelem, de azért tartózkodom. nyitott vagyok. adni. amennyit a magam módján tehetek.<br /><br />az éjszaka azt mondtam mackónak, szeretem. pedig sokat vitatkoztunk, aznap. pontosabban ő vitatkozott velem. mindketten feszültek voltunk.<br /><br />nem könnyű annak, aki írásra adja fejét. vannak rosszabb dolgok is.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-1222336071689543842?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-37546846403538018442009-05-26T09:02:00.003+02:002009-05-26T13:18:50.155+02:00amikor már minden zsigered azt kívánja, kiszállni, menni kell tovább. az írás ezt kívánja. az élet mást. az írás és az élet nem egy és ugyanaz. az írás zsarol, az élet elszenvedi.<br />az írás önmagáért való, az élet? vágyni szabadság, függetlennek lenni.<br />az írás csak-csak, az élet semmilyen bilincset nem tűr.<br /><br />ha egyszer az írás azt adná, amire szükségem van, megköszönném.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-3754684640353801844?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-75772614292773545252009-05-23T15:17:00.000+02:002009-05-23T15:18:03.254+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Shf3fA5gxCI/AAAAAAAABXQ/A7UxdTptPPw/s1600-h/%C3%A9n+b%C3%A1lintn%C3%A1l.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 146px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Shf3fA5gxCI/AAAAAAAABXQ/A7UxdTptPPw/s400/%C3%A9n+b%C3%A1lintn%C3%A1l.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5339007995460240418" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7577261429277354525?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-82098745171843271242009-05-23T12:28:00.006+02:002009-05-25T09:59:52.925+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShfZ5KGQyEI/AAAAAAAABWo/JCqRojOHwvU/s1600-h/b%C3%A1lintn%C3%A1l.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 300px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShfZ5KGQyEI/AAAAAAAABWo/JCqRojOHwvU/s400/b%C3%A1lintn%C3%A1l.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5338975459257403458" /></a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShfbJqYtrII/AAAAAAAABXI/OL8Z1jrzDsE/s1600-h/h%C3%A1z+b%C3%A1lintn%C3%A1l.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 300px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShfbJqYtrII/AAAAAAAABXI/OL8Z1jrzDsE/s400/h%C3%A1z+b%C3%A1lintn%C3%A1l.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5338976842314263682" /></a><br /><br /><br /><br /><br />Milyen erőltetett, mikor valaki még a semmi után is folyton arról beszél, hogy nem érthető. Sosem is értett. De azért mindent pontosan tudott irányítani, nehogy kitudódjon, éppenséggel mennyire is hogy értett. Már nincs hányingerem, a tegnap is egészen hamar elmúlt. Túlzabáltam magam, ennyi. Csak a bodzaszörp maradt ki. Napokig fogom emlegetni.<br />Vannak utak, melyekre miután kiderült, zsákutca, sosem térek vissza. Mindig csak azoknál az utaknál maradok végül, ahol fény. Bizonyára vannak, akik holtan szeretnének látni. Mégis valami megérint. Pontosan érzem az érintést. Utolsó pillanatban.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-8209874517184327124?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-40585501647886910112009-05-17T16:37:00.005+02:002009-05-21T21:24:37.674+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShWqOG5YFcI/AAAAAAAABWI/3BrR0XSLIxE/s1600-h/kaktuszvir%C3%A1g.5.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 383px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShWqOG5YFcI/AAAAAAAABWI/3BrR0XSLIxE/s400/kaktuszvir%C3%A1g.5.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5338360092663748034" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShWqIB6vPWI/AAAAAAAABWA/5wN7jFDwQEk/s1600-h/kaktuszvir%C3%A1g.4.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 383px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShWqIB6vPWI/AAAAAAAABWA/5wN7jFDwQEk/s400/kaktuszvir%C3%A1g.4.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5338359988248067426" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShWp-fjbllI/AAAAAAAABV4/5fuUDXDbEgY/s1600-h/kaktuszvir%C3%A1g.33.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 383px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/ShWp-fjbllI/AAAAAAAABV4/5fuUDXDbEgY/s400/kaktuszvir%C3%A1g.33.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5338359824404682322" border="0" /></a><br /><br /><br />balek ide vagy oda, végtére is nyulacska, mégiscsak pozitívat sugárzol, nemigaz? tele vagy szeretettel. különben miért mosolyognának utcán arcodba emberek. mint oly nagy áhitattal, beleéléssel szoktál időnként beszámolni.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-4058550164788691011?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-51340875727473669832009-05-17T12:42:00.008+02:002009-05-17T21:09:58.507+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sg_rDpEYrDI/AAAAAAAABVY/LHuU-gc9o4A/s1600-h/2009.05.17forg%C3%A1cs+andr%C3%A1s.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 382px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sg_rDpEYrDI/AAAAAAAABVY/LHuU-gc9o4A/s400/2009.05.17forg%C3%A1cs+andr%C3%A1s.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5336742531253709874" border="0" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sg_qdHQW9mI/AAAAAAAABVQ/u54kTE4BJV0/s1600-h/2009.05.17n%C3%A1dasdy+%C3%A1d%C3%A1m.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 305px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sg_qdHQW9mI/AAAAAAAABVQ/u54kTE4BJV0/s400/2009.05.17n%C3%A1dasdy+%C3%A1d%C3%A1m.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5336741869342094946" border="0" /></a> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p></o:p>különös. milyen védtelen az ember, mikor magát figurázza ki. mikor lépten-nyomon a balek szerepét szánja rá írója. az olvasó természetszerűen ezt az arcot ruházza a szerzőre, így vagyunk a filmek szereplőivel is. azonosul a látott arc az őt játszó karakterrel. mennyire nem szerencsés ma, amikor ahhoz, hogy a siker kapuja közelébe juthasson, ma már szükségszerűen az író is, kifele magáról csak frankót, de legalább jót, ha nem szépet, ildomos sugározzon. erre van vevő. hiszen az olvasó a főhősbe bújik, s hát ki szeret a balek szerepében tetszelegni. viszont az olvasó szereti, ha az író mást figuráz ki. burkoltan, abszurd, vagy éppen szeretetteljesen szembetűnő módon. valaki másik szereplőt, aki nem mi vagyunk. akkor garantált a katarzis élmény. miért van az, hogy ma elsiklunk, ha szembesítenek minket. lapozunk. szétválasztható-e a valóság az irodalomtól, ha nem, mennyiben nem, ha igen, hol, létezik-e határ. tudunk-e húzni vonalakat, vagy csupán szintek vannak, akár a szimbólumok esetében.</p> <p class="MsoNormal">esetleg esélye van, és itt akkor még az író, ha nem lehet egyik szereplőben sem egyértelműen azonosítani.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Sok mindent elmulasztottam, ami hiányérzetet hagy maga után. Kimaradt a rókatündérek, a szörprájzparti, és nagyon sok más. Rengeteg más, ami mulaszthatatlan. Bíborka, Isten késik. Különös volt abban az időben ott lenni. Ezek olyan pillanatok, melyeket nem szabad kihagyni. Csak azért jegyzem utólag, mert még ez sem történt meg. Ma már nem mentegetődzhetem a többszeméllyel sem. Az idő is, be kár, hogy számunkra véges. <br /></p><p class="MsoNormal">Volt más is, ami hatott, utóbbi időben, kellemetlenül, jól, mindről nem beszélek. Jó legyen egy, Havasi Attila, végülis sikerült befogadnom, módjával, Kókai sárgarépás nyusziját is. na meg a pöttyöt. különben ma hangokban is megidéződött reggel, a nyuszi tojik. hogy mit hogyan is tojik a nyúl. s hogy ez nevezhető-e tojásnak. de ezekről magam is még a kilencvenes évek vége felé irogattam. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Garaczit jó hallgatni. Türelmes, intelligens kérdező. És szerény. Visszafogott. Csak annyit ad, amennyi segíti a beszélőt.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Sajnos én túl sokat beszélek, ismétlem magam, és nem sikerül befejeznem gondolataim. Elharapom a végeket, elhallgatom azt, aminek ki kellene jönni. Végül a lényeg bennmarad.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">De az álmok felolvasása jó volt. egy lány szemében csillogás volt, mosolygott, amikor kimentem.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Fogalmam sincs hogy fogok, mit beszélni a stafétáról, amikor olyan megfoghatatlan. Amikor tele titokkal. Mi az, amit kifele lehet adni, akkor amikor minden befele működik. És ami felszínen, alig látta szemem. Csak amire a jelek vezettek.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nem tudom, miről jut eszembe, ezt itt bizonyosan törölni kellene, mostanában a kritikusok közül kimaradt látóteremből Károlyi Csaba. Igaz, nem is olvasok. Hallgatni szoktam, ezt-azt, néha. Voltak tiszta, érthetően levezetett gondolatai. Na igaz, szeretem a kuszát is, homályosat, titokzatosat, zavarosat, mindenkit azért, ami. De ez is csak a több személy. Hogy mindegyikből kicsi belőlem. Meglehet, egyszer elmarasztaltam. Ezt most töröljük. Akkor sem úgy szántam. Amikor kimondok valamit, másik oldalon az ellenkezőjét is érzékelem, csak ez a lineáris olvasatban, mint amilyen a beszédmód, ugye lehetetlen.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Szép melled volt. ezt még muszáj elmondanom. Kár, hogy az ilyen mellek többet érdemelnek. egyetlen egyszer szépen néztél. Őszinte volt. de mindig szeretet van a szemedben, hamiskásan is. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">kása tegnap volt, mackó csinálta, vissza is passzoltam, kirándulás helyett ma ez.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-5134087572747366983?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-47734673675411676602009-05-12T09:45:00.022+02:002009-05-12T10:05:09.769+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktqUeOiTI/AAAAAAAABVI/zo3n31xUiMs/s1600-h/z%C3%A1vada+p%C3%A1l+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktqUeOiTI/AAAAAAAABVI/zo3n31xUiMs/s400/z%C3%A1vada+p%C3%A1l+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334845438670309682" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktkEFN2GI/AAAAAAAABVA/GLg93HRUxUA/s1600-h/t%C3%B3th+krisztina+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktkEFN2GI/AAAAAAAABVA/GLg93HRUxUA/s400/t%C3%B3th+krisztina+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334845331191224418" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktXZ-dTJI/AAAAAAAABU4/Tksz4dqsD-0/s1600-h/tolnai+ott%C3%B32.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktXZ-dTJI/AAAAAAAABU4/Tksz4dqsD-0/s400/tolnai+ott%C3%B32.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334845113730157714" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktNxFl5jI/AAAAAAAABUw/VsBMjCBU4Co/s1600-h/tolnai+ott%C3%B3+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktNxFl5jI/AAAAAAAABUw/VsBMjCBU4Co/s400/tolnai+ott%C3%B3+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334844948135405106" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktF0YzA6I/AAAAAAAABUo/6wyelCYkfOM/s1600-h/szil%C3%A1gyi+%C3%A1kos+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgktF0YzA6I/AAAAAAAABUo/6wyelCYkfOM/s400/szil%C3%A1gyi+%C3%A1kos+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334844811582309282" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgks_qHCiRI/AAAAAAAABUg/Wb6oOZ0gHkw/s1600-h/schein+g%C3%A1bor+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgks_qHCiRI/AAAAAAAABUg/Wb6oOZ0gHkw/s400/schein+g%C3%A1bor+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334844705744259346" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgks3RYLZAI/AAAAAAAABUY/0kn-OnfVQow/s1600-h/s%C3%A1rk%C3%B6zi+m%C3%A1ty%C3%A1s+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgks3RYLZAI/AAAAAAAABUY/0kn-OnfVQow/s400/s%C3%A1rk%C3%B6zi+m%C3%A1ty%C3%A1s+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334844561666302978" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgksuxq2g7I/AAAAAAAABUQ/M3cZzPtsp_4/s1600-h/parti+nagy+lajos+%28becsey+zsuzsa,+rajz2%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgksuxq2g7I/AAAAAAAABUQ/M3cZzPtsp_4/s400/parti+nagy+lajos+%28becsey+zsuzsa,+rajz2%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334844415715738546" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgksUhMU81I/AAAAAAAABUI/GcIvuetV7YE/s1600-h/parti+nagy+lajos+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgksUhMU81I/AAAAAAAABUI/GcIvuetV7YE/s400/parti+nagy+lajos+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334843964616143698" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgksHMcSVrI/AAAAAAAABUA/f93ItUwVr3E/s1600-h/n%C3%A9meth+g%C3%A1bor+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgksHMcSVrI/AAAAAAAABUA/f93ItUwVr3E/s400/n%C3%A9meth+g%C3%A1bor+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334843735707637426" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgkr9KpcY2I/AAAAAAAABT4/zn3CLrMekfM/s1600-h/lator+l%C3%A1szl%C3%B3+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgkr9KpcY2I/AAAAAAAABT4/zn3CLrMekfM/s400/lator+l%C3%A1szl%C3%B3+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334843563427259234" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgkrz1tkcCI/AAAAAAAABTw/GBsUZWrAiug/s1600-h/kukorelly+endre+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgkrz1tkcCI/AAAAAAAABTw/GBsUZWrAiug/s400/kukorelly+endre+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334843403188596770" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkreHRpJ8I/AAAAAAAABTo/GZBWcr9N0Tc/s1600-h/kornis+mih%C3%A1ly+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkreHRpJ8I/AAAAAAAABTo/GZBWcr9N0Tc/s400/kornis+mih%C3%A1ly+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334843029946181570" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkrT-GK4MI/AAAAAAAABTg/wvs0QLdVtQo/s1600-h/k%C3%A1rp%C3%A1ti+p%C3%A9ter+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkrT-GK4MI/AAAAAAAABTg/wvs0QLdVtQo/s400/k%C3%A1rp%C3%A1ti+p%C3%A9ter+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334842855683449026" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkrK72e2FI/AAAAAAAABTY/s8-FK8IdXUw/s1600-h/karinthy+m%C3%A1rton+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkrK72e2FI/AAAAAAAABTY/s8-FK8IdXUw/s400/karinthy+m%C3%A1rton+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334842700461955154" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkrBEOuEuI/AAAAAAAABTQ/0WLuvxZVxfQ/s1600-h/h%C3%A1y+j%C3%A1nos+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkrBEOuEuI/AAAAAAAABTQ/0WLuvxZVxfQ/s400/h%C3%A1y+j%C3%A1nos+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334842530912408290" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgkq6BrIcdI/AAAAAAAABTI/Sl_3uTV2IBo/s1600-h/grecs%C3%B3+kriszti%C3%A1n+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgkq6BrIcdI/AAAAAAAABTI/Sl_3uTV2IBo/s400/grecs%C3%B3+kriszti%C3%A1n+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334842409967186386" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkqqbZ0eyI/AAAAAAAABTA/QcuDMkn4Eao/s1600-h/forg%C3%A1cs+zsuzsa+bruria+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkqqbZ0eyI/AAAAAAAABTA/QcuDMkn4Eao/s400/forg%C3%A1cs+zsuzsa+bruria+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334842141995989794" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkqfCE82gI/AAAAAAAABS4/-ahigndz40Y/s1600-h/csuk%C3%A1s+istv%C3%A1n+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkqfCE82gI/AAAAAAAABS4/-ahigndz40Y/s400/csuk%C3%A1s+istv%C3%A1n+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334841946219010562" border="0" /></a><br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkpalRkt1I/AAAAAAAABSg/6voJPFuiTVw/s1600-h/balla+zs%C3%B3fia+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkpalRkt1I/AAAAAAAABSg/6voJPFuiTVw/s400/balla+zs%C3%B3fia+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334840770256222034" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkpvHJ6HKI/AAAAAAAABSw/kDZ9gL82DLU/s1600-h/b%C3%A9k%C3%A9s+p%C3%A1l+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SgkpvHJ6HKI/AAAAAAAABSw/kDZ9gL82DLU/s400/b%C3%A9k%C3%A9s+p%C3%A1l+%28becsey+zsuzsa,+rajz%29+.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334841122948258978" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-4773467367541167660?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-75953732553969550202009-05-11T21:14:00.001+02:002009-05-11T21:17:15.013+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Vártam, hogy majd eljössz hozzám, hogy feloldasz. Olyan kevés kellett volna a megbékéléshez. Volt, hogy már teljesen átadtam magam. Igen, össze kellett volna fognunk. Nekünk is. Valahol összeérünk, a szívünkben. <br /></p><p class="MsoNormal"></p><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7595373255396955020?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-82017371791470081522009-05-10T22:06:00.007+02:002009-05-10T22:23:28.239+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgc3fPuDQOI/AAAAAAAABSQ/VL1ypSaFFT8/s1600-h/IMG_0047.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 300px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgc3fPuDQOI/AAAAAAAABSQ/VL1ypSaFFT8/s400/IMG_0047.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334293293578797282" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgc1C3gsEjI/AAAAAAAABSI/EYQ5yX8kMWo/s1600-h/IMG_0052.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 300px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgc1C3gsEjI/AAAAAAAABSI/EYQ5yX8kMWo/s400/IMG_0052.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334290607020708402" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgc0rOU1jTI/AAAAAAAABSA/IU4z-3Un0Jo/s1600-h/IMG_0050.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 300px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgc0rOU1jTI/AAAAAAAABSA/IU4z-3Un0Jo/s400/IMG_0050.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334290200828153138" border="0" /></a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgc3n60G8RI/AAAAAAAABSY/Jv2yLQee8is/s1600-h/abig%C3%A9l.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 281px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgc3n60G8RI/AAAAAAAABSY/Jv2yLQee8is/s400/abig%C3%A9l.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5334293442585882898" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sgcz5u49TeI/AAAAAAAABRw/SVGSmNYE0CM/s1600-h/abig%C3%A9l+%C3%A9s+dorka.bmp"><br /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-8201737179147008152?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-74122986833459555792009-05-09T13:47:00.008+02:002009-05-09T17:03:59.314+02:00ma amikor hazaértem, mackó arcát simítottam. kétfelől, egészen a szájáig vissza. megpuszilta, majd a kézfejemet fogai közé vette. csak amikor elvettem, éreztem meg a vágást. mondom, ez fáj. mondja, többet akkor nem is harapja. szeretem amikor... mondanám vissza, aztán pontosan átlátom. <br /> <br />na. hogy így most ellibbent a szerelem is, ment maga útján, ... nem, nem. egy kapcsolat pont addig tart, ameddig az arc kifordul. <br /> <br />--------------------------------------- <br /> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->Lássuk csak. András legutóbb egészen felszabadult volt, végig mosolygott. Ruhája sem szürke volt, fekete, valami zöld pólóban világított, arca sugárzott. Szlovákiában töltött hetet, boldog volt. Mesélt volna is… de aztán máshogy alakult, egészen más mesélt. Együtt meséltünk. Különös rokoni vonásra leltünk, ez jóérzéssel töltött. Mentori kölcsönösség, mondta, jók a témák. <br />Igen, ezúttal a téma is könnyed, játékos volt, András is elégedett. Miután elemeztünk kicsit, visszanéztünk, megjegyezte, fejlődik. Én kicsit összetettebben látom, önelemzése kétségtelenül fejlődőben, de rajz technikáját meglehet, rossz útra tereltem. Mióta animációval foglalkoztunk, megjelentek a figurái, igen sajátos, mégis eltűnőben az egység, az ösztönös többrétűség, amitől teljes értékű műveket alkotott. Hihetetlen, mennyire erősen jelentkezik ezeknél az érzékeny embereknél egyetlen vonás, egyetlen szó, amit kiejtek. Ahogy megjelent egy új elem, eltűntek azok a meghatározó elemek, melyek elengedhetetlen tartozékok. És hogy a nyomás sincs rajta, igen, ez pontosan érezhető. Talán természetes ez a folyamat, nincs ok aggódásra. Klára is adta régi énjét, rajta amúgy is nehezet fogni. Bár mintha mostanában nem nyúlna vízfestékhez. Talán mert módosítottam legutóbb kézjegyét. Vagy csak mert ma egyszerűen lusta volt. Nem, Klára egyáltalán nem lusta, egészen különösen szorgalmas. Megbízható, olyan észrevétlenül fejlődő. Mégis meglepődöm. Szinte Nórát ismerni fel legutóbbi vonalaiban, és a formák, színek... Fecó nem jött, nap körüli útját járta, vagy valami más, hasonló. Nóra sem jelent meg, mint máskor, hogy kérdezze, ismerem-e, miközben felsorol tucatnyi névsort. <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7412298683345955579?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-92037673818934262402009-05-08T18:31:00.007+02:002009-05-08T19:34:00.598+02:00borzasztóan szégyenlem. hogy egy szempillantás alatt szerelmes leszek. egészen meglepődöm, ha egy fiút érintek, ahogy szemmel tart, nem ereszt el. olyan tiszta volt ez a szem, kihívó, és olyan férfi egyszerre. egészen kirívó és egészen visszafogott. intelligens, okos, jó megjelenés. különösen ritka. de nagyon fiatal. legalább tízzel kevesebb nálam. a látszat egészen éles, és egészen homályos. kicsit mindvégig éreztem, mégis az, amit látok. például színész. ez a fiú más mint aminek láttat. hogy a valóság titok, csak figyelmességből, törődésből téveszt meg. vagy mégis az, aminek látszik, ezért olyan különös.<br />amikor kiment, hátrafordult, és köszönt. mindannyiszor élesen, szemembe. csak pillanat, nem volt időm meglepődni. mindig elment.<br />azt hiszem, sírnék a félelemtől, ha fölém hajolna, hozzám érne. már a közelségétől ellazulnék. könnyeznék, és nem fordulnék, odaadó lennék. beleájulnék testébe.<br />...a megalázott helyzettől, hogy így szerelmes lettem, mármint nem lettem, de hogyha lettem, amit nekem nem szabad. amikor hozzám ér. gyöngéd lenne, figyelmes, ujjbegye árammal vezetne, és erős. mindig is szerettem, amikor egy férfi tud a testtel bánni. a női testtel. amikor a férfi szeret a női testtel. bánni.<br /><br />ült, akkor már egyedül, bent, éppen csak bementem eldobni a poharat, amikor váratlan szólított. mintha csak várt volna. egyenesen hozzám. kedves volt a szeme, olyan egészen nyugodt. a hangja. magam is meglepődtem, ahogy a legnagyobb természetességgel fordultam felé. beszélgettünk. kérdezett, feleltem. gyámoltalan lehettem, és mégsem. a szeme pontosan megtartott. magammal. egészen egyensúlyban. különös, ahogy nem féltem, ahogy az erő tartott szeméből, megtartott, hogy ne eresszen el. ha mégis lebegnék.<br /><br />nem tudom. talán 1 hónap? fél év? év? meddig tarthatna egy ilyen kapcsolat. azt hiszem, boldog lennék. titokban. senki nem ismerné, rólam se tudna senki. és elfelejtenénk. csak a testünk emlékezne. ami beleolvadt, végtelenbe. ami nincs.<br />egyszer, pár év múlva találkoznánk, véletlen, ő is mással lenne. mosolyognánk. onnan, túloldalon.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-9203767381893426240?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-73068319008478336462009-05-07T17:07:00.002+02:002009-05-07T17:11:02.961+02:00egyszerűen csak ki lehetne esni az ablakon. de nekem még ebben sem lenne szerencsém. mert mi lenne, ha nem halnék meg.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7306831900847833646?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-20033309660903414552009-05-06T15:54:00.003+02:002009-05-06T16:27:06.677+02:00örülök, hogy mindenkinek minden nagyon jó. itt állok a semmiben, mosolyok azok vannak, csak éppen egyetlen ember nincs aki nyújtaná kezét, amikor nekem lenne szükségem. nem tudok munkát vállalni, értem azt sem, amihez kedvem lenne, öröm, amihez értek, nincs aki számlát adhatna, önállóan ez ügyben még nem állhatok lábra, sohasem voltam számlaképes, enélkül pedig úgy tűnik, meg sem lehet mozdulni, munkáim, ötleteimből bármerre nézek, mondhatnám azt is vérem, verejtékemből, akárcsak mosolyomból, mások profitálnak. valahogy egészen máshol kellene elindulni. mert nincs út, de egyetlen bokor amibe kapaszkodni. egyelőre csak süllyedés. ennyit dióhéjban magamról.<br /><br />a többi, ami valóban papírra vettetett, hanyagolva fenti okból. értelmetlen, ha magam nem vagyok képes megvédeni, kiállni mellette. egyedül, a magamfajta, semmire nem megy.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2003330966090341455?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-24343867477688308142009-05-05T18:59:00.005+02:002009-05-06T16:30:46.024+02:00tegnap annyira elvette eszemet a masszőrtudat, mint olyan, hogy ilyen közelség, megfeledkeztem a nyúlról.<br /><br />nézzük csak (vállalkozói tréning):<br /><br />1. nyúl: szubmisszív, azaz céltalan, passzív, alárendel(ő ...T) mint múlt idő<br /><br />közelebbről: nem mer kiállni jogaiért; nem partneri szinten van a másikkal, hanem magát leértékeli; összes magatartás hátránya ebből fakad; úgy véli, más értékei jobbak...nem jön ki belőle ami benne van........gyűlik a feszültség, nyeli-nyeli, majd kiborul.<br />ez terméketlen magatartási forma, senkinek nem jó, neki leginkább nem, nem vállal a konfliktusokban szerepet, hogy belőle magából is ezáltal kihozza az értékeket, ........<br />(hmm. itt kacarászok azért magammal... már megint egy fülöncsípett sztereotípia. de azért ki lehet nyúlni belőle ezt-azt...persze kitoldva. mindenképpen a mérleget egyensúlyozva)<br /><br />...továbbá 2. agresszív magatartás jellemzői, a farkas..., aztán 3. az asszertív, önérvényesítő fajta, oroszlán.<br /><br /><br /><br /><br />na és még a Bélát is ki kell csempésznem tegnapról tollaim alól. ez már csak holnap. mert nappalból is, éjszakából is egy nap egyszerre csak egy (ma).<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2434386747768830814?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-50594438481566460492009-05-04T17:16:00.006+02:002009-05-04T18:24:14.789+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> ki gondolta volna, hogy a pénz világában is lehetséges, mi több, adatik, a felhőkön tapintatosan lépdelni. ma ez történt velem. azt hiszem, képes vagyok hatni az emberekre. különös. egészen nagyon különös. <br />hogy jó hatással vagyok az emberekre. ma szinte nélkül mindenki, még utcán is, csarnokban, rám mosolygott. meglepő, ahogy az emberek hirtelen fordulva, arcomba néznek. hát az történt ma, hogy hétre tovább kísért a pénz világa. először csak mint szépirodalom csalogatja be magát, aztán egészen a velejébe csöppenek, egyenesen vállalkozói tréningbe. hogy mit kezdjen az ember magával egyedül, ha már nincs amibe kapaszkodni. amikor a semmiből kell megélni, teremtve. de ez sem jelent semmit, hogy lehetne bármit is kezdeni vele, építeni... egyelőre csak hagyom hatni, értem behatolás. úgy esett meg ez rajtam, hogy a kiadványszerkesztői kurzushoz egy kis ingyen ráadás. de még milyen. finomságokkal szünetekben...miegymás. még plusz ráadás, csapatunkhoz éppen kik társultak? a masszőrök. ha jól megnézem... egy belevaló pasi masszírozást végezne rajtam, olyan igazit, ...egyszer? több? volt hasonlóban részem, amikor gyakran jártam 15 alkalmas gyógyfürdőkbe, ott akkoriban sok masszőr ment végig hátamon, közöttük, 1-2 egész testemen. volt hogy elöl-hátul. olyankor bezárta az ajtót. ... szóval egyszer alig bírtam ki, egyiknek a kezéből jött valami áram, testemen átütött, és folyamatosan beljebb hatolt a bőröm alá, egyre beljebb, egészen elernyedtem, hogy ájulás határán voltam, úgy csinálta. alig érte lábam a földet amikor felállni kellett és továbbmenni. a rosszabb az volt, amikor a szemét nem lehetett kikerülni. pedig igazán nem akartam. minden erőmmel lepleztem, amennyire lehetett. hogy biztosan így kell jól csinálni. azért volt, hogy muszáj volt megállni. meg ellenállni is kellett. de volt aki ellenállással nélkül is áramot vezetett. <br /> <br />aztán haza a féltve őrzött kacatokhoz, amik idővel hozzám ragadtak, le nem lehet mosni, törölni, mennyire kettős én itt is, aztán ott túl vágyni az üres falakkal átitatott hófehér műteremlakásra. amiben halál, végtelen, csönd, némaság. hogy melyik az élet, melyik a határ. egyrészről a kacatok, hogy elnyomjanak, legyen amibe kapaszkodni, amikor már semmi nincs, ami van, azt se lehet, de még ott a remény, vágyni a kék-fehér fellegekre, a hatalmas mohatakaróra lépni, ott fenn a sziklán, ahol az álmok, jövő áll előttem, szabadon, bilincsekkel. egyiken az élet megszűnésével a halál hatalma, a sötétség, a lyuk vonzásé, másikon a fehérség, ösvény az ismeretlenbe olvadáshoz. aztán fordítva, fekete a fehérben, fehér a fehérrel, feketén. <br />vonzások, kacatok, nyomások. ösztön a fennmaradáshoz. <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-5059443848156646049?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-29758785615917917232009-05-03T19:13:00.012+02:002009-05-03T23:07:55.772+02:00a kislányról közben egészen megfeledkeztem... az ének...<br />-------------------------------------------------<br />aztán mégis vissza kell térni, ma is egy nap.<br /><br />Gustave Moreau.<br /><br />mégiscsak ereje volt az ajándéknak. igaz, a szülést nekem kellett végezni, ráadásul jókor időzíteni, különben lóg a levegőben.<br />az történt ugyanis, hogy mackó főnöknője, az egészen egészen nagy főnöknő, aki a teljes épületről felel, saját jegyét ajándékozta mackónak.<br /><br />nem is értem, igazán, ezeket a dolgokat, amik mostanában velem. a fennvaló a megmondhatója, hogy sohasem vonzódtam sem a bibliához, sem a mítoszokhoz, mi több, nem érdekelt, és különösebben sohasem volt képes hatni rám. csak valami szörnyek voltak, ?szentek, akiket kitalált valaki, aztán nem sok közöm volt hozzájuk. nem is jegyeztem a történeteiket sem. értem mind elpárolgott, csak rejtélyes üzenetek maradtak belőlük, amik végül üregekbe fészkelték magukat bennem, de sosem összefüggésben. a szimbolizmust is, szecessziót, csupán tanítottam, anélkül, hogy benne éltem volna világukban percre is. hogy aztán az utóbbi időben ezt is a bőrömbe írja. saját pórusaimon keresztül hatolva vegye birtokba testemet, agyamat. fokozatosan, mint az ópium adag. tudom is én, arra sem volt sosem szükségem.<br />nos, egyedül nagyapám hatott istenihez mért erővel, amikor szemei meséltek, és hozzánk imádkozott. ezek különös szavai, mozdulatai voltak a csendeknek.<br />minden más földi-égi ábrázolásra, vallás, áhitat, érzéketlen voltam, maradtam. csak, és kizárólag a kortárs művészet fogott meg, érintett, tett kíváncsivá, mi több, megvallom, az összes múlt nemcsak hogy hidegen hagyott, de idegesített.<br /><br />hogy aztán ezek az idők, most, elemi erővel hatalmasodjanak rajtam. azok, amik eddig sohasem is léteztek. jelek, üzenetek... áthallások, utalások tömkelege. és minden meghatározott pontossággal követve az előzőt, ahhoz szervesen kapcsolódva.<br /><br />miért pont én?miért éppen engem. akkor. na jó, lehetséges, hogy valahol elzárva titokban voltak hajlamaim, mert pl. jóslás, átok, babona, na és az a szentség, ami először sem a templomban érintett, valamiféle erős hit a fehérségben, ilyenek, kisgyermekkorom óta, ezek valahogy eddig is idáig, képesek voltak rabul ejteni. de mégis.<br /><br />na és tudom, hogy nem vagyok bűnös. már sokszor gondolok rá, azokba az időkbe, és tudom, hogy egyszer le is tudom majd írni. kegyetlen lesz, az ahogyan eltoltam a bűntudatot, hárítva, vissza a fekete kézre, ahonnan jött, miközben az szentül meggyőződött, hogy az összes vért és koszt sikerült rám tapasztania. hogy már soha le ne moshassam, hogy ő kiosonhasson összes bűnével szabadon a magam mögött hagyott nyitott ajtón. igen, nyitva hagytam, igaz, amikor távoztam. de tudtam, hogy hová vezet majd egyszer ez az ajtó. nem, nem tudhattam. akkor csupán az ösztön vezetett. könnyed mozdulattal tettem, azt, ott, miközben a másik ajtó váratlan elragadta testemet. a jelek. a fekete nyomok a tetemekkel, amik nem voltak ott már. a helyszínen. benne azok a tekintetek. hogy én voltam. akkor még nem is tudtam, hogy ő volt. évekkel később tisztult ki, amikor már gondolni is tudtam, rá. emlékezni. nagyon sok év. miközben akkor, ott, azt a bűnt, azokat mind, amit az emberek, az a sok sötét ruhás ember arcomba dörgölte, hogy csak kapkodtam a levegőt, míg nem volt más, akkor sem, mint az ösztön. hogy nincs itt mit keresni. akkoriban mindig be tudtam simán magam mögött az ajtót. hogy friss levegő. ami ködszerűen vonta a testemet előre. mindig képes volt a világosság felé kivezetni.<br /><br />aztán ma van hogy megtörténik, már nem nyúlok az ajtó felé. nézem magamat kívülről, kintről.<br />mintha már nem lenne jelentősége semminek. azokhoz az időkhöz...<br /><br />na de mit jegyeztem ma a naplómba.<br /><br /><span style="font-style: italic;">Szemelé bukásában a földi és érzéki szerelem veszik ki a világból. az érzékek halálával, az anyagszerű lét pusztulásával a világ minőségi változáson megy át: újrakeletkezik. a mulandóság a halhatatlanságba fordul.</span><br /><br />(muszáj itt leírnom, egyik festményről jut újra eszembe. hogy nem beszéltem még arról a lányról, aki a Kányádi esten, akkor, felolvasott. talán olvasott, talán mondta, nem emlékszem. csak azt, hogy szép volt. talán olvasta, mert a mondásban van valami kétségtelenül betanult. a más szövege. hogy ritkán, igen ritka az a pillanat, amikor akár tévében színészek esetében, másutt, bárhol, ahol ember kiáll, és szól, most nem a hang, az ének, mert ott előfordul, hogy látok ilyen csodát. hogy megérint. hogy olyan, akár ami nem evilág. amikor a szöveg megtalálja azt akiből megszólal. ez most ilyen volt. a legapróbb mesterkéltség sem képes elbújni szemeim elől. a legapróbb hiba, ami nincs kívülre írva. azt hiszem, ez most olyan volt, hogy jobb volt, mint ha én olvastam volna. legalábbis, ott, pillanatra ezt éreztem. hogy a szöveg lényébe ivódott, anékül, hogy bármit tett volna érte. ilyen lehet a szentség. semmi hangsúly, semmi színészet nem volt benne, csak a puszta jelenlét. talán még egyszer volt, ilyen, szintén egy lány esetében, valahol, talán említettem, de az sem volt ilyen. hogy jobb mint én. pillanatra. azt hiszem. bár nem tudom, gondolhatok-e ilyenre, hiszen magamat nem láthatom. nem tudom, képes vagyok-e ilyen jelenlétre. érzem néha, kétségtelen. de magamról sohasem tudhatom.)<br /><span style="font-style: italic;"><br /><br />költészet, művészet...mellyel az ember erőt vehet a halálon.</span><br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sf38SNrY9qI/AAAAAAAABRQ/7C4JT8gzU8U/s1600-h/lovacsk%C3%A1k+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 250px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sf38SNrY9qI/AAAAAAAABRQ/7C4JT8gzU8U/s400/lovacsk%C3%A1k+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5331694923716032162" border="0" /></a><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />milyen különös, ma láttam először, hogy olyan igazi profi nyomtatón, amilyenen olyan nagy plakátot szoktak, a cián, bíbor, sárga, fekete normál patron jelzésen túl a halovány rózsaszín és a halovány kék is ott, mellettük. még sosem láttam ilyent.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2975878561591791723?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-70526156205018561562009-05-02T20:12:00.011+02:002009-05-02T21:32:37.462+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfyTpYurc5I/AAAAAAAABQI/YEOf9SVGPmQ/s1600-h/2009.05.02.c.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 275px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfyTpYurc5I/AAAAAAAABQI/YEOf9SVGPmQ/s400/2009.05.02.c.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5331298398121980818" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfyOXe38oHI/AAAAAAAABQA/W5BDTaimyfg/s1600-h/2009.05.02jpg.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 275px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfyOXe38oHI/AAAAAAAABQA/W5BDTaimyfg/s400/2009.05.02jpg.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5331292592975683698" border="0" /></a><span style="font-style: italic;">mikor tehát útján haladván elérkezett a kúthoz, (...) nyomban a kút mélyére zuhant, kerek labda vagy gömbölyű gyümölcs módjára</span><span style="font-style: italic;"><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />finom, zöld színű ruhába öltözve, mezítláb, drágakövekkel (...) gazdagon díszített aranykorona volt a fején egy hasonlóképp díszített </span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfyT6TnNceI/AAAAAAAABQQ/eNPBCrHz7Yg/s1600-h/2009.05.02.b.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 275px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfyT6TnNceI/AAAAAAAABQQ/eNPBCrHz7Yg/s400/2009.05.02.b.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5331298688806253026" border="0" /></a><span style="font-style: italic;">aranykereszt is volt nála, amelyet méltóságteljesen a bal kezében vitt. a kereszten és a koronán ragyogó fény csillogott, villogott, szinte a Nap fényét is felülmúlta. </span><br /><span style="font-style: italic;">...úgy látszott, boldog és szép arca felderíti és boldoggá teszi az egész világot.</span><br /><br /><br /><span style="font-style: italic;"><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />csupán testük valódi, sajátos alakját veszik fel, amelyben mint élő emberek jelennek meg, máskülönben testi szemekkel nem lehet látni őket, s nem is jelenhetnek meg.</span><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />2009.05.01, olvasgatva az ismerős sziklán, dombok, a város, mohatakaró szőnyeg felett, amire nem lehet lépni<br /><br /><br />és akkor az üzletben a lila-rózsaszín fehér alapon szőrtelenítő krém. amikor nem lehetett fájdalommal, tépéssel, mert a 14 nap. amikor választhattam volna a narancs-kék alapon dobozt is. mégis a kezem végül a haloványabb lilás alapú dobozt érintette. most, csak most értettem.<br /><br />és amikor a lilára, rózsaszínre, vörösre rásüt a nap, és narancssárga, meg sárga lesz, és amikor a zöld meleg akár a sárga, narancs... nem, tévedés. a nap fehér. minden tisztulás fehér. ha belenézünk a napba, is minden fehér. az összes színt a fehér öleli magába.<br />csak, és kizárólag a tárgyszíneknél létezik a sárga. mert csak ezt vagyunk képesek érinteni. megfogni, birtokolni. de hiszen a magenta is tárgyszín. tárgyszín? nem, nem, a bíbor nem létező szín a spektrumban. a fényben nem látható szín, a szemünkben nem létező szín.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7052615620501856156?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-58373631734763436302009-04-30T10:16:00.008+02:002009-04-30T10:45:41.263+02:00ahol megfordulok, mindenhol virág nő. csak én maradtam láthatatlan. végtagjaim lassan visszanőnek testembe. hasznavehetetlen. agyamból sugármező lesz, a földön esőcske, cseppek, kibújnak. minden teremni kezd, rügyezni. kint mindenütt élet fogan. apró állatok, gyermekek szaladgálnak. labda lesz belőlem, fekete labda. nem gurulok mezőkön, nem szállok erdők felett, nem körkörözök a nappal, nem játszom bújócskát felhőkkel, nem fekszem a holddal. gyerekek kezébe. nincs rajtam pötty. színes pötty. összegömbölyödtem. lyuk lettem, belőlem.<br /><br /><br />és persze tegnap este odasütöttem a tésztát, koromfeketére. lett nagy baj. mackó nem köszönt, amikor hazaért. megbüntetett, hogy legközelebb majd én veszem a tésztát. <span style="font-style: italic;">pedig mostanában jó finom kacskaringós hurkásak lesznek.</span> mondom, de hiszen én főzöm... miegymás, hiába érveltem. vigyáztam is mindjárt, egy jó nagy finom adaggal kedveskedve. mind egy szálig megette. különben sem jutott okos dolog eszembe. csak azt nem tudom, miért van az, hogy én őt sohasem büntetem.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-5837363173476343630?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-76053098996745877642009-04-29T21:09:00.007+02:002009-04-29T23:17:46.024+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sfi_59I6BII/AAAAAAAABPo/upBCTgk1x1g/s1600-h/%C3%A1gens+koncert+bem+mozi+33copy.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5330221161378350210" style="FLOAT: left; MARGIN: 0pt 10px 10px 0pt; WIDTH: 400px; CURSOR: pointer; HEIGHT: 275px" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sfi_59I6BII/AAAAAAAABPo/upBCTgk1x1g/s400/%C3%A1gens+koncert+bem+mozi+33copy.jpg" border="0" /></a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sfi_P9NA6GI/AAAAAAAABPQ/fhLbn33F6b8/s1600-h/%C3%A1gens+koncert,+bem+mozi+11copy+copy.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5330220439841073250" style="FLOAT: left; MARGIN: 0pt 10px 10px 0pt; WIDTH: 400px; CURSOR: pointer; HEIGHT: 275px" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sfi_P9NA6GI/AAAAAAAABPQ/fhLbn33F6b8/s400/%C3%A1gens+koncert,+bem+mozi+11copy+copy.jpg" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sfi_l9XTUzI/AAAAAAAABPY/G-jad0MVODM/s1600-h/%C3%A1gens+koncert+bem+mozi+2+copy.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5330220817841345330" style="FLOAT: left; MARGIN: 0pt 10px 10px 0pt; WIDTH: 400px; CURSOR: pointer; HEIGHT: 275px" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sfi_l9XTUzI/AAAAAAAABPY/G-jad0MVODM/s400/%C3%A1gens+koncert+bem+mozi+2+copy.jpg" border="0" /></a><br /><br /><br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfjAQt8ZO2I/AAAAAAAABP4/xscce_OpwzQ/s1600-h/%C3%A1gens+koncert+bem+mozi+55copy.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5330221552436329314" style="FLOAT: left; MARGIN: 0pt 10px 10px 0pt; WIDTH: 400px; CURSOR: pointer; HEIGHT: 275px" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfjAQt8ZO2I/AAAAAAAABP4/xscce_OpwzQ/s400/%C3%A1gens+koncert+bem+mozi+55copy.jpg" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfjADLW_KrI/AAAAAAAABPw/_PK183g5SOY/s1600-h/%C3%A1gens+koncert+bem+mozi+44+copy.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5330221319814326962" style="FLOAT: left; MARGIN: 0pt 10px 10px 0pt; WIDTH: 400px; CURSOR: pointer; HEIGHT: 275px" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfjADLW_KrI/AAAAAAAABPw/_PK183g5SOY/s400/%C3%A1gens+koncert+bem+mozi+44+copy.jpg" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7605309899674587764?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-24328404337134186432009-04-28T12:45:00.005+02:002009-04-28T19:32:40.440+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">hogy semmi nincs hiába <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">Nem tudom miért, egészen érthetetlen, ma nem vagyok szomorú. Hiába az eltűnés, s még hirtelen rendszergazda képességem is kifejlett, értem váratlanul lett szárny, bár minden pontosan időzítve. Visszavezetve minden érthető. Hogy a .pfl fájlok. A fontok. És akkor volt nekem az a CD, amivel régebben hiába, nem tudtam mit kezdeni. Aztán egyszercsak a szárnyak. A pontos hely, hogy hová is kellett volna. akkor. Most minden működött. Csak a régi nyúlnak kellett eltűnni. Átadni a … értem helyet neki. Egy egészen új, másik nyúlnak. Pontosabban a réginek, csak… mindegy. minek is mindent mindig kimondani.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">…kilépni, hogy újrakezdődhessen valami, valahol máshol</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">----------------------------------------------------------------------------------------- <br /></p><p class="MsoNormal">ma nem bírtam ki, hogy a barna mackót ne öleljem. a popsija pont beleillik a tenyerembe, aztán a szaga is... mármint a teste szaga, van valami közös ebben is. na meg hogy felveszem, aztán súlya sincs. ott is nincs is. és hát pont kéznél. valakihez kellett bújni.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">ma még mindig vártam a konyhából, hogy kilép. megszoktam, hogy időnként onnan kilép.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">mackó hazajött, aztán veszekedett, hogy igen, biztos abban készítettem a gombócot, amiben a húst szoktam. pedig azt hittem, örülni fog a gombócoknak. hiába magyarázom, az edényt ki szokták mosni, meg ilyesmi... különben is csak az az egy jó tepsink van, már olyan teflonos, amibe nem pirul oda a zsemlemorzsa. azazhogy ez sem egészen, mindegy. aztán meg úgyis mindegy. szeret kötözködni. az volt a baj, hogy nem haraptam rá rögtön az ajándékára. interneten kellet volna böngészni. hogy előbb befejezem az írásom. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">furcsa nap. Nóra visszatért a régi gyümölcsökhöz, virágaihoz, de hozott nekem egy csomó rajzot borítékba. ajándék. kérdezte, hazaviszem? mondtam, igen. emlékbe. viszont erőszakos voltam ma kicsit, felmérni szerettem volna, túl látványosan kísérleteztem, velük, így magammal, hogy amit más emberkéknél, kicsikét nehezebb téma, bár ugyanúgy nyitottam minden ajtót, ma nem ment. hogy ami ott, máshol, az itt hogy, és hát különbség. ma derült ki a legtanulságosabb különbség. figyelnem kell rájuk, pillanatig sem lehet játék vagy önérdek. ha innen játék, látszólag, úgy értem, még ha komoly szándék is, onnan kifordul. egy nem pontos időzítés, és kész a baj. megvannak szigorú határaik. nem lehet azokat csak úgy áttörni. Fecó üres papírral üldögélt, minél több papír körülötte, ami tele, annál inkább befordult. láthatóan görcsölt. persze beszélgettünk, de volt hogy meghalt a levegő. kissé érthetetlenül néztem magamban. azért próbáltam leplezni. beszélgettünk álmokról, hogy segítenek a szembesülések, amikor visszanézni. elemezni. hogy olyankor megszabadulunk. és valóban különös álmai vannak. igen nagyon különös. de Nórának amikor említettem a tükröt, hogy szokott-e magáról rajzot, hogy nálam annakidején minden ott kezdődött, amikor szembefordultam, és rajzolni kezdtem. elindultak arcomon a vonalak. de ezt már csak később mondtam a fiúknak, ugyanis a tükör, arc említésére egyszercsak dührohamba fulladt arca, feje, teste is remegett. én érzéketlen voltam, ehhez is?, vagyis hogy annyira belefért, meg sem lepődtem. csak a hirtelen elfogyott levegő. hogy akkor most ebből is jól kijönni. így volt aztán az álom, minden hogy nálam hogy, aztán Andris is, ma megjegyezte különben, kért, hogy András, megegyeztünk, hogy rám szól, majd csak szokom, dehát az arc, arca tiszta andris, igaz, amikor ma elment, tényleg andrás volt. különben nem gáz, vele jár, minden éppen úgy kell, ahogy van, érzem, rendbe jön minden. tanulnom kell, nekem is, nekik is, magunkat, egymással, bánni ezekkel az érzékeny emberekkel.</p><p class="MsoNormal">András lógó fejjel távozott, szinte korábban mint szokott. vagy mert a Fecó is, de inkább csak mert érezte, ma nem tudott megfelelni. mint ahogy én sem feleltem meg, Fecó sem, Nóra is ugye visszatért. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">talán ha Klára ott van. de mindig valahogy úgy esik, hárman szoktunk. ő oldotta volna, talán igen, könnyebben vezethető. úton hazafele, előttem is volt a keze. arca. vagy inkább csak itthon, ugyanis Fecó ma egészen a Barossig kísért. <br /></p><p class="MsoNormal">nos, ki tudja? ezek után milyen meglepetés. a jó, hogy elemzünk. minden alkalommal mindent kielemzünk. fontos a követés. minden mozdulatot végigkövetni. ma először kértem házit. kíváncsi vagyok, Fecó ígért régi rajzokat. azt hiszem, hét múlva minden majd szépen visszaáll. kellett ez a megismerés. magunkra ismerés. újabb meglepetés... (?)</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2432840433713418643?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-65480903430275893322009-04-27T09:06:00.007+02:002009-04-27T09:38:28.689+02:00utóbbi időben a barna mackómmal csak nézzük egymást. nem ölelkezünk, nem ültetem az ölembe. legutóbb, a szemébe is furcsa volt néznem. nem volt benne semmi.<br /><br />mindenesetre, hát így telnek a napok.<br /><br />most pedig várom a vízszerelőket.<br /><br />majd elfelejtettem. a tegnap eltűnt a rózsaszín nyúl. szerkesztgettem, képek, miegymás, egyszerre úgy 4 program, innen oda, aztán máshova, kutatni, keresni nyomok, megmaradt árnyak, ösvények, elhalt utcák után, azokat mind egyeztetni, 57 oldal volt meg, persze csak úgy vonalakban, egészen csak körvonalak, aztán egy próbát csináltam, lássam, működne-e a nyomdának is, ha majd egész meglesz, mind... egyszer? ne dolgozzak hiába, aztán újra meg újra próba, végenemérhetetlen sok próba, istennek se akartak pdf-be a betűk olvashatóan konvertálódni. aztán történt valami, amit magam sem értek, onnantól van is nincs is. megnyitni mindenesetre nem nyitható. error. sérült. semmikor többé nem nyitható. kezdhetem elölről.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-6548090343027589332?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-54828825164125281592009-04-26T11:58:00.010+02:002009-04-27T09:19:12.288+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfSYBdfq0nI/AAAAAAAABOg/1n5fGwUK198/s1600-h/nem+szeretem+magyarorsz%C3%A1g+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 398px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfSYBdfq0nI/AAAAAAAABOg/1n5fGwUK198/s400/nem+szeretem+magyarorsz%C3%A1g+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5329051409950888562" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfQw94BjIaI/AAAAAAAABOY/Z12NcR0wFJw/s1600-h/nem+szeretem+ma+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 398px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfQw94BjIaI/AAAAAAAABOY/Z12NcR0wFJw/s400/nem+szeretem+ma+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5328938098655175074" border="0" /></a><br />előrevetítésből kilépni<br /><br /><span style="color: rgb(192, 192, 192);">most már mindent elértél, megölhetsz</span><br /><br />mit gondoltatok? meddig lehet bírni. egy embernek.<br /><br /><br /><br /><br /><br />nem, nem. pontosan értem a kezeket. ha valamiért megadom magam, az nem a halál. kár volt. kár volt eladni bőröm. ez külső. azt tettem amit a kéz kíván. eggyé váltam, hogy örömet leljen. kéjt. a fekete kéz a kezekből. akárcsak múltkoriban a kígyók. most is élnek. a fonal. követtem. látszat. valójában nem volt gyilkosság. hiszen a kéz csak jót akart. jót, jót, nem volt szükség.<br /><br />a cél nem szentesíti az eszközt. nem oldja fel.<br /><br />földön időzve pillanat ereje...<br /><br />a kezek Magyarország. a cél. zászló ő. rózsaszín. de a bőr az enyém. lenyúzva. a pajzs nem öntisztul. kár volt, meghaltam volna magam is. a kivégzésért.<br />nem bocsájthatom, ha megbocsájtom. neked sem. az elevenen halálba küldést.<br /><br />látszat, hogy én öltem. a fonal. a kéz. kezekben. azt tettem amit kíván. nem akarok többet együttműködni halálomban. már régen halott vagyok, Magyarország! pontosan tudod. mire a többszörös kínzás? hogy vagyok, Magyarország. nagyon régen.<br /><br />nincs halál. értettem. régen halott. egy ember van velem. a tagadása. a titeket megtagadás. amivel hazahív. hazairány. mind ellene dolgoztatok. de ő az egyetlen ember. látszat. az ingovány.<br /><br />kár volt a zászlót előttem lengetni. hús. a zászló öntisztulása lehet-e, amikor kezek, végig a tiétek lengeti. ellenem. álhalála. álkezek. összeszövetkezéstek.<br /><br /><br />őt, csak őt tartják, várva halálom. ahogy őt is, fekete kéz. tartottátok. szemben, szemem vájva.<br /><br />mondhatnám azt, sohasem láttok. de látni fogtok. ott leszek. bőröm nyújtom, puszta hám, hogy megalázzatok. ha ez kell. test már nincs. kimostátok. saját véremmel. mostam, nektek. hogy élvezzétek. a kéj. elmegyek kivégzésemre.<br /><br />a vak magam vagyok. a többi látszat. nektek fedezék, hogy higgyétek, ti láttok. jól.<br /><br />volt hogy hittem. a ti, az ő keze volt. hogy szeretek-e még. kivájt szemmel, kifordított testtel.<br /><br />valójában te választottál ki magadnak. igazolni tudom, vissza. a fonalon. első jel. fekete kéz. hamis. mind hazudtál. nem kívánok visszamenni. te majd eltünteted a nyomokat. értesz hozzá. kényszeríteni fogsz, visszamenni. pontosan tudtam aztán, nem engedsz el. nem segítesz élni.<br /><br />kár volt. eladni. halálnak. kivájtátok a nyelvet. nyelvem. kívántátok. pusztítani. hogy nem vagyok érthető. de pontosan tudtátok a játszmát idézni, pontosan vezettétek a fonalat. miközben lógok zsinegen, fonalaitok, véresen, nincstelen, ti jóllaktok. egymás közt jóllakattok. aki többszörös halálba küldött, kiemelitek. mindenkit kiemeltek, aki tömte a számat. hogy ne beszéljek. saját véremmel.<br /><br />de én csak a magamé vagyok. látszat, hogy testemet, a maradékot rángatástok megtisztítja. a sebek nem tisztulhatnak szaggatástól. ha finoman, elővigyázatosan fejtitek sem.<br /><br />még tartom magam. egyre nehezebb. akartátok hallani. hamarosan eljön a halálom. igazi halál. ott leszek, elevenen, hogy élvezzetek. kínozni. gyűjteni ellenem érveket. finoman tálalni, ezüstkanálon. hogy az is az enyém. de hazudtok. az enyém nyomortanya. raktár. sosem láthattok.<br /><br />hogy kínozzatok, szeretetem jeléül, Magyarország. a Halálomba. rajtam tollasodtok meg. mind.<br /><br />Szeretlek téged, Magyarország. mutasd, fordítsd felém, egyszer még utoljára arcod. hittem, hogy majd te viszel, egy szebb világba. értetek. Magyarország meg fog halni. nem vihettem magammal. fel, a mennyországba. nem, nem megyek el. hiszen az is csak szemfényvesztés. hogy ott vagyok.<br /><br /><br /><br /><br />nem fáj. rózsaszín bőr. és egy kivájt szem test nélkül.<br /><br /><br /><br /><br />elégedett vagy? a szüleményhez<br /><br /><br /><br /><br /><br />lejegyezve 2009.04.26 éjjel x óra. mindig ugyanabban az x órában.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-5482882516412528159?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-6676098093505244952009-04-26T11:40:00.002+02:002009-04-26T11:47:30.749+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfQtcV6OKnI/AAAAAAAABOQ/3TTIQjMLGfY/s1600-h/nem+szeretm+magyaror+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 398px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SfQtcV6OKnI/AAAAAAAABOQ/3TTIQjMLGfY/s400/nem+szeretm+magyaror+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5328934224027069042" border="0" /></a> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Ha megtehetném. A körülmények. Bizonyosan más országban élnék. idegen ország. ismeretlen. ott mindig kellettem. én kellettem. <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Meghajolok maga előtt, de nem szeretem.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-667609809350524495?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-6567063291313938342009-04-25T16:37:00.007+02:002009-04-25T18:26:51.376+02:00akkor este, amikor megvallottam a bűnömet, sírtunk kicsit mind a ketten. odabújt arcomhoz, aztán így üldögéltünk. ma is mikor odasündörgök, hogy a nagy súlyok alászálljanak, meg szokta simogatni arcom. van hogy csak finoman összedörgölöm enyémet övével, megszagolom, a szaglás elengedhetetlen része a feloldozásnak, pillanatig tart az egész, és még csak szó se hangzik. <br /> <br />ilyenkor érzem, hogy a lebegés, harmónia mégiscsak fehér, de legalábbis egészen halovány. <br />elfordulhatnak arcok, következésképp dolguk végezve, körülöttünk lebeghetnek fekete kezek, ha pillanatra megélhetjük a békét. <br /> <br />ma megint mindenkit szerettem. <br /> <br />és ki tudja, miért, a halovány lila pehelyselyem blúzomat vettem fel, akárcsak a vizsgámon nemrég, de akkor nem éreztem jól magam benne. ma viszont kellemesen csalódtam. szinte pillangószárnynak éreztem karomat a lenge szélben. nem kívántam repülni, nem, nem. csupáncsak frissnek éreztem magam. <br /> <br />délben 13 óra fele tart. aztán 15 óra. Kafka Fegyencgyarmaton szellőztetése után, aminek minden pórusát bőrömön érzékeltem, egyetlen fogás nem maradt, Hermann Nietzsche, Lang metropolis... kíséretében, amit eleresztettem volna ujjaim közt, végül csak mert csábosan hívogatón süt a nap, mégiscsak eljutottam a könyvfesztiválra. hogy beszívjam kicsit, hogy semmi ne maradjon dolga végezetlen. nem nyitottam ki egyetlen könyvet, na 1-2, csakhogy a tapogatás se mulasztódjon. így aztán mozdulatlanságban szinte hazalebeghettem a villamoson. ahogy jöttem, mentem. <br /> <br />úgy lenni mindenütt, miközben sehol sem lenni. ez mindig végül akárhonnan is szél, vihar, békességgel tölt el. <br /> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal"> <br /></p><p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal">és akkor továbbra is változatlanul a jelek, már említve sem.</p> <p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal">A mai 2 írás. az angol leírás, és a „soha nem látta igazi arcát”. Sem kívül, sem a tükörben. És akkor a tegnapi film a kicserélt arcokkal. Sem a sajátjában, sem az idegennel.</p> <p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal">Kimondja, már nem jelent semmit.</p> <p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal">Rózsaszín halbabák… kerekesszék… mesélő… érintkezési pontok, összefüggés nélkül, erős hatással ér. Érintés. hát ilyeneket jegyeztem, és kivételesen különösen csupáncsak ennyit, a mai előadásból.</p><p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal"> <br /></p><p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal"> <br /></p> <p style="color: rgb(153, 153, 153);" class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-656706329131393834?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-13277317794702321542009-04-23T22:23:00.008+02:002009-04-25T17:29:14.350+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <br />Voltak pillanatok, amikor elhittem, van esélyem, talán nem csak szemfényvesztés. de aztán a félelem legyőzött bennem minden reményt. <br /> <br /> <br /><span style="color: rgb(153, 153, 153);">Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, szemfényvesztés. de aztán a remény legyőzött bennem minden félelmet.</span> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-1327731779470232154?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-43057734705611890012009-04-23T15:21:00.006+02:002009-04-23T16:17:07.494+02:00nem értettem. miért pont tegnap délután, és miért pont a fehér nadrágom.<br />éppen indultam a Szilágyi István új kötetbemutatójára a Hess András téri Lítea könyvesboltba, de mondom, hadd vasaljam ki, a konyhában szokásos módon előkészítem a művelethez az eszközöket, vasalódeszka anyósomtól, meg a vasaló, nem emlékszem honnan, talán még otthonról, alighogy kezdeném a finom simítgatásokat, egyszercsak hirtelen csapás, az egész nadrágot elárassza egy sötét lé. azonnal felfogom, de már késő utána kapnom, már csak az üres edénytestet állítom fel, az történt, hogy hozzáért a zsinór a kávéfőzőhöz, ami szokásos helyén tartózkodott, és mozgatás, rándulások között egyszercsak kidőlt, majd villámgyorsan megindult a fekete lé belőle.<br /><br />azonnal ki kell mosni, ragaszkodom a fehér nadrághoz, itt és most, pillanat alatt új fehér nadrágot kell varázsolnom belőle. már nincs idő fehéríteni, csak dörzsölöm teljes erővel, próbálom szappannal, nagyon soká sikerül valahogy elfogadható állapotba hoznom.<br /><br />aztán a vasalás. újra, de most már muszáj erőszakosabban, mert meg kell száradnia. aztán mielőtt belátnám, nem szárad meg, erre még a forró vasaló sem képes, bármilyen erősen nyomom, csak ártok vele, hiszen a vasaló alján a barna régről ráégett réteg a nedves, csuromvizes nadrágon sárga, majd barnás-feketés nyomot hagy, próbálgatom még kezemmel letörölni róla, aztán gyorsan kifordítom, hogy belül történjen az elszíneződés, mert már arra sincs idő, letakarítani a vasalót a szennyeződéstől, máskor ezt a műveletet elkerülöm, mármint a kifordítást, időspórlásból, de aztán mivel erősebben, egyre erősebben kell a vasalót nyomni, hogy elmehessek még ma, most, azonnal a fehér nadrágban, semmi más nem jöhetett szóba, csak a fehér nadrág, ehhez erősen ragaszkodtam, így aztán valamennyire olyan állapotba sikerült hozni, hogy bár nedves volt, olyan egészen hideg tapintásra, a vizes folt mégsem látszott ránézésre. sütött a nap, gondoltam, nem fázom meg, és meg is szárad majd hamar rajtam.<br /><br />fél órát késtem az írói estről. igaz, még a helyszínt is meg kellett keresni.<br /><br />aztán visszafele, míg kint a napfényen a padon vártam a várbuszra, ahogy a lábaim keresztbefontam egymáson, láttam hogy lent a hajtásnál, ahol ráégette a vasaló a sötét foltot, belülről áttetszett a folt sárgán kívülre.<br /><br /><br /><br />ma kifehérítettem a belső szárán, de ahhoz is az egész fél nadrágszárat kellett áztatni, mosni, illatosítani, ne érzzen meg a fehérítő, mert ma is a fehér nadrágban szeretnék kiruccani irodalmi estre. most szárad az ablakban, normális esetben a fürdőszobában szoktak a ruhák száradni, ezúttal gyorsított eljárásban, különben is frissebben érzi magát a nadrág a libbenő, lengén átjáró üdítő szélben. nap, az ma nem sok, kissé sötétebb is, mint máskor.<br /><br />ha minden rendben, úgy sikerül ma eljutnom időben az irodalmi estre.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-4305773470561189001?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-28292819767304235712009-04-22T23:51:00.005+02:002009-04-23T00:28:49.747+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="metricconverter"></o:smarttagtype><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id="ieooui"></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p> <br /></o:p></p> <p class="MsoNormal">Nem hiszem el… nem tudom elhinni… ma először a vásárlás, az idegen ajkú nő, idegen akcentussal, meg ugyanott, tegnap késő este, a fekete fiú a sarki üzletből, először, látta szeretnék valamit, mondom, igen, zsömle nincs már, üres az összes pult, rámnéz, mennyi kellene, mondom 1-2, eltűnik, azonnal hozza, zacskóba, ilyenkor már száraz szokott lenni, ma is egészen szárazak voltak a kiflik, de nem, ez friss, mint amire nagyon ügyeltek, fizetem, mondja a pénztáros nő, 30-as. Csodálkozom, normális üzletben is <st1:metricconverter productid="50 a" st="on">50 a</st1:metricconverter> kettő… de hát, bizonyosan van ilyen, nem foglalkozom. Erre ma, veszek egy tejet, egy kalácsot, egy kenyeret, ami minimum 500-as szokott lenni, ez is jobb helyen, kissé megzavarodhatott a nő a számla miatt, csupaszív, mondja 290. értetlenül nézem, hiszen megkérdezte egy fiú kedvességből helyettem, mert én azért szeretem tudni, mi mennyibe kerül, mielőtt fizetek, mondták neki <st1:metricconverter productid="200 a" st="on">200 a</st1:metricconverter> tej, tehát csak a tej 200, akkor hogyan lehet a három holmi 290, de nem merek szólni, még megkérdi, tegye-e szatyorba. Nem, köszönöm, megilletődésemben, erre hazaérek, este fél 7, mackó negyed óra múlva érkezik, tudom-e mi történt, itt ez a sok rendőr a belső udvaron. Nem tudom, 10 perce érkeztem, mondom, de éppen indulok, apacuka, amikor a folyosón kérdezem egy ember tart lefele a lépcsőn, tudja-e mi történt, azt mondja meghalt a Csaba. Nem értem, mi történt. Mondja leugrott az emeletről. Ma még délután a konyhából láttam, furcsán jött ki a lakásból, álldogált a rácsnál… de nem néztem, bejöttem. Viszont ma egész nap lelkiismeretfurdalásom volt. jóvá kellene tenni a dolgot, amit elkövettem. Ma egész nap, igen, ma egész nap rá gondoltam. Mi történt? Nem tudom felfogni? Éppencsak jóvá akartam tenni a dolgot, amit elkövettem. Hiszen soha nem tettem hasonlót, hogy egy ilyen ember, aki mindig mosolygott, kedvesen szólt, ha ellopták biciklijét is, és éppen akkor utunk egymást keresztezte, is, úgy mesélte, mint ami szinte természetes, az élethez tartozik. Beengedett lakásába minden idegent, hajléktalant is láttam, azt hiszem, vagy csak iszogatótárs kocsmából, de azok is mind valahogy értelmiséginek tűntek, mint akiket sors csap. Felesége két éve?több hagyta ott, kislányával elment, azt hiszem, nem volt boldog ez a nő, de arcán sosem láttam, mackó azért borzasztó dolgokat tud mondani, azt mondta egyszer, bizonyosan megunta, eléggé elhízott, bizonyára amikor elvette, még csinos volt, de hiszen hülyeség, ízlések… különben ma is láttam egy 25 körüli lányt, egészen terebélyes idomai voltak, mégis annyira csábos, izgalmas volt, van hogy ilyenkor el is képzelem az aktust a pasival, a férfi mellette, olyan jóképű, középkor, végig pontosan láttam, hiába körülötte többen, talán feleség is, titokban kívánta ezt a nőt, csak őt kísérte figyelemmel. Angolok voltak, vár környékéről jöttem, a lány megérzésem szerint tolmács. Igen, ha még meg lehetne csípni egy angol tanfolyamot a munkanélküliek ügyosztályán... Most kellene, nyáron, amikor süt a nap, jó kedély, egészen máshogy telne, egészen máshogy töltődne napsütéskor agyamba. Így jöttem ma késő délután lefelé.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Az persze lehet, hogy nem találtak. A nő, feleség, túlságosan tisztességes volt, nevelte a lányát, dolgozott. Tanított, azt hiszem. A pasi bömböltette a zenét, nem mindig volt munkája, kocsmázgatott, ilyesmi, de már rég nem hallottam. Hangokat. Évek óta. Talán nem is onnan jött. Ki tudja, régebb sem. Vagy csak tudatlan lehetett akkoriban? Hogy kiűzze a nőt a házból, vagy csak közben változott, megváltozott, nem, nem lehet. Csaba jó ember volt. nem lehet, hogy csak mi, kívülről. Nem lehet, hogy a feleséggel… az nem lehet, hogy…</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Csaba ott maradt a házban, de a feleségé volt a lakás. Jött, állítólag, a lakótársak mesélték ma amikor apacukába, lent a kapuban kérdeztem, hogy jött a nő eladni a lakást. Kiderülhetett, 2 éve nem fizet, és én még mondtam a közgyűlésen, hogy lehet az, hogy amikor mi három hónapig nem fizettünk, levél jött, hogy eljárás történik ellenünk, és ezt mégis lehet 2 évig csinálni? Akkor mi sem fizetünk, ha semmi nem történik. Hát történt. Halál.</p> <p class="MsoNormal">Bűnös vagyok. megtettem pár napja, amit sose teszek, nem tudom, hogyan történhetett, nem értem a mai napig, velem hogy történhetett, egy ilyen kereszteződésnél megemlítettem, bár mentségem, hogy barátságosan, igazán barátságosan, még elnézést is kértem, igen, akkor is gonoszságnak éreztem,<span style=""> </span>amikor kimondtam, de csak akartam, hogy tudja, hogy az nem jó. hogy nemcsak ő…hogy két éve nem fizet közköltséget, és hogy ez minket összes lakót érint. Hogy senkinek nem jó. mert több így a közös költség, a hiány miatt, és hogy már nem lehet fizetni. Hogy már mi sem tudjuk. mondta nem tud fizetni. És hogy most kevesebb, ő sem érti, 6000-et küldtek. Pedig vízórásoknak is 15000. És szemében nem volt aprónyi rossz érzés sem felém, ugyanúgy mosolygott, mint máskor, talán a szája nem, de a szeme, istenem, állandóan Jánossy Lajos jut róla eszembe, annyira az alkata, arca, ugyanaz a válla, magasság, mozgás, tartás, copfja, hosszú haj, vöröses arc, csontok, sokszor azt gondolom, játék, hogy bizonyosan egyszemély, hogy ez csak játék velem, éppen itt a szomszédban, sokszor ittas, de akkor is olyan, mintha józan, a tudata, kissé bizonytalanul jár, nehézkes a teste, mozdulata, de a tekintete, mosolya, hangja ugyanaz, csak kicsit lassabb, vontatottabb. Már amikor megtettem, kimondtam, is borzasztó rosszul éreztem magam, és ma arra gondoltam, itt van nekem a büntetés, hogy ha én bliccelek mindenhol ahol csak lehet, most visszakapom, és fizetem helyette is, akár a magasabb költséget, mert 2 év az sok, annyival a háznak kevesebb, hiány, ilyesmi…hiszen én is mindenhol bliccelek, meg ingyen járok, ahol csak tehetem, akkor miért haragszom erre az emberre. Igaz, dolgozott, úgy tudom, aztán meg ez a mi bőrünkre is, nem a sajátját viszi vásárba, mint egy buszjegy, az ilyen előfordul rosszabb napon, kihoz a sodromból, azt érzem, hogy, mindigis éreztem, hogy tudná azért fizetni, de inkább elissza, minden más, ő is csak nem akar fizetni, de nekem az olyan dolog szent, abban nem fizetni, ami mást is érint, nem csak egyszerű blicc a saját bőrén, de akkor is ugyanaz, nem tehettem, nem szabadott volna, soha nem is csináltam ilyet emberrel, csak hivatalból, mikor magam kellett védeni az igazságtalanságtól, megalázástól. De éppen ezzel a férfival. Igen, férfi, mindigis kedvelt engem. pontosan éreztem. Mindenkivel kedves volt. de engem szeretett. Nem, nem úgy mint nőt, nem tudom. Azt hiszem, csak egyszerűen kedvelt. Volt bennünk valami közös. Különös ember volt. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">…istenem, már nem tehetem jóvá. Én okoztam a halálát, ez jár a fejemben. Már gondolni sem merek semmire, mert megtörténik. Már beszélni sem merek senkivel. De hogy éppen ma, amikor egész nap ezen, hogy jóvá kell tennem. És akkor este fél hét körül szörnyethal. Éppen azután pár perccel, ahogy hazaérek. Nem, nem tudom, előtte, vagy utána. Hiszen a konyhában voltam. Hallottam volna. bizonyára előbb érkezhettem kicsivel fél hét előtt. nem, azt hiszem, összekeveredtem, utána kellett érkeznem. Azt mondják, hogy éppen a kisfiú autózott lent, másodpercen múlhatott, hogy a gyerekre ráessen. Hogy megtörténhetett volna. két halál. A felnőtt, a gyerekkel. a lakók szerették, de haragudtak rá. <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Csak mert ma megkérdőjeleztem, van isten? Hogy ez is jel? Újabb? Hogy ennek is köze? De hiszen azt is csak azért tettem, mert már reménykedtem, már reménykedni kezdtem. Mindenhol nyomomban a halál.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Ez az írás is, a szereplők, csak remélhetem, most már igazán remélem, hogy mindenki a mennybe jut. Hogy senki nem a halálba, csupán új élet, más... Már le sem merem írni. Nem akarok több halált. Nincs halál. Tudom, hogy nincs halál. Igen, nincs halál.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">üldöz nyomomban, mindenhol.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Csak kitárta a karjait, a másik szomszéd látta, azt hitte, köszön, s már másik pillanatban halott volt. </p> <p class="MsoNormal">Öngyilkosság, vagy csak integetés közben kifordult. De hiszen korlát. Azon nem lehet csakúgy kidőlni, ha nem akarja az ember. ittasan sem.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mégiscsak boszorkány. Amikor angyal akarok. Mindig csak angyalnak szeretnék. Amikor már el is hinném, jönnek ezek a jelek. Hogy boszorkány. Halál.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">És akkor az apám is. de hiszen az nem tőlem. Lehet, hogy csak eszköz. Hogy minden csak rajtam keresztül. Hogy éve? Kevesebb? Több? akkor történt a halálközeli állapot váratlan, amikor az a szöveg BADA DADÁVAL arcomnál. Amikor ő is meghalt. Felidézés, megidézés, átok? Pedig szerettem a szöveget, Bada miatt, még ragaszkodtam is hozzá, bár belül valahol mégis éreztem, hogy nem véletlen… hogy meg kellett történni az eltűnésnek? tűntetés. különben is minden szöveghez mindigis ragaszkodtam. Ami egyszer papírra vetődik, hogy az szent. Most már nem tudom. Ebben a pillanatban. Ezzel is, hogy mindezt leírom, kinek okozok halált? Magamnak? Másnak? Sokszor jutott eszembe ez is. hogy akkor az a törlés ha nem történik, … hogy apám visszakaphassa az életet. Fel kellett oldani az átkot. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2829281976730423571?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-3512210157716252062009-04-22T09:24:00.013+02:002009-04-22T23:51:21.519+02:00------------------------------------------------------------------------------------------<br />igen, egészen összekeveredett ez a két arc, először magam sem értettem. pedig igazán szerettem volna, ha kitisztul. de nem akart. hát hagynom kellett. azt hiszem, sok mindent értek. sokminden összeáll.<br />------------------------------------<br /><br />egyensúlyban. egyszer fent, egyszer lent. mind ilyenek vagyunk. "mind ilyenek".<br />-------------------------------------------------------------------<br /><br />rendben volna, csak ki nézte volna meg?<br />-------------------------------------------<br /><br />Andris tegnap különösen elégedett volt, boldog. végre csak vele foglalkozhattam. ez volt a vágya.<br />Nóra eltűnt. felszívta az ég. Fecó teljesítette küldetését.<br /><br />---------------------------------------------------------------<br /><br />más. feljegyzések múlt napokból.<br />"Az ember haláláig egy művön dolgozik"<br /><br />egy nappal korábbról: "A vers az, amit mondani kell"<br /><br /><span style="font-style: italic;">nyulacskák tánca. éjben, bolygón. zongoraszó? Liszt, Beethoven?</span><br /><br />érdekes, nekem semmilyen szert nem kell magamhoz vennem, hogy lebegjek. egyszer voltam életemben italtól belengő, úgy igazán homályban, semmi különbség. szinte. annyi csak, hogy akkor a lában sem érte a földet. és valahol, másik bolygón egyszercsak földet értem, azonnal elaludtam. másra nem emlékszem.<br /><br /><br />különös ezen a városon, utcákon végigmennem, hogy sehová nem tartozom. mindigis szerettem idegen lenni. ezt szeretem ebben a városban. hogy végigsétálhatok anélkül, hogy éreznem kellene. aztán mégis kivetettnek érezni magam. különös összefüggés. sehová se tartozónak. szenvedni és egyensúlyban lenni egyszerre. felváltva. tudni, talán soha senki nem szólít meg.<br /><br />esetleg egy angol. előfordul. az angoloktól félek. Sorry, no spik inglis. szoktam mondani, furcsán néznek. múltkor egy kínai párnak tudtam segíteni. nem is gondoltam, ilyen egyszerű. mutogatással is megoldhatók tökéletesen azok a dolgok, amelyek éppencsak kicsit szükségesek. nincs nagy jelentőségük. aztán mégis célba érnek.<br /><br />Idegen. szólít meg. úgy látom, boldogok az emberek.<br /><br />különös. múlt alkalommal említettem, szeretem a színpad fölött. közvetlenül, karnyújtásnyira. hogy akkor az arcok fölé látok. pontosan rálátni fölöttük. és tegnap éppen oda szólt a jegyem. kérdem, ugye tudta? ő csinálta? azt mondja, nem, véletlen. így adódott. nem ő határozza meg a helyeket.<br /><br />kiélvezni minden pillanatot. idegenként, halottként is élni. más világ.<br /><br /><span style="font-style: italic;">...kislány, körülötte kisebb nyulak, sok nyúl, szemből. közöttük egy-két rókalány. nyúlruhában. meg macska. nem pontosan látom, fiú vagy lány. jönnek. rajz. aztán egyszercsak sokminden állat jön. csilláron a hinta. ez is akkor, legutóbb a zeneakadémián.<br /></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-351221015771625206?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-4002937805656501152009-04-21T14:22:00.003+02:002009-04-21T14:49:55.294+02:00ha sikerül kikapcsolnom, minden szépen megnyugszik. mackó fel szokott hívni, hogy be kell olvasni pl a gázt, hogy mit csinálok, hogy nehogy itthon felejtsem a koncertjegyet. ingyen koncertjegy. én a bérletét szoktam kérdezni. de akkor nyugodtabb.<br />nem tudom, mi történt. hiszen a nap is süt. és ma megint nem volt rózsaszín nyúl. csak meg szeretném köszönni neked, nektek, hogy azért gondolatban velem vagytok. ha nem is értem. még akkor is ha nem valóság. ha semmi nem valóság. ha tulajdonképpen nem is létezem.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-400293780565650115?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-59779319337949133292009-04-21T09:36:00.018+02:002009-04-21T13:10:44.113+02:00és én csak tovább várom a csodát. kínszenvedések az éjszakák. mindig gyötör valami szöveg.<br /><br />nem, nem. vigyél, vigyél, vigyél el... emlékszel? régen volt, nagyon régen. meghallhattad akkor a szívem. pedig tagadtál... de a színe... az nem... az... emlékszel? milyen színe volt? és az a virág? ami azóta se szól.<br /><br />jól van, jól van. semmiség az egész. hiszen olyan régen volt. csak kicsit elgondolkodtam. van, hogy kicsit elgondolkodok. visszapörög az idő.<br /><br />mackó mától visszaült a kényelmes fotelba.<br />--------------------------------------------------<br /><br />két kereszt az három vonal. legalább három vonal.<br />ha másik korban élünk, bizonyára megégetnek. de legalább felakasztanak. mackó erre is csak azt mondaná, de hiszen szerte a világban ma is égetnek embert, és felakasztanak. fényes nappal. az utcán. amikor éppen csak arra jársz.<br /><br /><br />akkor mégis jó. képzeletben élni.<br />-------------------------------------<br /><br />pontosan látom azt, ami történik, ami történni fog. nem láttam, láttalak ennél tisztábban. hogy ne lássak, hogy te látssz. minden egészen kitisztult. áldozat. áldozatra születtem. hogy lássak. másokért.<br /><br /><br /><br />a többi látszat.<br /><br />egy alma, egy macska, egy nap, egy év. könyvek.... arcok, szavak, tenyér.<br /><br /><br />sorsunk eleve rendeltetett. szavak? egy vers? pillantás...<br />ami foglalkoztat, ki lehet-e lépni. hogy hogyan. mindegy-e, nem mindegy, az ember hogyan lép.<br /><br />hogy előre néz, hogy felfele, lefele, hogy szemben. hogy belelép. mégiscsak szent a nemírás, létezés. kilépni. otthagyni. nem nézni vissza. vagy mégis? létezhet egy kéz? minek? nem tudom. mindenesetre egy szünet.<br /><br /><br />csak az álmok, az éjszaka. lehetne törölni.<br /><br /><br />méghogy játék. oda-vissza. lenni, nem lenni.<br />nem kívánok magyarázatot. amit adtam?vettem, legyen elég.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-5977931933794913329?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-85056094671669301562009-04-20T21:16:00.003+02:002009-04-21T09:04:33.261+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><span style="font-weight: bold;font-size:180%;" >–––––––––</span> Lászlóffy Aladár <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">Orbán János Dénes „mint hómezőn a vadnyúl, kifehéredett…”</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> </p><p class="MsoNormal">úgy tűnik, Sanyi bácsi pontosan megérzi, mikor kell felnézni. nem mertem nagyon akarni, nehogy elijesszem, de mégis, csak apronyit szerettem volna, ha éppencsak kicsikét oldalvást néz. amikor karnyújtásnyira átvonult... volna, mert a kamerák, a tömeg, gratulációk... de csak lefele nézett, bár a tömeg sodorta, arcok, kézfogás, csók, egy emberre mégis meglepően váratlanul kifordult, anélkül, hogy erősebben emelte volna meg fejét, Bródy János volt, megölelték egymást. <br /></p><p class="MsoNormal">később érkezett, előttem állt, aztán hátam mögött, majd megint előttem, éppen kifelé tartottam, kissé lendületben, amikor megáll szemem Bródy Jánoson. pontosabban a szeme, egyenesen szemben, a szemembe, mintha mosolygott volna. tekintete egészen keresztülmosolygott. tovább siettem a lépcsőn.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-8505609467166930156?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-36989571402241406582009-04-20T09:54:00.012+02:002009-04-21T09:06:48.040+02:00mostanában ahogy felfedeztem hogy a barna mackó és a királyi szék, kiemeltem őket a sötétből, egyenesen a szoba közepére, hogy ugye ez sem véletlen, ők így együtt, ma reggel első az volt, hogy köszöntöttem a mackómat. hogy van az én barna mackóm, öleltem át, mackó épp kiment, közben hirtelen visszanézett az ajtóból. <br />----------------------------------------------------------------------- <br /> <br />dehát mi történt tegnap? mintha csak rossz álom. hiszen süt a nap kint. egészen szép idő. <br />--------------------------------------------------------------------------------------------- <br /> <br />nagyon sok ember volt. leguggoltál mellém, hajoltál, szinte egészen a lábamhoz. akkor szerettelek meg. olyan voltál, mint egy ember. <br />féltem, hogy sohasem írhatom le. ugye most nem fogsz ezért kinevetni. de, igen, nevetni fogsz, ugyanazzal a sokmindenkivel. nem baj. most már úgyis megszerettelek. és már magamon is tudok nevetni. jobb híján. <br />megnéztem a tegnap a darabot. különös. kicsit mindenképpen különös. <br /> <br />sok embert szerettem meg. egy mozdulatért, egyetlen pillanatért. pl egy tekintet, kíséretében gondolat, szó. elrejtve. ing. <br />---------------------------------- <br /> <br />azért kicsit félek. hogy vesztembe ér egyszer, amikor már nincs tovább, a játékból valóság. hogy mindenért majd egyszer fizetnem. meg kell tartani, igen, igazad volt, hogy amíg játék... addig élhetünk önfeledten. én csak az írás..., játékban vagyok csodalény, igaz, mostanában történnek érthetetlen dolgok, amik aztán nagyon is érthetők, valójában csupa hiba. hogyan várhatnék mástól megváltást. <br />---------------------------------- <br /> <br />ma már szépen dolgozgatok a rózsaszín nyúlon. bár úgy tűnik, egyre több munka, kihívás, hogy sosem jön el, amikor jóleső elégedettséggel kimondhatom, kész. hogy végre itt áll teljes egészében. mégis menni kell, előre. ha végenemérhetetlen is. <br />--------------------------------------------------------------- <br /> <br /><span style="font-style: italic;">Titkos élet</span>, teszi elém mackó. <br /> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">…hogy hiába van felhő, ma sütni fog a nap. Kissé bizonytalanul nézett, majd hogy aztán kíváncsi a jóslatomra. De azért elment. Pedig már-már lemondott róla. Igaz, láttam rajta, aztán mondta is, azért ment el a kedve, mert én reggel úgy ébredtem, mégsem megyek kirándulni. Valószínű reménykedett, hátha meggondolom magam, azért várt délig. de aztán volt az írás, ...más, ő pedig elment. Háromszor tért vissza, búcsúzott.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-3698957140224140658?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-38642017051745649602009-04-19T20:15:00.017+02:002009-04-20T09:52:47.318+02:00és nem hittek, és nem hittek, és nem hittek, újra és újra meg kellett mászni. újra és újra elárul majd. sosem bízik bennem. újra és újra vár, mikor jön a pillanat, újra meg újra, megfeszíteni. és én újra és újra megmászom, el akarom érni a kezét. aztán mindig visszahullok. sosincs elég erő. megtartani. és te is csak nézel, mozdulsz arra, amerről a kezek tartanak. mindig amerről fúj a szél. nekem ezt is, ott is tartani kell. megtartani magunkat. magammal. te egy árny vagy. fény. a fénynek árnyéka. egy fényt kell benned elérnem. sosem tudom, hol van, merre jár. egyáltalán, hogy létezik-e. néha kiemeled a kezem a fényre. kiemelsz magadból, aztán hagysz süllyedni. hát lehet-e hinni, létezel, hogy létezem. melyikünk valóságosabb.<br /><br /><span style="font-style: italic;">elhúzzák a redőnyt.<br /><br />a szárnyaim. a szárnyaim kellenének. talán csak nem vettem észre. ahogy felemelkedem. egyszer mindenki elhagy. érted. véletlen volt minden. meg sem történtünk. én nem.<br /><br />talán mégis meg kellene kapaszkodnom a korlátba. semmiség. elragadtatott a lendület. azt hiszem mégis megtörténünk. valamelyik másik időben.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-3864201705174564960?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-5039132117044836522009-04-19T16:19:00.007+02:002009-04-19T17:35:33.109+02:00imént mondja anyám, 12 év óta először, <span style="font-style: italic;">"nagyapa sárga botja"</span> túlról, agyagba varrva, keresztanyám kinyújtotta kezét. meghívta ebédre. <br /> <br /><span style="font-style: italic;">két halál egy megtisztulás <br /> <br /></span><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->egy múlt, két áldozat valahol innen. kezet fognak. <span style="font-style: italic;">sok másra béke hull. túlról egy szempár néz. a legtisztább szempár, életemből. múltból. <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-503913211704483652?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-46237681231277949882009-04-19T08:27:00.012+02:002009-04-19T16:26:30.366+02:00nyulacska, nyulacska, kvártélynak hívták azt, ahol a lányok, fiatal nők laktak a nagyszüleidnél. tessék kicsit jobban odafigyelni a pontos szavakra. <br />------------------------------------------------------ <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p style="font-style: italic;" class="MsoNormal">Senkik és semmik…, mondta anyám</p> <p style="font-style: italic;" class="MsoNormal">– mackó mosolya átvilágít.</p> <br />velünk csak a nap s az ég. de azt sosem adjuk fel. <br /> <br />különben becsúszik. mindig becsúszik valami hiba. például egy szék. sokmindent megtettek szüleim, hogy kijuthasson. nagy ára volt. máig törlesztik természetben az adósságot. de a szék a lényeg. valójában az asztalhoz tartozó négy szék is csak látszat, ha úgy igazán beleül az ember, szétroggyan alatta. <br />mégiscsak szerethettem a nagyapámat. <br /> <br /> <br />------------------------------------------------------------------------------------------------- <br />valami mindig kimarad. semmi nem marad egészben. de az emlék. az emlék megmarad. sosem törlődik el egészen. a dolgok mindig átalakulnak, egymásban folytatódnak, de nem vesznek el. ugye? sosem veszhetnek el, amíg élünk. <br />-------------------------------------------- <br /> <br /><span style="font-style: italic; color: rgb(153, 153, 153);">hogyan hihetném, létezel. hogy mind valóban létezünk. nyújtsd a kezed, szorítsd meg jól. sose múljunk el. menthetetlen. szeretnélek megmenteni, bzsnyulacska. csukd be szépen ezt a könyvet, békével. vár a rózsaszín nyúl, a te nyulad. mindig kimarad valami. lefolynak lassan róla ígéretek, nem tudom megtartani. látod, kellesz, egyedül nem bírom megtartani. mindenki kell. félek, hogy elúszik, elvesz, hogy már késő, nem lehet vigyázni.</span> <br /><span style="font-style: italic; color: rgb(153, 153, 153);">tessék. borogatást nyújtok a szívedre. nem kell olyan erősen szorítani. engedd el magad, lazán. hajolj ki, és mosolyogj. szárnyaidat időben engedem. tiéd a világ. de repülés közben csak szállj. ne tessék gondolkodni. de a szögeket előbb be kell vernem a kis mancsaidba. nem fogod érezni. a súlyokat sem. aztán csak színek lesznek, sok szín. halovány. várni foglak.</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-4623768123127794988?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-10657479310111800202009-04-18T11:16:00.027+02:002009-04-19T14:22:33.412+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Semf2pr7xLI/AAAAAAAABOA/i3PoI3rqD-o/s1600-h/szoba+a+frankfurti+mack%C3%B3val2.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 300px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Semf2pr7xLI/AAAAAAAABOA/i3PoI3rqD-o/s400/szoba+a+frankfurti+mack%C3%B3val2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5325963795594200242" border="0" /></a>nagyapám ebből a székből mesélt, egy sötét, kicsi, szinte mindig fekete szobából. akkor bordó, olyan egészen sötét, meleg bordó színe volt. nyomott, súlyos volt mindig a szoba nagyapámtól. és amikor mesélt, az nagyon, nagyon ritkán volt. egyetlen hosszú mesére emlékszem, olyan igazán hosszúra, akkor már azt hiszem, felnőttem.<br />viszont szerette süttetni magát a napon, ilyenkor például újságot olvasott<br /><br />bevallom, mindig kicsit szégyelltem, hogy én amikor a napon, sosem tudok olvasni. olyankor csak a nap van, fény. és például ábrándozom. álmodom. vagy egészen elbódulok. csak olyankor tudok olvasni, ha árnyék is van. mackó is tud, mindenki tud olvasni a napon, csak én nem. régebben hasonlítani kívántam az emberekre. talán volt hogy próbáltam is, igen, de erre nem pontosan emlékszem. sehogy nem értettem, miért nem olvashatok én is a napfényben.<br />ma már nem próbálom. élvezem a sugarakat, mikor ha kint az erdőn, sziklák között, adódik. (ablakon fény, árnyék)<br /><br />viszont kicsi gyermekkoromból emlékszem egy nagyon sötét cselédszobára, így hívták akkor, de valójában albérlet volt, nagyszüleimnek szükségük volt pénzre, azért adták ki. az annyira sötét volt, még a nagyapáménál is sötétebb, és féltem, amikor titokban testvéremmel kicsit nagyobbak, és senki nem látott, bemerészkedtünk. akkor már lakat is volt rajta, nem is tudom, hogy jutottunk be. azt hiszem, akkor már nem lakott ott senki. régebben viszont is csak arra emlékszem, mindig valami fiatal leány, nő, lakott ott, időnként cserélődtek, és csak annyit láttam, hogy a napfényben mos. azok a leányok mindig mást sem csináltak, mint mostak meg teregettek. meg hogy olyan boldog volt mindig az arcuk. nagyapám mosolygott, meg ínyenckedett velük, úgy értem bókolt, viccelődött, de én nem találtam akkor annyira viccesnek. csak az a furcsa, nem emlékszem, nagymamám hogyan mosott. hogy kint mosott, vagy bent mosott. a tálakra emlékszem, de mintha lett volna egy nagyobb fémvályú is. igen, valóban, mintha az is olyan nagyon habzott volna. én csak azt nem értem, miért volt mindenki mindig olyan boldog amikor mosott. mert azt tudom, anyám mindig amikor fürdőkád lett, bent a szűk fürdőszobában kézzel mosott. csak annyi helye volt, hogy állni tudjon. de ő sosem volt boldog, amikor mosott. aztán csak nagyon soká lett gép. a cselédszobából később garázs lett. de ez már másik világ. harmadik generáció.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemajZFIbeI/AAAAAAAABNg/SxmIOlot3qQ/s1600-h/frankfurti+mack%C3%B31.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 300px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemajZFIbeI/AAAAAAAABNg/SxmIOlot3qQ/s400/frankfurti+mack%C3%B31.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5325957967160831458" border="0" /></a><br />apósom egykor innen nézte a tévét, olvasott újságot, rá sem a nap világított<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />jól van, mackó, jól van, dehát hová vigyelek? az ágyban sem egyedül vagyok, na ez sem egészen így, mert igenis sokszor vagyok ágyban egyedül, tán a vécén, de igazán, oda nem vihetlek. azt különben sem mutathatom meg. majd kitalálok valamit.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-1065747931011180020?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-60846339541895717052009-04-18T10:40:00.003+02:002009-04-18T10:46:24.309+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemTCn1c_tI/AAAAAAAABNY/tIzM87u-hFw/s1600-h/2009.04.18.3.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 161px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemTCn1c_tI/AAAAAAAABNY/tIzM87u-hFw/s400/2009.04.18.3.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5325949707604524754" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemSJPd3svI/AAAAAAAABNQ/IZR_UhddB74/s1600-h/2009.04.18.2.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 359px; height: 134px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemSJPd3svI/AAAAAAAABNQ/IZR_UhddB74/s400/2009.04.18.2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5325948721810617074" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemSJPd3svI/AAAAAAAABNQ/IZR_UhddB74/s1600-h/2009.04.18.2.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 359px; height: 134px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemSJPd3svI/AAAAAAAABNQ/IZR_UhddB74/s400/2009.04.18.2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5325948721810617074" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-6084633954189571705?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-72163195212824662202009-04-18T10:08:00.004+02:002009-04-18T10:17:07.803+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemLu0m67YI/AAAAAAAABNI/7L_jdJ06wjg/s1600-h/2009.04.18jpg.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 284px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SemLu0m67YI/AAAAAAAABNI/7L_jdJ06wjg/s400/2009.04.18jpg.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5325941670854454658" border="0" /></a><br /><br />és? kérdem úgy hajnaltájt. hát én megettem, mondja, és tényleg megette.<br /><br />mostanában nem tea vár, söröket kapok ajándékba. mackó szédíteni szeretne:)<br /><br />azt mondja reggel, hogy bizony a nőnek kell elcsábítani a férfit.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7216319521282466220?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-80137653851824496722009-04-17T17:27:00.013+02:002009-04-17T22:54:13.881+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SejsNjQ-OWI/AAAAAAAABM4/sNgrxLHql0Q/s1600-h/arcom+szit%C3%A1ban.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 386px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SejsNjQ-OWI/AAAAAAAABM4/sNgrxLHql0Q/s400/arcom+szit%C3%A1ban.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5325766276914493794" border="0" /></a><br /><span style="font-style: italic;"><span style="font-size:130%;"><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-weight: bold;">malac 'tor vagy malac...</span><span style="font-weight: bold;"> </span> </span>re'túr -----------valamit valamiért<br /><br /></span>– és akkor még senki nem olvasott, tanult angol ...nyelvek,<br />...pénzt keresni, arra már nem is gondolhat.<br /><br /><br /><br /><span style="font-style: italic;">(valami mindig kimarad)</span><br /><br />----------------------------<br />ma valami koreai szeánszról jött mackó, azaz baráti vetélkedő, izgult, készült is, mintha legalább a tévébe menne, ugyan nem sok esélye volt, jónéhány a másik csapatokból igazi koreai, mint utólag mondta, mégis valami filmrendezőt, egyebet eltalált, na de koreai szavak... nos, kérdem, mi az eredmény? azt mondja olyan vetélkedő volt, ahol senki nem nyer és nem veszít. s mit hoz? nyereménynek... úgy értem ajándék, valami barnaságot, mint egy összehajtott palacsinta, tetején rizsszemek, s érzem azt a fura szagot, akkor még nem tudtam, mi, csak az emlék, valami kellemetlen, kérdem, mi ez, mondja algából készült, algalapok, kóstolom apró falat, bár a szag most már vitathatatlan, azt a régi emléket idézi, mégis, hátha csak látszat, nézem, zöldségek, falok is végül nagy elszántsággal, hát majd rosszul leszek, azonnal ki kellett köpnöm, s még jól kiöblítenem a számat utána. és akkor előttem a tenger, azok a zöld micsodák?barnák, habosak, a hullámokkal, amiket kisodortak a partszélre, ugyanaz a szag.<br /><br />hogy én szeretem az ínyencséget, mondja...<br /><span style="font-style: italic;"></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-8013765385182449672?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-26226849808385494602009-04-16T17:40:00.014+02:002009-04-17T12:21:06.770+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Trebuchet MS"; panose-1:2 11 6 3 2 2 2 2 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Előre elnézést kérek a mai bejegyzés szertelenségéért, valahogy ma nincs türelmem összefogni, tagolni, rendszerezni írásom. Nem mintha máskor ezt tüzetesen csinálnám. Épp ellenkezőleg. De most hosszú lettem, eleve értelmetlen. Tehát marad szortírozatlan, zsúfolt. És kissé hosszú is. ezúttal feltétlenül és kiemelten elnézést kérek.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal" style=""><b><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" ><o:p> </o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="">tegnapról:</p><p class="MsoNormal" style=""> <br /><b><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" ><o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Ma furcsa mód úgy adódott, körútra indultam.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Először betekintés, egy kis Írószövetség, József Attila monográfia, aztán a homlokegyenest bukfenc, MMG, Veres Andor kiállítása, megnyitó. Különös egyensúly, tény, egymás után a kettő:)</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mostanában előfordul, ki-kikacsintgatok a képzőművészetre, régi arcok…</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Andor, ugyanaz a pirospozsgás arc fogad, akárha 10 ?15 év – hát eljöttél?</p> <p class="MsoNormal">– mondom, igen. Jöttem egy kis múltat nézni, hátha lesz valami jövő. Mondja, lesz.</p> <p class="MsoNormal">És lőn. Elém tárul múlt jövőben. Mintha csak megéreztem volna.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">„Feketébe öltözött” nevezem el, Andor MMG-ben megnyílt kiállítását, ami tulajdonképpen a szabadság, forradalom... nem, nem, valami nyugalom, múlt, igen kifinomult, letisztult parafrázisa. Felmagasztosult szentség, Apotheózis, mondhatnám a ma divatos nyelven. A pusztulásé. Valami elmúlás, ami mégis önfeledt belefeledkezést nyújt egy eleve elrendeltetett (innen:békés) múltba. Nézem a külföldi (bár korántsem idegen) néhány arcot mellettem, és valóban. Andor kiállítása nem szűkkörűen a magyar szabadságról, forradalomról szól, hanem A Szabadság, forradaloméról. Valami olyanról, ami örök. Nem a romantikáé, ne is a mai, inkább valami ami az ókor klasszicizmusi (értem gigantikus) elmúlás idézésé. Minden táján a világnak otthonos a téma, a tálalás egy és örök. Mindannyiunk emléke. A visszatekintésé. A békéé. Fekete galamb. Azaz hogy galamb az nincs, de van minden más, ami fekete. Elgondolkodom. Lehetséges lenne, hogy a végső megbékélés valójában a fekete galamb? A gyászé, ami a megnyugvás? A fehér még vágyna. Még hisz, remél, akar. A fekete a múlt, ami valami egészen másból, meg nem születettből táplálkoztat reményt. A megnevezhetetlenségé. A fehéré olyan múlt, ami ugyanebben még remél. aztán zászló, ez is inkább megkövült fémszürke, aztán fekete szén, végső stádiumig megroncsolt képek, összehajló nő is szénben, anyaöl… <span style=""> </span>könyvek is mind múlt…És mégis. Árad belőle valami megnyugvás. Andor minden munkájából, emlékeim szerint, bármilyen kegyetlen, érzékeny témát is feszeget, mindig ott cölöpöl biztos tartással a kövült, valamiféle kívülről megközelített, eltávolított (önmagától eltávolodott) tisztelet. Karikatúra is, egyik oldalon, azonban igen beágyazottan, finom érzékenységgel tálalva, és a térdre borulásé is. egyszerre emeli fejét, és hajtja le. És mindez együtt, amikor már eltávolodtunk, kívülről tekintünk. Andor minden munkáján mintha kívül helyezkedne. Csak mosolyog a telt, egyre teltebb vörösben izzó rózsaszín fejével, és mosolyog. Humora minden pillanatban jelen volt anélkül, hogy megbotránkoztatott volna. csendes humor az övé, szinte észrevehetetlen. Erősen finom érzékiség kell (érzékenység, akarom írni), hogy arcában, munkáiban szerénysége, leplezettsége, mögött ez felfedeztessék.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Maradó mű. <span style="font-style: italic;">„csak arra lehet emlékezni, ami nincs”</span>, jegyzem fel, mondja Erhardt Miklós, aki megnyitotta a kiállítást. nem, nem, egészen bizonyos nem így mondta. <span style="font-style: italic;">"emlék valami olyan, ami sosem volt".</span> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Ki gondolná, hogy egy igen régi játékvasút, vonat, összeszerelhető sínekkel, pályákkal, az aminél hosszasan állok. Milyen kicsinek tűnik így, abban a régi, ma ócskának, szemétnek tűnő fadobozban. Holott emlékeimben, gyermekkor, micsoda pompában tündökölt, elérhetetlen<span style=""> </span>tárgy, érték, szüleimnek nem telt ilyenre, csak az unokatestvéremnek volt, ők jómódúak lévén, nála láttam, de csak messziről, egy hatalmas összenyitható szobában ilyen játékot. És most milyen kicsi. De nem jelentéktelen. Teli emlék. varázsládikó. És mackó. Hogy mi is van amögött, amikor megértően helyesel, miért ne is aludhatnék játékmackóval. Hiszen akkoriban, mesélte, a nagymamája kidobott minden emléket ami játék volt, a padlásról. A vasutat is. Pedig ő mennyire vigyázott minden játékára. Szinte újonnan maradt meg mind. És mégis. A nagymama mindent válogatatlanul kidobott, anélkül, hogy őt megkérdezte volna. amikor már felnőtt. Mindez már akkor történt. Legalább ha ajándék. Ha tovább él. Így aztán él bennünk, tovább, ha máshol nem, hogy emlékezzünk. Arra, ami… sosem volt…</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">---------------------------</p> <p class="MsoNormal">Különös, jegyzem. Itt mindenki kedves, és ez jó. boldogító.</p> <p class="MsoNormal">Mindenki mosolyog, mindenki szebb, mint annakidején, rég. Úgy 15 évvel ezelőtt. Mindenesetre azt aláírhatjuk, egyetértésben, a szépség örök, nem fog az idő rajta. A szépség maga a kisugárzás.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Véletlenek nem múlnak? Írószövetségben bukkanok egy polcon 2002-es Balkonra, benne találok ismerőst, Szabics Ágnessel interjú Baglyas Erikával. Azt követően mindjárt itt az MMG, ahol is megjelenik tisztanarancsban pompázva Szabics Ágnes, távolról, hosszú haja (ma szőke) csakúgy lobog, féloldalasan arcába, néztem éppen már a lapban is, de megnyúlt, formásodott ez a lány is, az a tömzsicske, telt arcú, kerekded, kissé mogorva, akkori szerénységébe (de büszke!) temetkezett lány, üldögélt még egy lépcsőszegélyen, egészen háttérbe vonultan, ma milyen vidám, sugárzó arc, egészen nő, izgalmas hosszú lábak, körülötte férfiak,.. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /><span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nos, ezekről írtam volna, aztán elgondolkoztam. Ki vagy? becsey zsuzsa. Mi történt veled ebben a 15 évben… mit akarsz? Nem kéne egyszer mégis felnőni? Hogy a folytatás?... elölről kezdeni….ami rég. Nem lehet az időt kitörölni. Mindennek úgy kell lenni, ahogy van. Szükségszerű.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">egyszer eljön az ideje, idő, ha akar. Nyugtatnád magad, de már nem szükség. Ki kell várni. Ha jönni kell, jönni fog. Addig is örülni kell annak, tisztelni, ami van. Élni azzal, kímélni, babusgatni. Aki vagy. Mindegy hogy ki vagy. Mikor ki.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">persze, egyszer igazán mai, kortárs képzőművészeti művet alkotni. Mindigis tudtam, kell, egyszer, ezt is. de még nincs itt az idő. Amikor úgy volt, lesz, kiállítás, is le kellett mondanom. Éreztem, még nincs az idő. Mindennek ki kell várni jelenét.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">… aztán látom, még vannak itt dolgok. Pl. Erhardt Miklósról. Hogy ugyanaz a sármos, fiatalos, jóképű fiú, aki halomra csábítja a lányokat. Ma bizonyára nőket. Ki tudja? Rajta az idő semmit nem koptatott. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Porba hullunk-é avagy szabadságunkkal együtt múlva. Ha Andort nézem, maradunk. Nézők. Ő az övéinek, mi a mieinknek.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Aztán volt más is… Nyitott Műhely, arcok, mind ismerős.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><b><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" >Végezetül apró melléklet:</span></b></p><p class="MsoNormal" style=""> <br /><b><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" ><o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" >Becsey Zsuzsa</span></b><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" > írása az ő saját nézőközönség-élménye volt a <b>„Nők a férfi birodalomban” – a Szépírók Társasága V. Őszi Irodalmi Fesztiválja </b>keretében zajlott 2008 OKTÓBER 25-26. PETŐFI IRODALOM MÚZEUM beszélgető sorozatában, ahol <b>Kiss Noémi</b> fiatal írónő beszélgetett Bán Zoltán András, Garaczi László és Gerevich András férfi íróinkkal. (Zsuzsa írása a csatolt mellékletben elolvasható. Ugyanitt található a Zsuzsa és mások <b>felolvasó estjére szóló meghívó is, március 26-ra</b>).</span></p><p class="MsoNormal" style=""> <br /></p><p class="MsoNormal" style=""><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" > <br /></span></p> <p class="MsoNormal" style=""><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" > </span></p> <p class="MsoNormal" style=""><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" >A felfedezés öröme – azaz, hogy rá kellett jönnünk, miről van szó, mert Zsuzsa nem mondta meg a felolvasása előtt - , Zsuzsa reflexiói e különleges téma beszélgetős nehézségeire (ti. lehet, hogy könnyebb a szexualitásról írni, mint kinek-kinek beszélni az e témában írt saját művéről), Zsuzsa felolvasás közben felmerülő kritikája a saját írásáról – remek fejtörés és szórakozás volt!</span></p><p class="MsoNormal" style=""> <br /></p><p class="MsoNormal" style=""> <br /><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" ><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style=""><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style=""><span style=";font-family:&quot;;font-size:10;color:navy;" >Gáspár Anna </span></p> <p class="MsoNormal">--------------------------------------------</p> <p class="MsoNormal">És akkor még mindig nincs vég?? <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Ó, igenigen, ezt elfelejtettem mondani múltkor. Nóra a krétákat gondosan lemeztelenítette, megszabadítva minden tehertől, zavaró tényezőtől, körülménytől, mielőtt munkába kezdett. Ez igen fontos és szükségszerű művelet volt, része az alkotásnak.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Furcsa, hogy a saját írásaimat is mennyivel később értem meg. fokozatosan. Csak mindig idővel. Lassan. hogy mindig van valami új, ami megfejthetetlen. Ez már bizonyos, valaki vezeti a kezemet. Mert miért lenne annyira pontosan végül mindennek a helye. Az arcokat is csak később ismerem fel, akik összemosódtak is, végül szépen kitisztul. Hát nem különös? Hogy van valaki, aki belém költözött, aztán csak könnyedén irányít. Nekem csak ülni, persze, azért sokat kell ülni, ingyen ugye semmi nem jön, magától, az már inkább…(vécé, nem vécé, ez most csak onnan jut eszembe, hogy lám-lám, kitekinteni azért én is tudok), nos, aztán mindent szépen eligazít. Ugyanazzal a szenvtelenséggel (nézem a szinonimát: apátia, közöny…nem egészen ezt akartam, mindegy. ez a szó most kell. éppen ez kell. valami olyat szerettem volna ami a szenvedéstelenség... a szenvedés, szeszélyesség és ezek nemléte között van). nyugalom. Ma nyugalom. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Van, hogy csak egy nap kell ülnöm, aztán tényleg minden kiötlik (ömlik) magától (magából). Csak utolérjem....pedig hány év. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Meg kell értenem magamat. Nyulacska, rózsaszín nyulacska, kérlek, ne haragudj rám. A tegnap te segítettél, de még nem tudok írni. Veled érdemben foglalkozni. Tudom, te adtál nekem sokmindent, és te is fogsz adni, egyszer. Nemsokára. De még nem jött el az idő. Kicsit várni kell. akár ahogy az ének nem akart istennek se, ez a könyv se. Miért? Talán mert nem írtam még mindig meg a legnagyobb történetet. Addig nem segítesz, rózsaszín nyulacska. De hát annyi történet van. Meglehet a legnagyobb történetnek nagyobb, tágasabb könyv kell. nem gondolod? hogy adnál szabad kezet. Nem, nem, értem én, várjak türelemmel. Hogy te majd…</p> <p class="MsoNormal">Ma más segít, mindig valami más. Mindig azt kell tennem, amit a kéz akar. Erősebb nálam, és ez jó. így jó.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Az első. Minden pillanatot úgy megélni, hogy abban a pillanatban, a jelenben, ott és akkor, jól érezzem magam. ha írok, úgy, ha csak nézek, bambulás, úgy. Ha figyelek, akkor meg...</p> <p class="MsoNormal">----------------------------------------------------------------------------------------------------------</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mert miért nem vagyok például a valóságban is legalább 5ember. Akkor megosztanánk a munkát, az idő is 5szöröződne. Egyik irogatná a naplóm a jegyzeteimből, másik kikacsintgatna a képzőművészetre (végre!) igazán kortárs művet készíthetne, mondjuk itt lehetne felejteni?törölni simán 11?több évet legalább… másik a szövegeimhez rajzolna illusztrációkat, kezelné együtt szövegeimet a képekkel, negyedik a könyveimet készítgetné, ápolná, lenne ügyessége, tehetsége a terjesztéshez is, ami meglehet, a legnagyobb tehetség (trükk! Na itt mindenképp bevetés kell), ötödik mindezekből filmet készítene. Összegezne, rögzítene. És akkor még mindig nem lenne elég. mert például ki írna drámát színpadra, na persze ahhoz fel kellene kötni gatyát, nem úgy megy, csak hipp és… máris, bár ki tudja… sosem lehet előre tudni semmit. na és akkor mindaz ami kimaradt, ki takarítana, mosna, főzne (a takarítást azt hagyjuk ki, szünetre:), ?vasalás?? :)és akkor valaki szülne is, gyermeket nevelne. Ó, szép világ. Öltőnyi pöttöm (parányi) emberi élet. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mégis hogy gondolta ez a teremtő, hogy mindent lehet egyszemélyben?</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Én sajnos egyszerre csak egy dolgot bírok erővel, s azt is csak néhanapján jól. Igazán jól. És menni is, csak ha nincs a teher túloldalról, ami legtöbbször ellenem, rajtam, hogy mindazzal, a többivel, most akkor azokat ki végzi el helyettem. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Na de komolyra fordítva a szót, mégis ki? becsey zsuzsa. Amikor mindegyik személlyel együtt élni. Jó. mikor hogy. És aztán van hogy a szükség is adja. Vagy egyszerűen természet.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">De miért kell neked folyton kutatni?</p> <p class="MsoNormal">…Mert ha nem tennéd fel a kérdést, azt lehetne gondolni, jól vagy, békében. De hát, nyom, folyton, ami meg nem született. Mindig valami más, ami meg nem született. Más korok, más arcok, mindig valami ami a jelenben múltból örökölve. Amikor pedig nyugodni, megnyugodni. Van élet. Ideát, odaát, túl. Mindegy hol. Életnek lenni.</p> <p class="MsoNormal">A meg nem született … kísért. És mi van ha arra predesztinált, hogy sose szülessen meg. akkor mindvégig kínzol? </p> <p class="MsoNormal">Egyszer végérvényesen béke, elmúlás. Élet.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2622684980838549460?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-18074168131839641222009-04-15T12:26:00.001+02:002009-04-15T12:26:59.528+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">Különös. Egészen jó kedvre ébredtem, és még az angol szavakat is értettem. Csoda az nem volt, de pisolygás. Jaj, már megint aláhúzta ez a fránya gép a szavam. pisolygást pirossal! Legalább zölddel </p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-1807416813183964122?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-87958452983274068252009-04-14T21:04:00.007+02:002009-04-15T13:06:29.528+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeThC8rAJoI/AAAAAAAABMo/DonZl163ruI/s1600-h/2009.04.14N%C3%B3ra+a+Csupasz%C3%ADvb%C5%91l.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeThC8rAJoI/AAAAAAAABMo/DonZl163ruI/s400/2009.04.14N%C3%B3ra+a+Csupasz%C3%ADvb%C5%91l.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5324628100221249154" border="0" /></a> <br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nóra 25 éves. Egészen öntörvényű, különös teremtmény.</p> <p class="MsoNormal">A mai találkozásunk gyümölcse a fény, az impresszionizmus. Rajzban, szövegben, mindenben ami csak önkifejező. Kinél mi megfelelőbb. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Úgy kezdődött, hogy Nóra rajzolás közben el kezdett magában ilyen-olyan szavakat mormogni. (nem, nem, nem mormog, Nóra hangosan, érthetően beszél). Egyik megüti fülemet. Mit is mondtál az előbb, Nóra? Mert már másodszor ragadtam le. Elismétli. Mondom, ez tetszik. A másik mi is volt? Merthogy muszáj leírnom, jegyeznem. Hogy majd egyszer, ki tudja, versben… Azt tudni kell, Nóra pontosan emlékszik mindenre. papírt kér, és írni kezdi. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nóra állítólag több éve csak gyümölcsöket rajzol, amelyeknek erős, zárt kontúrja. Semmi más nincs a papíron, színek, háttér, csak a gyümölcsök, pontosan körvonalig színezve. Mindig ugyanazok a színek. Mindig ugyanazokat. Feltűnt, hogy Nóra már a második alkalommal állatokat, majd fát, mellette talpon biztosan álló leveleket rajzol. Harmadik alkalom, és ma elmaradtak a kontúrok. Nóra egész papíron dolgozott, nyoma sincs kontúroknak, minden tágas, sok fény, víz, kékek, sárgák, pirosak.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Különös nap, Andris is, Fecó is darabig hazakísért, Fecó egészen a Blaháig.</p> <p class="MsoNormal">------------------------------------------------------------------------------------------</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Istenem. Lehet, hogy gyógyítóereje sem mackónak volt, amikor a térdem,…vagy amikor a hónapig kómában halottként fekvő egyszercsak lábon járt? Hogy minden az én hitem? <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nem, ez bizonyára nem lehet. Mackónak igenis erősen nagyon kellett, akarni, hinni is, különben nem történik meg az első csoda.</p> <p class="MsoNormal">A seb, a vér eltüntetése térdemen a Szent Anna tónál. első jel. <br /></p> <p class="MsoNormal">A mackó keze az én agyam, és fordítva. Ketten kellettünk a csodához.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mackó igenis koncentrált. Sokáig tartotta kezét akkor ott a térdemen. Amikor felemelte, nem volt ott a vér, nyoma sem volt nyílt sebnek. Később a fejemen végzett hasonlót, amikor fájt. Szinte szuszogni sem szuszogtam.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mackó akarata, és az én hitem. vagy fordítva. <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">------------------------------------</p> <p class="MsoNormal">Úgy bánok velük, mintha helyettük akár magam lennék. Mint egészen egészséges emberekkel. ahogy én lennék. És hiszek is benne, ezért aztán mintha ők is kezdenék elhinni. Hogy minden ember a maga módján egészséges, teljes ember.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nincs trükk. Egyszerűen csak azt mondom, amit érzek, azt teszem amit érzek. Írtam régebben, de nem volt trükk. mindennek lényege a hit, hogy amit gondolok, az is vetüljön a képre. a tükörbe. Szavakban, mozdulatokban, minden vonásban, ami körülöttem. És akkor minden ami körülöttem, is kimondja azt amit gondol. Természetesen, magától értetődően.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Meddig tarthat ez a varázs? Meddig tart ki az erő, ami bennem. Ajándék. Talán nem szabadott volna leírnom. Talán visszafordul.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">--------------------------------------</p> <p class="MsoNormal">Az én hitem, koncentrációm? És amikor tudatlan? Amikor átveszem másoktól a betegséget? Amikor azonosulok, hogy átvegyem az áldást, a göcsörtökkel?</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nórától átvettem volna…de hát ez nem az én kezem volt. az agyam az övébe szállt, miközben az övé enyémben talált helyet. Hogy átvettem volna a zárt, merev körvonalakat? Hogy megszabaduljon? Hogy levetkőzze, levedlje az ősi bőrt, amivé nőtt?<span style=""> </span>ó nem, nem, nem azonosulás, nem mentés. Csupáncsak véletlen, azaz belemagyarázás.<span style=""> </span>Nóra eddig is így rajzolt, és bizonyára ezután is fog így rajzolni. Én meg eddig is rajzoltam így, és ezután is fogok másként is rajzolni. Nincs semmiféle áldozat, nincs semmiféle varázs. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Ez így természetes. hogy vagyunk, és hatunk egymásra. Egyszerűen csak együtt vagyunk, és érezzük egymást, mi akik együtt, emberek. Állatok…virág.</p> <p class="MsoNormal">---------------------------------------------------------------------</p> <p class="MsoNormal">Nemrég, pár napja, újra felfedeztem a frankfurti mackómat. Feltekintettem, és erős vonzalmat éreztem kézbe venni, megölelni. Azóta velem van a fotelben. Mindennap megölelem.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nagy popsija, puha teste, hatalmas feje. mikor felveszem, mintha súlya sem lenne. <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Kérdeztem mackótól, szerinte normális, hogy mackóval aludjak az ágyban? Játékmackóval?</p> <p class="MsoNormal">Azt mondja, miért ne. hogy már miért is ne aludhatnék vele. Elfér az ágyban.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">De azért nem alszom játékmackóval. Előbb-utóbb úgyis tovább ültetem. Csak és kizárólag úgy alszom el, ha semmi a világon hozzám nem ér, amikor elalszom.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-style: italic;"> <br /></span></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-style: italic;">mai termésből, Nóra verse</span></o:p></p><p class="MsoNormal"> <br /><o:p></o:p></p><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeThR8jNKzI/AAAAAAAABMw/HMgXMw_YBm0/s1600-h/2009.04.14N%C3%B3ra+a+Csupasz%C3%ADvb%C5%91l2.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeThR8jNKzI/AAAAAAAABMw/HMgXMw_YBm0/s400/2009.04.14N%C3%B3ra+a+Csupasz%C3%ADvb%C5%91l2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5324628357886585650" border="0" /></a><p class="MsoNormal"> <br /><o:p><span style="font-style: italic;"></span></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-style: italic;"></span> <br /></o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-8795845298327406825?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-61458296228759734052009-04-14T11:47:00.000+02:002009-04-14T11:48:11.614+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeRby6DZzZI/AAAAAAAABMg/IcFjVkRdghg/s1600-h/emberek+z%C3%B6ld+felh%C5%91n...domb+tetej%C3%A9n+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 283px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeRby6DZzZI/AAAAAAAABMg/IcFjVkRdghg/s400/emberek+z%C3%B6ld+felh%C5%91n...domb+tetej%C3%A9n+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5324481589593886098" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-6145829622875973405?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-48278183248294493232009-04-14T10:38:00.004+02:002009-04-14T10:46:16.421+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeRL8bpWDdI/AAAAAAAABMQ/8iJqCpXTjXE/s1600-h/indak%C3%A9p+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 283px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeRL8bpWDdI/AAAAAAAABMQ/8iJqCpXTjXE/s400/indak%C3%A9p+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5324464161044172242" border="0" /></a><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Macskának jó, nem kell tudnia angolul. Macskaföldön nincsenek nyelvek. Egy nyelv van, amit minden macska ért.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Az emberek ott fenn, különböző nyelven beszélnek. Különböző nyelven szerelmeskednek. Értik egymást.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Ezeket részint álomban, részint ébredésemben jegyeztem.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">„kutyaszemében megszületik az éden”<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="">„higgyem az ostoba elmúlás ellen”…nem lehet pontos. Az emlékezés…<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Életre kelteni minket. Más világ. Rózsakert avagy a fehér liliom?</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nincsenek összefüggő gondolataim.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Meg kellett volna tanulnom angolul. Tanulni angol, új világ. Más világ. Amikor koncertek is, külföld, mennyire szégyelltem…csak a hangokat értettem, az embert. Amit mondott, közben, kérdezett, semmi nem juthatott el. a nyelv. Nem érteni nyelvet. Csak az arc, a hangok… új világ. Szebb világ. </p> <p class="MsoNormal">Amikor járműveken, vonat, hévek, kérdezni angol, túlvilág, minden fény ami világított rajtam, minden fény ami velem, hamis. Mellém ültek, mellénk, a fények, az arc… rajtunk mind hamis. Elnézést… mondani mindig elnézést. A csalódás arcokon. nem tudni arc angol.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Anyámnak igaza volt:</p> <p class="MsoNormal"><i style="">Senkik... Semmik.</i> Új világ. Estére szebb világ.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Angol kellett volna tanulni angol.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Amikor iskola, tanítás is, lehetőség adott. tanulni angol. Tanárok, iskolapad. Lehetetlen, túl lenni terhelt. Nem férni bele időbe. Rossz időpont. Mindig rossz, nem érni el a termet. Túl messze…</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Késő. Minden már késő. Új világ. Reggelre ébredni eső, fények, hang, arcok. Új világ. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Jutnék magasba egyszer, fel ég, ismerni világ összes nyelvét.</p> <p class="MsoNormal">----------------------------------------------------------------------------</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Neked.</p> <p class="MsoNormal">Sohasem felejteni, honnan indultam. Sohasem érteni, honnan érkeztem. Arcod. Emlékszel az arcodra? Nézd meg jobban. Beleépítettelek végtelenbe. (véletlenek nem múlnak… hangod)</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Az indák…lassan megtöltik a képernyőt.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style=""><o:p> </o:p></i></p> <p class="MsoNormal">„s mind, ki odalenn turkál,</p> <p class="MsoNormal">a fényre kibotorkál,</p> <p class="MsoNormal">ugrik, kigurul, tarkáll,</p> <p class="MsoNormal">jönnek – s egyre több tér kell</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">várd ki, édesem, Bárki,</p> <p class="MsoNormal">várd ki, legyen akárki,</p> <p class="MsoNormal">akár az ég, akár kő,</p> <p class="MsoNormal">akár az országút árka!”</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Jöjj el!</p><p class="MsoNormal"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeRMN1l_rJI/AAAAAAAABMY/nQD5SZVpXsk/s1600-h/2009.04.14felh%C5%91s+k%C3%A9p2+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 283px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeRMN1l_rJI/AAAAAAAABMY/nQD5SZVpXsk/s400/2009.04.14felh%C5%91s+k%C3%A9p2+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5324464460067220626" border="0" /></a></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-4827818324829449323?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-21461384693505534762009-04-11T12:42:00.006+02:002009-04-11T13:23:24.717+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeB0RrXQCMI/AAAAAAAABMA/FkWm0RvGN94/s1600-h/2009.04.11kisl%C3%A1ny+az+Andr%C3%A1ssy+%C3%BAton+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 282px; height: 400px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SeB0RrXQCMI/AAAAAAAABMA/FkWm0RvGN94/s400/2009.04.11kisl%C3%A1ny+az+Andr%C3%A1ssy+%C3%BAton+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5323382606598768834" border="0" /></a><br />már megint onnan jöttem, de már csak elvétve, valami törlesztés... elmaradás, egy kék diploma, aztán az otthon felejtett könyvek, amiért megint kell majd jönni, aztán nem hittem a szememnek. ott ült ez a kislány, először csak mint egy álom, mintha nem ebből a világból, a kis letűrt fehér zokni, meg a fekete apró cipő, kétszer fordultam vissza, hogy rögzítsem a látványt, hogy a színek, minden megmaradjon úgy, ahogyan ott ült, szomorún vidáman, nem látszott, csak a kis kalap, a felső, meg a kék rövid szoknya, amiből formás kicsi lábai világítottak.<br /><br />büntetés volt számomra most ez az út, valami görcs fogta el hasamat még reggel, amikor kiléptem az ajtón, de inkább csak valami feszítés, mint amikor fut az ember, és levegő szorul, aztán nem lehet tovább menni, amikor egyre nehezebb, akkor éreztem először, aztán csak úgy járhattam, lépésenként, hogy fognom kellett, és csak nagyon lassan, egymás után lépni, majd egyre jobban kellett tartani, egyre nehezebben mentek a lépések, az út pedig egyre hosszabb, mert már bérletem sincs, jegyem is néhány, pontosan három, évekről maradva, tartogatva, egyszer majd kell, de most csak spórolni, amikor majd még nehezebb. pontosabban négy volt, de oda kellett érni, aztán csak metró, ott meg nem lehet másképp. csak álltam a metrónál is, éppen már haladtam volna le a lépcsőn, pontosabban értem volna el, amikor látom az egyenruhákat, hát persze, eszmélek, hiszen már nincs bérletem,... hátrálok, aztán csak állok, mi legyen. oda kell érnem időben. még sokáig állok így, nem tudom, mennyit, látom egy férfi néz a pénztárban, különösen néz, bizonyosan sok ideig állhattam. aztán visszafordultam, fel kell áldozni a negyedik utolsó jegyet. vége a szabadságnak, vége a feszélyezetlen járműveken olvasgatásnak, mindennek, már nem élhetek a burokban, bent, állandóan majd résen lenni, hiszen bárhol felbukkanhat az egyenruha.<br /><br />a hasam fogom, már visszafele, 500 méter, újra lépnék a lépcsőre, pusztán csak megszokás, arany jánoson a metró ajtóban, amikor megint csak feleszmélek, számolgatom, nagyon hosszú így gyalog az út, de hiszen sosem volt eddig semmi bajom, miért éppen most, amikor muszáj, előbb utóbb le kell majd ülnöm.<br />aztán csak menni, tovább, hiszen haza kell valahogyan érni. különben is sok mást kell elintézni, csekkek, vásárolni, ajándék mackónak, ilyesmik, mert mindent mindig utolsó pillanatra hagyok. melyik nap is? talán keverednek a napok, mindenesetre, még csak a Bajcsi, aztán innen indulok felfele, amikor a kislány.<br /><br />mintha már nem fájna annyira. el kell érnem az oktogonig.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2146138469350553476?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-14108508205634953902009-04-10T20:29:00.002+02:002009-04-10T20:38:17.561+02:00A Lumnicer nővérek.<br />--------------------------<br /><br />GT üzenete:<br />A számítógépem adatai elszálltak. Minden velem kapcsolatos fotó, könyv fileok (lásd. Láncszemek) is eltűntek. Gyakorlatilag lenullázódott a digitális állományom...<br />-----------------------------------------------------<br />??<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-1410850820563495390?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-4381415748856712172009-04-10T10:28:00.002+02:002009-04-10T10:33:29.288+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sd8EUMZSi5I/AAAAAAAABL4/CmURjggZBSI/s1600-h/nyuszi+ann%C3%A1%C3%A9.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 373px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sd8EUMZSi5I/AAAAAAAABL4/CmURjggZBSI/s400/nyuszi+ann%C3%A1%C3%A9.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5322978029546408850" border="0" /></a><br /><br /><br /><br />anna küldi<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sd8DXWL9GeI/AAAAAAAABLo/XWgBt-2l0Ys/s1600-h/2009.04.10ny%C3%BAl+h%C3%BAsv%C3%A9ti.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 188px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/Sd8DXWL9GeI/AAAAAAAABLo/XWgBt-2l0Ys/s400/2009.04.10ny%C3%BAl+h%C3%BAsv%C3%A9ti.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5322976984202811874" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-438141574885671217?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-58725677776147931552009-04-09T10:49:00.001+02:002009-04-09T10:49:40.203+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Szeretem az embereket. Bocsásson meg nekem az úr, hogy magamat is szeretem. Rútul, szépen, keserűn, boldogan.</p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-5872567777614793155?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-56448418049363369152009-04-09T10:10:00.012+02:002009-04-09T20:21:32.368+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal">(gyermeked elhagy)</p> <p class="MsoNormal">…</p> <p class="MsoNormal">Hát igen. Szerettem ezt a gyermeket. Benne volt minden tisztaság.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div style="border-style: none none solid; border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext; border-width: medium medium 1pt; padding: 0cm 0cm 1pt;"> <p class="MsoNormal" style="border: medium none ; padding: 0cm;">Ö még beszélne, tudja, mi a valóság. Pontosan érzi a dolgokat. Ki tudna emelni, még lenne valami, ami benn maradt. Elment.</p> </div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div style="border-style: none none solid; border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext; border-width: medium medium 1pt; padding: 0cm 0cm 1pt;"> <p class="MsoNormal" style="border: medium none ; padding: 0cm;">Megérezte, hogy áldozat én lettem, aztán kért, kért, hogy vissza. Őérte, nem miattam tettem. Miután törölve, csak egy nyom, a halál folt, kért. Érezte, hogy nem lehet, hogy én legyek áldozat. Az áldozatot szeretik az emberek. Hát visszafordítottam. Mindig magam ellen. Nincs kiút. Szeressék az emberek. Mi vagyok? csak egy folt, mi elveszett.</p> </div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div style="border-style: none none solid; border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext; border-width: medium medium 1pt; padding: 0cm 0cm 1pt;"> <p class="MsoNormal" style="border: medium none ; padding: 0cm;">A gyermek elhagyott.</p> </div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Hogy ki bőrére ment a játék. Csak azt éreztem, taposnak. Nem tudom már, én éreztem, vagy a gyermek. Melyikünk volt.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div style="border-style: none none solid; border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext; border-width: medium medium 1pt; padding: 0cm 0cm 1pt;"> <p class="MsoNormal" style="border: medium none ; padding: 0cm;">Nem a ruha a lényeg. Az emberek úgy járnak, ahogy jólesik. és miért ne lehetnének szépek, rútak, ha úgy tetszik. De az én bőröm, azt ne vigye senki vásárba. Vigye, vigye, úgyis magam lököm ki a kutyáknak. Eltűntek angyalok. </p> </div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Valami más, egyéb.</p> <p class="MsoNormal">Nagy szerelmek sorsa. Nagy beteljesült, majd lealjasult szerelmeké. Halál, elválás. Mindig féltem a nagy beteljesült szerelmektől. Amikor volt, egyszer, porba tiport, életemre nyomorított. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Szerelem.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Egyik a testet, másik a szellemet akarja. egyik nyughatatlan, a test, csakis a test egyetlen igazolás, becsületsértés, ha azt a szerelem tőle megtagadja. A testtől a gyönyört. A szerelem önmagáért való. a gyönyörért. Nem látja, nem érzi a másik embert.</p> <p class="MsoNormal">Csalódás, vér, halál.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Ha rómeó és júlia nem hal meg, sírba viszi őket is a vánnyadt-feslett hétköznapi keserűség.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Szépség az összetartozásban van. Amikor két fél a másikat is látja. amikor két fél, mindkettő túllát. önmagán. szabadon szellem a testtel. <br /></p> <div style="border-style: none none solid; border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext; border-width: medium medium 1pt; padding: 0cm 0cm 1pt;"> <p class="MsoNormal" style="border: medium none ; padding: 0cm;"><o:p> </o:p></p> </div> <p class="MsoNormal">Az egyiknek igazolása a szerelemnek, amikor érzi, már nem kell a másik testnek, ahol csak a szellem, béke, nyugalom, semmi más, hatalom ez? Hazugság? Nem. két ember. Csupáncsak két különböző ember nem létezhet egytestben. Igazolni, ha kell, erőszakkal, amikor már nem kívánja a másik test, ha kell, öl érte, üt, ver, mint az, aki azt vele tette, amikor eljött. Egy másik szerelembe. Ugyanazzá vált, akivé az tette, aki annakelőtte őt ütötte, verte. Hasonult ahhoz, aki a lelke maga, amikor még nem tudta. Amikor még hitte, angyal lehet szabadon. Állat lett ő is, mint amikor még nem tudta, hogy létezhetnek angyalok. hogy angyalok nincsenek. <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Becsap a test, amikor nagy szerelem. Amikor kicsi, más, szerelemnél erősebb, valami más, amikor nem éget, langyos, hideg, akkor a test örökké szeret. simogatás. Vékony, váll. A bőr érintése. Örökkévalóság.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div style="border-style: none none solid; border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext; border-width: medium medium 1pt; padding: 0cm 0cm 1pt;"> <p class="MsoNormal" style="border: medium none ; padding: 0cm;">Összetartozás.</p> </div> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">A két fél nem érti egymást. Amelyik a testet akarja. A másik elemez. Mindent tudatosan adagol. A másik ezt hamisnak érzi. Egyre jobban ég a test, onnan, egyre erősebb a szerelme, a másik míg utasít, aztán végül teljes a tagadás. Innen. A test tagad. Amikor nagy szerelem, amikor érzi, már megvolt a nagy szerelem. Csak addig kíván, míg elér. A test, a szellem, innen is onnan is azonos.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Egyiké az ösztön hatalma, másiké a tudatosság. vonzzák egymást, aztán taszítás. idő kérdése. Egyik innen igazol, másik onnan. Nem érnek össze. Egyik zsarol, másik nyugalommal elvesz.élvez. a másik tudatlanságában nyer örömet. <br /></p> <p class="MsoNormal">Egyik uralkodik, szenved, másik szenved és uralkodik. Mindig más időben.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">A szerelem végérvényesen kihűl. A nagy szerelem.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Egy különbség van csak. Az egyik könnyen keres, talál másik partnert. A szellem csapong. Miután kíváncsisága betelt, más után néz. Az áldozat szenved.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Birtokolni. Így vagy úgy, egyre megy.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Nő-férfi? Nő-nő? Fordítva?férfiak? –egyre megy. Bőrszín? Méret? Szépség? Rútság?</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">A probléma ami a szexualitást illeti, egy és ugyanaz. Testek. Semmi különbség, csak a környezet, a háttér. A külső. Belül minden ugyanaz.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">(Bódis Kriszta, Falusi románc, meleg szerelem filmje kapcsán)<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div style="border-style: none none solid; border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext; border-width: medium medium 1pt; padding: 0cm 0cm 1pt;"> <p class="MsoNormal" style="border: medium none ; padding: 0cm;"><o:p> </o:p></p> </div> <p class="MsoNormal">Végül, de ez most máskor, máshonnan, a Tanú film. sokszor jut eszembe. miért hatott olyan nagyon. Akkoriban, akár most. Nincs különbség. Igaznak, bolondnak, okosnak, butának lenni. Nem tudni valóságot, nyitva szemmel is csukva lenni. Önmagunknak. Mindig fény. Szárnyak nélkül szabadnak lenni. Emberből.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Vállalni szárnyak nélkül szárnyakat. nyitva lenni, zárva, magunknak.</p><p class="MsoNormal">rég volt, persze rég, most más világ. <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-5644841804936336915?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-75481419292732040422009-04-08T22:54:00.003+02:002009-04-08T23:28:46.501+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><o:p></o:p>Elnézem az utóbbi bejegyzést itt, kintről, eltávolodva, különösen furcsának találom, hogy ezek is belőlem. Mindenképpen csupán írásoknak vehetők, de semmiképpen nem szabad egyoldalú nézőpontból tekinteni. Egyszerűen csak a szokottnál mélyebben lemegy tudatalattiba, hogy egy nyugodtabb, hétköznapibb állapotban szinte magamra sem ismerek. Viszont tény, hogy valóban egészen mélyen lehettem, lehetek, amikor abból a burokból feltörnek ezek a gyermeki fájdalmak. Először is, az emberekkel egészen normális vagyok a hétköznapi életben, semmi különbség, lehetnék éppenséggel akármelyik másik ember. És ez nőkre csakúgy vonatkozik, mint férfiakra. Persze ez is változó, van hogy könnyebben megnyílok, van hogy nehezebben, vagy egyáltalán nem. Környezettől is függ. Talán előfordul, hogy nőkkel természetesebben, vagy inkább úgy mondanám, kicsit más. De ez sem ennyire elhatárolható. Természetesen akik ismernek, és nem csak az írásaimat, azok pontosan tudják. Tény, hogy néha sikerül olyannyira mélyre menni, és ez mostanában gyakori, igaz, a zavarosabb, vagy inkább beavatottabb, mondhatnám azt is túlságosan is letisztult állapotok íráskényszerre serkentése hatására, annyira, hogy olykor éjszakánként, hajnalokra szövegekre ébredek. De még ez sem olyan különös, persze vannak megmagyarázhatatlan tények, valóban jelek, esetek, történések, üzenetek, szövegek, melyek önbeteljesítőek, akár máshonnan, kívülről, akár a sajátjaim, és mások, környezetem ütköztetésében. De hát ezeket is lehet egészen normálisan kezelni. Tehát mindenképpen azt gondolom, vannak olyan hatások, melyek képesek kifordítani a hétköznapi józanságból, egyensúlyból. Mégis, ha máshonnan nézem ezt az egyensúlyt, mindenképpen szükség van a tisztulási folyamatokra, mélypontokra, a lelki békesség újra és újra visszatalálásához. <br />bár az is tény, mostanában mintha már nem kívánnék lenni sehol sem. csupán megszokásból teszem a dolgokat, kezem, szemem, agyam mozdul rá, de már nincs az a láng. idővel majd már semmi se lesz. a befele mosolyom is eltűnik. <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-7548141929273204042?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-55104452312407536922009-04-05T12:58:00.030+02:002009-04-08T14:00:30.675+02:00<span style="font-style: italic; color: rgb(192, 192, 192);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> <br /></span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">megloplak tagadlak nevetségessé teszlek <br />(szeretlek) <br /> <br />csurognak a szárnyak a szuroktól. <br />(én is szeretlek) <br /> <br />--------------------------------------- <br />mindenki mindenkit szeret. nagy család vagyunk. <br /> <br />sosem volt eszem a ravaszsághoz, taktikához. mindenhonnan kilógtam. idegesítette az embereket, hogy tükröződtek a szemeimben. de okosak voltak. mindig kijátsztak. a nőket pedig nem szerettem. csodáltam olykor, elnéztem, nézegettem a szépséget. igaz, némelyiket megszerettem. távolról. mindig csak távolról. nem, nem, nem, tévedés. volt hogy megéreztem a jóságot. ilyenkor viszont tudtam szeretni. <br /> <br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">azonban magam hagytam, hogy kedvükre tegyék velem játékuk. kíváncsi voltam, meddig mennek. mindig, mindig többet akartam tudni. behunytam ilyenkor a szemem, ne lássam, mert látni nem bírtam. saját halálom. de én voltam. mindig magam feküdtem a szélnek. a szenvedést csak halottként. testem gyenge, különben sem bírná.</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> <br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> <br />egyetlen dolgot nem viselek, ha hallgatásra kényszerítenek.</span> a csendeket csak én idézhetem, amikor eljön az idő. a jel. ez csak akkor jön el, amikor tisztulás. addig marad a sötétség. hogy lesz-e tisztulás. de a rácsnak akkor is maradni kell. ritka, amikor lehull. a rácsok valahogy mindig újra nőnek. <br /><span style="color: rgb(0, 0, 0);">----------------------------- <br />a finom ebédet tartom. tegnapról. tartani fogom. erre hűséget esküdtem. akkor is, ha vér folyik az edényből. saját vérem. meg kell tartanom. hiszen magam ízesítettem. legalábbis szemernyi fűszerrel. sóval. abból is csipetnyi. a nagy dolgokat mindig mások végzik. <br />------------------------------------------------------------------------------------- <br />a többi? egy szebb világ? hogy eljöhet még egy szebb világ? a szebb világok nálam nem nyílnak. szemfényvesztés, amikor előttem. <br /> <br />túl bátor. túl naiv. túl sokat tud. túl sokat lát. ebből csak bajunk lehet. túl önkéntes. túl önérzetes. nem kell nekünk. fordítsunk inkább egyet a keréken. úgy is kerek, majd nem fog látszani. <br />el kell hallgattatni. 1993...1995. aztán csak falak. falak mindenütt. sehol egyetlen rés. <br /> <br />fokozatosan adagoljuk, hogy ne tűnjön fel. vigyázni kell tiszta ruháinkra. de úgy, hogy mindegyikbe belehaljon. többszörös halált akarok. hogy sose haljon meg. </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">meg </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">ne születhessen ember képében. ne tudjon beszélni. ne tudjon írni. újraszületni embernek csak ember képében lehet. nem születhet másik életében állatnak, növénynek. nem születhet pl. macska képében. <br />a lények csak mind magasabbrendű lény képében születhetnek újra. hogy miért olyan szép az állatok bőre, tolla, természetszerűen, amikor az emberé rút, csak maszkkal, ruhákkal, díszekkel, gyöngyökkel éri el ezt a szépséget. gyönyörök. az ember hazudik. az embernek folyamatosan hazudnia kell, mert környezete, hiúsága, mellyel összefonódott, ezt kívánja. <br />nem akarok ember képében újraszületni. <br />------------------------------------------- <br />amikor kinyitottam a szemem, már csak a második sor jutott eszembe: <br /> <br /><span style="font-style: italic;">... <br />tollamra éket eresztett <br /><span style="font-style: italic;"> <br /></span></span>az emberek, ha élni akarnak, jól élni, hazudniuk kell. kifelé mindenképpen páncélt ereszteni. ha ember maradnék, és én is jót akarnék, mindenképpen nekem is viselnem kellene ezt a páncélt. de én szabadon szeretnék élni. meztelenül, mint ott azon a sziklán, amikor a fák, napfény. paradicsom. mondtam mackónak. a civilizáció eltévesztett pontján. <br />de én nem vagyok madár. ember képében nem élhetek szárnyakkal ék nélkül. melyek leszorítják ezeket a szárnyakat. akkor is kinyitom szárnyaimat, amikor hallgatni, hazudni kellene. <br />mindenhol szárnyakat nyitnék, ahol csak föld. nem akarom a kapukat állandóan nyitni-csukni. hogy idáig föld, innen a szabadság. a kaputól innen mezítláb, onnan cipő, öltöny. <br />egyáltalán nem szeretem a kapukat. nem, nem, tartani a kapukat erősen. láthatatlannak lenni. akkor is amikor látszom. emberek között embernek. <br />--------------------------------------------------- <br />a naplóból pedig azért nem törölhettem, mert akkor többé sosem írhattam volna. akkor magam is hazudtam volna. mint az emberek. akik jól élni szeretnének, hogy szeressék. az emberek önmagukat szeretik viszontlátni. másokban. a tükröt nem szeretik. </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">hiszen ők is takaróznak. </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">ruhákkal. az emberek szeretik a ruhákat. szépnek lenni. rútnak lenni, szépnek látszani. </span><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Secti</style><span style="color: rgb(0, 0, 0);">a napló szent. minden ami a tükörben, vissza kell tükröződnie. amíg élek. emberből. semmi nem törölhető. amihez nincs jel. égi jel. tisztulás. a földön megbilincselhetnek. megszégyeníthetnek. eltörölhetnek. kivájhatják a szemeim. amik már nincsenek. élet az nincs bennem. csak a puszta szárnyak maradtak. </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">lekötve, szorítva. magam ellen. de tartom magam. a rácsok mögött. aminek el kell jönnie, eljön, ha nem jön el. <br /> <br />igen, igen, szeretlek. bocsáss meg. hogy nem ereszthetlek el. <br /><span style="font-style: italic;"><span style="font-style: italic;"></span></span> <br /></span><span style="font-style: italic; color: rgb(192, 192, 192);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">nem lehet továbblépni. valamikor később, április 8 <br /></span></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-5510445231240753692?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-82556174221564441522009-04-04T15:55:00.035+02:002009-04-07T14:11:18.310+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><p class="MsoNormal">142. </p><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td class="fejlecdatum" width="85">2009.04.04 08:25 <br />ip: <a href="http://www.dokk.hu/forum2/forum.php?ccsip=78.97.209&amp;forum=TeF06SBBbmdp"><span style="color:gray;">78.97.209.*</span></a> <br /></td><td class="fejlec">Máté Angi: re: valami régről <br /><hr color="gray" size="1" width="100%"></td></tr> <tr><td class="forumduma"><a href="http://www.dokk.hu/forum2/forum.php?forum=TeF06SBBbmdp&amp;rare=70000"><span style="color:gray;">Válasz erre</span></a> <br /><a href="http://www.dokk.hu/forum2/forum.php?forum=TeF06SBBbmdp&amp;talalat=69996"><span style="color:gray;">Előzmény</span></a></td> <td class="forumduma" bg="" style="color: rgb(153, 153, 153);">Nyulacska, miyen nyelvmítoszt írtál, ide. <br />Nem volt Bögözben sok nyelv- egyedül a rendőr volt román,szegény- az ott Udvarhelyszék. <br />Csak amikor írok, ilyeneket írok, én nem tudom, miért. <br />A mate csak lustaságból nem máté. <br />Pisolyogtam, egyet, az angi nyelv találgatásán, és örültem, hogy rátaláltál a mesékre. <br />szeretettel</td></tr></tbody></table><p class="MsoNormal"> <br /></p><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td class="fejlecdatum" width="85"> <br /></td><td class="fejlec"> <br /></td></tr><tr><td class="forumduma"> <br /></td><td class="forumduma" bg="" style="color: rgb(231, 231, 231);"> <br /></td></tr></tbody></table><p class="MsoNormal"><span style="font-style: italic;"> <br /></span></p><table style="width: 696px; height: 44px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="fejlecdatum" width="85"> <br /></td><td class="fejlec"> <br /></td></tr><tr><td class="forumduma"><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <table style="width: 243px; height: 252px;"><tbody><tr><td class="levh0">Dátum: </td><td class="levh1">2009. április 4., szombat, 08:52:59</td></tr><tr><td class="levh0">Feladó: </td><td class="levh1"><a href="javascript:void(0)" onclick="parent.outerOpenWrite('write', 'changi@freemail.hu', 'Mate Angela','','','read');" onmouseover="readQuickLayer(this, this.id, true, 'changi@freemail.hu','Mate Angela');" onmouseout="QuickLayerShown = setTimeout('HideQuickLayer()', 10);">Mate Angela <changi@freemail.hu></changi@freemail.hu></a> <br /></td></tr><tr><td class="levh0">Címzett: </td><td class="levh1"><a href="javascript:void(0)" onclick="parent.outerOpenWrite('write', 'nyulacska3@freemail.hu', 'Becsey Zsuzsa','','','read');" onmouseover="readQuickLayer(this, this.id, true, 'nyulacska3@freemail.hu','Becsey Zsuzsa');" onmouseout="QuickLayerShown = setTimeout('HideQuickLayer()', 10);">Becsey Zsuzsa <nyulacska3@freemail.hu></nyulacska3@freemail.hu></a> <br /></td></tr><tr><td class="levh0">Tárgy: </td><td class="levh1">Re: Re: Re: Re: Re: Láncszemek kiállítás meghívó</td></tr></tbody></table><p class="MsoNormal">Nyulacska, júliustól Pesten fogok élni, Dorkával és egy emberrel, aki szeret minket, akkor majd látni, hallani szeretnélek. <br />Ugye, találkozunk? <br />szeretettel <br />Angi <br /> <br />Amúgy, a hivatalos nevem tényleg Chitar Angelica,(Dorka lányom apja után lettem Máté, aztán válás után is hagytam, maradjon) mert anyámnak román férje volt, Vajdahunyad mellett éltek, tekerték a sorompót.. <br />Mivel én nem a román ember gyermekeként születtem- szász apám volt, sose láttam, nem tudom él-e, ki az- visszakergetett- ez a román ember- anyámat és engem- a pár napos csecsemőt- Bögözbe, Mamóhoz. <br />Fél év múlva anyám meghalt méhrákban. <br />Így maradtam nagyanyámmal, ott, abban a faluban, ahol csupa magyarok vannak, az tiszta székelység. <br />Azt hiszem, csak a lelkemben vannak soknyelveim, a furcsáim. <br />Tényleg nem tudom, miért írok így. <br />Angelika <br /> <br />ölelés</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> </td><td class="forumduma" bg="" style="color: rgb(231, 231, 231);"><span style="color: rgb(192, 192, 192);">egyszer le, egyszer fel, a szerző (máté angi) <br />közreműködésével,</span><span style="color: rgb(192, 192, 192);"> 2009.04.07</span> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /><span style="color: rgb(192, 192, 192);"></span> <br /> <br /><span style="color: rgb(192, 192, 192);"></span> <br /></td></tr></tbody></table> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-8255617422156444152?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-90819566092271028532009-04-03T23:53:00.005+02:002009-06-09T10:52:30.554+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Mivel nyulacska néven íródott, hadd legyen itt is. idehozom a dokk fórum oldalról.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p style="font-style: italic;" class="MsoNormal">nyulacska: valami régről</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> </p><p class="MsoNormal">Ma valahogy úgy esett, beleolvasgattalak itt-ott. Nagyon sok gratula! Hiszen te rengeteget írsz. itt is, ott is látni. Máté Angi mesél. Prózában, főleg prózában…versben. Kacsalábon forog a vár. Forog-forog, a csapot míg el se zárja. Nem kell megálljon, na nem, hogy ki is? most akkor hol is? mi is? én ki ? te ki? hányan vagyunk akkor most? Mind egyszemélyben… itt nincs ilyen bökkenő. Vagyok és kész. Jó az, ha az ember szállhat. Amikor a föld se állítja. Isten se. Te leszel a világirodalom meséje. Az a mese, ami rajzban réberé. nincs mese, andersen meghalt. Szokta mackó mondani. De ő nem mamó. Na világ, világ, itt se. kívánom, fordítsanak le vagy ezer nyelvre!ha tudnak:) azért megvallom, mindig is azt hittem, te valóban nem beszél magyar. Hogy ez a nyelv, ami<span style=""> </span>mesékből, napló, vers… mind a származás helyről, ahova születtél, ottan ugye román, magyar, német, vegyes más, és ez leginkább ott marad úgy, keverve, ahol kicsi falu, s ahol találkozik mindennek a széle. Úgy értem, ott marad meg úgy, egyhelyben. Ahova civilizáció se. De ezt csak azok tudjuk, akik éltünk már faluban. Kicsi faluban, vagy járogattunk, mint nagyszülőknél, olyan hasonló, másmilyen kicsi faluban. Ahol soknyelv. Mindig azt képzeltem, te felnőni kicsi falu. Ahol mindenféle ember kotyvasz-nyelv. Hogy a virágnyelved is onnan. Lehet, sőt nagyon is meglehet, hogy én csak képzelni mindezt, de az való, mindvégig így élt bennem. Aztán kíváncsi is voltam, mert ugye mégiscsak Kolozsvár, végül, hogy akkor az nem lehet. Angi jól is tudni beszél. Hiszen már akkoriban, ahogy egy leány elkerül város, ilyen nagy város, Kolozsvár, az is régen, ha Kolozsvár, úgy bizony akkor mindenféle iskola, és a mamónyelv is csak a gyermekkorból. Hogy angi igenis tud beszélni rendes is. na viccelődöm, de való igaz, ilyen gondolatokkal voltam, s hogy elkapnám már egyszer angit interjún, tud-e beszélni. szóval hogy ugye angi, az én fejemben mate angela-ból származik (az angi bece), az ugye tudnivaló, legalábbis ebből a levezetésből, román származás. Azért is tudok ilyesmit, mert nálunk a családban is egyik testvér részről keveredett minden. A nevekkel is. a többnyelvűséggel is. vagy amikor a gyermek úgy születik, hogy mindjárt két nyelven beszélnek vele egyszerre. aztán a neve is könnyen lesz egyikből másik. Csak úgy összevegyülnek a dolgok nálunkfelé, azokból az időkben. Azaz amikor román is magyar is. vegyesítették, volt egy idő, amikor a magyart is románul kellett. Volt amiket le tudtak fordítani az anyakönyvbe, volt amit nem. sokan adtak olyat aztán, amit nem. de fordítva is. volt aki románból magyar. De még ez se semmi, nem mindegy hol élt, született meg az ember. Mert ha kicsi falu, ott az ember neve is folyton változott, ilyenből olyan. De hol város, ilyen nagy-olyan iskolák, nem csináltak meg mindent az emberrel. Ott akárhogy is, túlságosan is előtérben volt az ember. Nálunk város, sepsiszentgyörgy, ugye ha kisebb is, mint a nagyok, nagyobbak, de mégis csak város volt, ebbe most nem is megyek bele. De a kicsi falu, az eldugott, vagy a tanyaszél, az megint más. Sokszor elgondolom, igaz-e, mert ezt is csak úgy érzem, hogy van ahol nem írsz ékezetet, mate, írod, ez alátámasztaná, amiket okoskodtam, hogy valójában nem máté. Ami magyarosított lenne. Szóval ilyesmik. Sokféle minden gondolat. Aztán mindenféle keveredés, ki tudja-e honnan, még alátámasztja a meséid is, hogy csakúgy egyik kosárból a másikba. Figyeltem azt is, kik beszélnek körülötted. Hogy a bácsik, nénik, mit beszélnek. Ez is alátámasztja nálam felől, innen nézve, megérzésem. Mindenesetre ezekből a megannyi keveredésből, magyar-román-mindenféle ami van arrafelé… lett angi nyelv. Nekem valahogy így állt össze. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mindig szerettem eljátszogatni az eredettel, amikor valami olyan, amit ki kell találni. Hát csak most is eljátszadoztam… kicsikét itt voltam, na. Csupáncsak ez történt.</p> <p class="MsoNormal">Gratula! A soknyelvet tartom! Tessenek csak fordítani:)) nos, mi akik hellyel-közzel, de valahol innen indultunk,</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <span style="font-style: italic;">(na jó, a nyuszimesék, versek is régen, milyen nagyon régen, de ott akkor nem jó időben, éppen minden akkor a legrosszabb időben... és azért a fiók az ugye más)</span> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">ugyan utánam indult a naplód, de amíg én csak indultam, toporogtam, eltévedtem, folyton mindenhol csak tévedeztem, minden akadálynál megálltam, piros lámpa? Haj!! De féltem, lábaimba is botoltam, te egyszer csak beálltál, volt egy pillanat, és aztán innen csak mentél. Téged aztán semmi nem zökkentett ki. hogy mi vezetett, csak te tudod. De ehhez nagyon erősnek kell lenni. Minden, mindennél erősebb. És jó helyen lenni. Mindig<span style=""> </span>mindenhol a legmegfelelőbb helyen. És csak ott, ahol megfelelő helyen. Hogy semmi pillanat se vesszen. hiába. gratula!</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> </p><p style="font-style: italic;" class="MsoNormal">azért a rébert hagyjuk ki. ebből az óriáskerékből. szóval húzzuk. jellemző, hogy titokban valahol mindig magamat is szövögetem. túl, óperenciás tengeren. valahol égben. a te meséid, ha tekervényes is, csűrve-csavarintva, meg-megforgatva, mégiscsak lábon jár. értem, földön. na itt se, csak ez nem hagyott nyugodni. </p> <p style="font-style: italic;" class="MsoNormal">azért az jó, ha azok leszünk végül, akiket szeretnénk.</p> <p></p> <p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-9081956609227102853?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-57111961497240363092009-04-03T15:31:00.007+02:002009-04-03T20:19:21.802+02:00<p class="MsoNormal"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdZIlHsQK4I/AAAAAAAABLQ/mJbIyM-e-vw/s1600-h/r%C3%B3zs%C3%A1k.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdZIlHsQK4I/AAAAAAAABLQ/mJbIyM-e-vw/s400/r%C3%B3zs%C3%A1k.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5320519812341836674" border="0" /></a></p><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">Hogy lehet hogy az ember egyszerre gyűlöl és szeret. Kettős identitásom van. Azt mondta egy különös ember különös helyzetben. És hogy ezzel nagyon nehéz lehet élni. És hogy ritka. Mondtam, igen. Pontosan érzékeli, nagyon nehéz. Azt már ki sem mondtam, több is van. </p> <p class="MsoNormal">Amikor az itteni és az otthoni dolgok összemosódtak. Amikor ki mertem mondani ami fáj. Itt. Hogy mi az, ami itt nagyon fáj. Akkor tette ezt a megjegyzést.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Különben meg nem szoktam semmit direkt kimondani. Olyankor rettenetesen szenvedek. Ha ki kell mondani. Amikor kényszerítenek. Amikor vezetnek. Rávezetnek. <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal">Mindig egyszerre látni a dolgok felszínét és fonákját. Egyszerre tagadni és elfogadni. Egyszerre félteni magamban a nőt, de amikor nőiesnek érzem magam, azonnal ott terem a gyermek, és összetör. Átlát rajtam, és mindig sikerül bebizonyítania, hogy gyermek vagyok. A gyermek minden apró hibát meglát. Semmit nem lehet előle takarni. Nő és a gyermek állandó harca. A nőnek, nőiességnek egyedüli ereje szépsége. Ez a szépség az, ami megfoghatatlan. Minden nő tud szép lenni, ha</p> <p class="MsoNormal"> akar. Olyankor, amikor a napsugár érinti. Egészen tudatlan. Napsugár nélkül nehéz szépnek lenni. Ez belső fény, lehet szenvedésből, vagy szerelemből. A kettő valahol úgyis összefut. De az igazi szenvedés más. Olyankor már ölni sem tud az ember. </p> <p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">A harcias nő, férfi. Most nem erről az erényről beszélek. Ez valami más, szükség. Hiányt pótol, például a szépséget. De a harcias nő is szép. Vannak pillanatok, amikor a harcias nő nagyon szép. De ez nem az a pillanat, amikor harcol. Ez olyankor van, amikor néz. Megérint. Minden harcias nő, amikor megérint, álomszerű lénnyé válik.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">...</p> <p class="MsoNormal">Hogy kinyújtsa kezét most az, akiért tettem én annakidején, amikor kért. Most, amikor szükség kívánja. <br /></p><p class="MsoNormal">Ideje, hogy én is kérjek az embere</p> <p class="MsoNormal">ktől. P</p> <p class="MsoNormal">é</p> <p class="MsoNormal">ldául, hogy elmaradásaikat törlesszék. Mackó szokott ugrasztani, már megint nem mertem kérni. Csak igazán kü</p><p class="MsoNormal">lönös helyzetekben merek, ez is csak amikor nincs tét. Amikor csak játék. Amikor van, és amikor járna, sosem vagy csak nehezen esik meg.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Kedves R, nagyon sokszor jutsz eszembe. Hogy olyan jó voltál, annyira különös volt az a beszélgetés, annyi fájdalom és szépség. Mélység. És én azon a napon annyira össze-vissza voltam, azon a kora reggelen, hogy elfelejtettem a könyvet dedikálni. Fáj, szinte mindennap eszembe jut. Képzeletben sokszor megteszem. Talán még jóvá lehet tenni. Talán megvár még egyszer az a könyv.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Beírni mackó titkát egyszer. Elmondani. Nem lehet. De valahol. Valahogyan álruhában.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Különös, hogy a munkanélküli irodán az a lány, nő, hogy hasonlít rád. Első pillanattól rád emlékeztet, mozdulatai, vékony, magas, többször nadrágban, de néha szoknyában is. Ma különösen szép blúz volt rajta. Ruha is meg blúz is, de rövid, ami nadrághoz. Olyan amit nagyon szeretek. Szerényen, de kedvesen illett termetéhez, jelleméhez, arcához. Lenge, barna virágokkal és geometriai díszítő motívumokkal, nagyobb-kisebb formákkal. Rövid ujj, talán valami szegélycsipke, igazán visszafogott, fehér és sötét barna minták. Egy mozdulatnál búcsúzáskor pillanatra rajta feledtem tekintetem. Hogy elölről is jobban láthassam, inkább csak emlékbe. Felül mellén húzott, apró lapos mellek, kissé íves háta, mintha aprónyit görbén járna. Inkább csak úgy tűnik. Sosem jár feszesen. Értem, hátravetett vállakkal. Ettől van benne valami megnevezhetetlen szépség. Mosolygott, én inkább voltam szomorú, de azért lefoglalt az utolsó helyszíni jelenlét.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal">Szép volt az arca. Néha szoktalak téged is ilyennek látni. Hosszú haja van, általában, igen, azt hiszem kibontva hordja, de mindig füle mögé igazítja, hogy ne zavarja. Ettől kicsit hivatalos, de éppen annyira, amitől még szép. Igen, talán azért, mert mindig csak egyfelől tolja hátra, mint aki akarja is meg nem is. Mindig egyszerűen öltözik. Van amikor nem különösen szép, de akkor is szép. Annak látom. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Valójában az a legnagyobb probléma, iszonyúan félek az emberektől. Belehalok, ha valaki megszólít. Rettegek, ha a telefon is csöng, aztán megnyugszom, amikor mackó. Valósággal hatalmas súly esik le testemről. Különben igen ritka, amikor más hív. Valószínű, a félelmem. Miközben mindig arra vágyom, kellemesen, szórakoztatóan elbeszélgethessek az emberekkel. Már megint ez a kettősség. Van, hogy rendben történik minden, ahogy képzeltem. Amikor ilyen beszélgetés. Olyankor megnyugszom.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Ennyi félelemmel mit is kezdhet az ember magával.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Úgy adódott, ma megint nem az éjszakai teleírt lapokból lett naplóbejegyzés.</p><p class="MsoNormal">-------------------------------------------------------------------------------</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">Keresztanyám,</p><p class="MsoNormal">fogadja őszinte részvétem Keresztapám halálának gyászában.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">Emléke maradjon áldott.</p><p class="MsoNormal">Gondoljunk mindarra, ami szép volt,</p><p class="MsoNormal">s az isten is megbocsát.</p><p class="MsoNormal">Lelke találjon békére.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">Üdvözlettel,</p><p class="MsoNormal">Becsey Zsuzsa</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal">Budapest, 2009. április 3 <br /></p><p class="MsoNormal">(halála bekövetkezte 2009. 04. 02 hajnal)</p><p class="MsoNormal"> <br /></p><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdZJS9eAzyI/AAAAAAAABLY/bF6Sc9aOIc0/s1600-h/r%C3%B3zs%C3%A1k2.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdZJS9eAzyI/AAAAAAAABLY/bF6Sc9aOIc0/s400/r%C3%B3zs%C3%A1k2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5320520599871737634" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-5711196149724036309?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-4597887240480917072009-04-01T21:56:00.004+02:002009-04-01T22:05:52.166+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdPIKz6ueZI/AAAAAAAABLI/zV9cMSSos7c/s1600-h/literadr%C3%A1ma5+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 283px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdPIKz6ueZI/AAAAAAAABLI/zV9cMSSos7c/s400/literadr%C3%A1ma5+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5319815672915458450" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdPH_xSdh8I/AAAAAAAABLA/MlG_TJkW7tg/s1600-h/literadr%C3%A1ma4+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 283px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdPH_xSdh8I/AAAAAAAABLA/MlG_TJkW7tg/s400/literadr%C3%A1ma4+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5319815483231143874" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdPHOKEKRgI/AAAAAAAABK4/F9TS5vrkgus/s1600-h/literadr%C3%A1ma3+copy.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 283px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdPHOKEKRgI/AAAAAAAABK4/F9TS5vrkgus/s400/literadr%C3%A1ma3+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5319814630888588802" border="0" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-459788724048091707?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-5953021865109863332009-03-31T10:09:00.002+02:002009-03-31T10:15:36.899+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdHRB9NiKWI/AAAAAAAABKw/3U6OZUp83Zk/s1600-h/a+z%C3%B6ld+szem%C5%B1.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 120px; height: 120px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdHRB9NiKWI/AAAAAAAABKw/3U6OZUp83Zk/s400/a+z%C3%B6ld+szem%C5%B1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5319262466442668386" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdHQLpg-BsI/AAAAAAAABKo/oL3PNzAdIhY/s1600-h/Mucha+szecesszi%C3%B3s+plak%C3%A1t,+a+N%C5%91k.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 400px; height: 305px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdHQLpg-BsI/AAAAAAAABKo/oL3PNzAdIhY/s400/Mucha+szecesszi%C3%B3s+plak%C3%A1t,+a+N%C5%91k.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5319261533442541250" border="0" /></a>infinitissimo<br /><img src="file:///C:/DOCUME%7E1/user/LOCALS%7E1/Temp/moz-screenshot-2.jpg" alt="" /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-595302186510986333?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-49378010279147408352009-03-30T11:08:00.007+02:002009-03-30T21:24:13.670+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdEawmzu1sI/AAAAAAAABKg/q1ACyrc2aCs/s1600-h/L%C3%81Z%C3%81R+ERVIN,++A+H%C3%A9tfej%C5%B1+T%C3%BCnd%C3%A9r.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 290px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_UUc05TWJK34/SdEawmzu1sI/AAAAAAAABKg/q1ACyrc2aCs/s400/L%C3%81Z%C3%81R+ERVIN,++A+H%C3%A9tfej%C5%B1+T%C3%BCnd%C3%A9r.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5319062057254835906" border="0" /></a><br />ideje komolyabb dolgokkal foglalkoznom. például a létezéssel. önmagában a létezéssel.<br />magunk vagyunk, végtére is magunk maradunk.<br />-----------------------------------------------<br />a gyermek tegnap megcsókolt, amikor elváltunk. a vonaton egész végig fénykardjával többször, folyamatosan szúrta mackót, ö mindvégig, bár igen intelligens, tűrte. a maga módján védekezett. aztán egyszercsak nem bírtam. teljes erővel ütött többször hasába, szívéhez. kétségbeesetten nyúltam a szavakhoz, arcába. hogy hiszen fáj neki. minden egyes ütés nekem is fáj. aztán mackó olyan technikát mutatott be a fénykarddal, hogy magam is meglepődtem. talán tévében láthatta, magam is onnan ismertem. de így mégis, igazán eredetinek hatott. hatalmasakat vágott igen nagy erővel és gyorsasággal a gyermek fejére, míg az megszólalni sem bírt, de az ütések soha nem érték el fejét, megálltak a levegőben, mindannyiszor. a gyerek összezavarodott, és apjához sietett, mi ez? magyarázatot követelt. hát, igen, a fénykard olyan, hogy sohasem érinti az embert. aztán végre megnyugodhattam. a gyermek kezében a kard többé nem érintette a testet.<br />-------------------------------------<br />a legigazabb mindig az első. az első, amit lejegyzünk.<br />-----------------------------------------------------<br />a hatalom a kezedben. élj vele. nekem sosem volt, mindig kiszolgáltatott voltam. megszoktam. amikor harcoltam is, küszöbén álltam, átadtam. a hatalom felelősséggel jár.<br />hát akkor én megyek. sok szerencsét.<br />------------------------------------------<br />földi-e avagy égi. madár. kék?zöld?vörös? a fehér fény. halovány, szivárvány.<br />----------------------------------------------------------------------------<br />a titkom? már nem érdekes. magad felé fordíthatod. amennyivel több embert mentesz meg. mindig a több embert nézd. nem változik semmi. ahogy eddig sem. de minden majd kicsivel jobb lesz.<br />-----------------------------------------------------------------------------------------------<br />de... de, egyszer volt egy kékség, tenger-e vagy inkább valami más. sima volt, nyugodt felület. erdő, sziklák között, alig pár ember, pihenők, padok. egyszercsak hatalmas nagy tisztaság. minden megfontolás nélkül, levetem ruháim, összes ruhám, és átadom magam a napfénynek, kékségnek. mackó is velem tartott. akkor. nem, nem, tévedés. elbizonytalanodtam, aztán megkérdeztem mackót. ő kint várt meg a parton. vigyázott a ruháimra. nem tudom mennyit úszhattam, kellemes volt. szép volt. igen, bizonyára egyik legszebb emlék.<br />szabad voltam. valahol talán Németországban. tilos volt a vízbe menni. erre pontosan emlékszem. egyetlen ember sem tartózkodott a vízen. nem látott senki, nem szólt senki.<br />--------------------------------------------------------------------------------------------<br />isten, isten, kékség.<br />----------------------<br /><span style="font-style: italic;">de hogy kerül ide ez a tündér? persze, Lázár Ervin Hétfejű tündére. érdekes, eddig egészen tudatosan kerültem ezt a rajzot. határozottan zavart. emlékeim szerint kihagytam válogatásaimból is. aztán idecsöppen. igazán véletlenül akadt ma utamba.<br /><br /></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-4937801027914740835?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-7257180841575823552009-03-29T18:12:00.011+02:002009-03-30T10:50:29.178+02:00<meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><o:p></o:p>Néha egyáltalán nem bánnám, ha örökre elaludnék. Már látom is, a világ boldogabb lenne. Vagy inkább csak egyszerűen vannak pillanatok, amikor meghalni volna jó. nem látom a holnapom. Eltévedtem. Egyedül maradtam. Félek az élettől, a szabadságtól, a szenvedéstől, magamtól. Hogy soha nem változik semmi. Majd mindig itt rostokolok, minden elúszik láthatatlan a folyóba, vízbe, tengerbe. Sosem szerettem a tengert, sosem éreztem semmit. csak az erdőket szeretem. Már nem emlékszem gyermekkoromból sem a tengerre. A hullámok. azt hiszem, féltem a hullámoktól. Pedig mennyiszer mentünk a tengerhez, utoljára 13? éves koromban. Onnan tudom, akkor talán szerelmes voltam. De lehet, korábban volt. meglehet. akkor is inkább a hintára emlékszem, valamiféle óriáskerék? amitől féltem. Na és a Szent-Anna-tó? a többi tó? Ma már csak az emlékeknek adnék szárnyakat. Az emlékeknek szeretnék életet. Mindenféle emléknek. Legszívesebben mindig láthatatlan maradnék. Csak ők. Csak ők ne haljanak meg. hatalmas félreértés. Én nem akarok boldog lenni. Dolgozni szeretnék, emlékekkel együtt élni. Emlékeket (régieket, újakat) gyártani. Kiegyensúlyozott lenni, kezet nyújtani, ha kell. nekem elég, ha az emberek szeretnek. igazából sosem akartam semmit az élettől. azaz egy dolgot akartam, ami nem egy dolog, nem lehet csak úgy egydologba sűríteni, de azt sosem fogalmaztam meg. valami cél, létezés, akarat nélkül. Olyan voltam, mint egy növény, igénytelen növény. Észre sem vehettek, nem is vettek, valójában, mindig mások voltak a fontosak. Kivéve az a néhány év. 2-3-4? azt meg azért nem vettem észre. benne voltam. Tehát hogyan is akartam volna bármit, amikor magamat sem láttam. Hiszen nem láttak engem sem mások. Sosem volt fontos. Nem volt semminek jelentősége. Volt minden ahogy. Honnan is tudhattam volna, mit is akarok. Azt hiszem elhagyott az isten. Most hagyott el. aztán itt ez a fölösleges teher is, naplófüggő lettem. Sokkal jelentősebb dolgokkal szerettem volna foglalkozni, feltárni dolgokat, amik értelmet adnak az életemnek. Engem nem érdekel a szerelem. Testi szerelem. Sosem érdekelt annyira, hogy feladjam szabadságom, a gondolkodáshoz, álmodozáshoz való szabadságot. Pár nappal ezelőtt a naplómból:</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><i style="">„a szerelem birtokolni akar, mert a szerelem birtokol.”</i> <i style="">(márc 25? szerda)</i> Olyanra van szükségem, ami szabaddá tesz. <br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Holnaptól, rózsaszín nyúl. Annyi év után. Vissza tudok-e térni. Képes leszek-e birtokolni. Eltévedtem.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal"><i style="">„A földön annyi probléma. Annyi szomorú dolog. Legalább mi<span style="">, </span>akik képesek vagyunk tenni, gondolkodni, legalább mi tartsunk össze. Végre elérni, megszabadulni tehertől, embereket sosem büntetni. Embereket felemelni. Olyan kisdolgokon sértődünk meg, olyan aprócskák vagyunk, olyan semmik, amikor nagy dolgokat tehetnénk. Össze kellene tartani valahogy ezt a világot. Össze kellene szedni Magyarországot. magunkat.</i></p><p class="MsoNormal"> <br /><i style=""><o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style=""><o:p> </o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><i style="">Ha valami mód elfogadható, mindenki számára megnyugtató kompromisszumot tudnánk kötni, ha mi is jól érezhetnénk magunk benne, megtisztulva, becsülve, békességben, talán minden dolog a helyére tevődhetne, talán minden ember megmentődne</i><i style="">, egy kicsivel boldogabb lehetne a világ.” (márc 27? péntek?szombat…)</i></p><p class="MsoNormal"> <br /><i style=""> <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Milyen régen is volt… idézek egy régi írásból:</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" >„Anyu! Változtassuk meg a világot!<o:p></o:p></span></i></p> <p class="MsoNormal" style=""><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" >Borzasztó, hogy minden csupa lyuk, ahová lépek. Sehol egy jóravaló útfoltozó. <o:p></o:p></span></i></p> <p class="MsoNormal" style=""><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" >Anyu! Foltozzuk be a lukakat, változtassuk meg a világot!<o:p></o:p></span></i></p> <p class="MsoNormal" style=""><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" > <br /></span></i></p><p class="MsoNormal" style=""><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" >Anyu! Elárulom, egyszer voltam, egyetlen egyszer közönséges életemben, nem is aludtam két hétig miatta. Vártam, tudtam, hogy egyszer eljön értem a kaszás, és elvisz, ahogyan másokat is, pedig úgy vigyáztam, hogy meg ne essen, hogy más legyek. És tudtam, ha egyszer sem hibázom, a kaszás nem visz el. Hogy akkor sosem visz el a túlvilágra. Aztán ugye hogy én is meghaltam. Csakúgy, mint a többi ember.<o:p></o:p></span></i></p> <p class="MsoNormal" style=""><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" > <br /></span></i></p><p class="MsoNormal" style=""><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" >Anyu! Miért nincs minden másképp. Fordítsuk hát meg, állítsuk feje tetejére a bolygót, aztán kezdjük el újra a világot. <o:p></o:p></span></i></p> <p class="MsoNormal" style=""><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" > <br /></span></i></p><p class="MsoNormal" style=""><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" >Anyu! Valóban léteznek a földön angyalok?"</span></i></p><p class="MsoNormal" style=""> <br /><i style=""><span style=";font-family:Arial;font-size:10;" ><o:p></o:p></span></i></p> <p class="MsoNormal">Ma már nem gondolom, hogy közönséges voltam. Fájdalom volt. a kaszás pedig egyszer így is úgy is, elvisz. mindannyiunkat.</p><p class="MsoNormal"> <br /></p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">És mégis. Meg kell tartanunk az embereket. Meg kell tartanunk egymást. Ne haljunk meg, hiába, dolgunk végezetlen.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-725718084157582355?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-91777696073314351382009-03-28T09:44:00.012+01:002009-03-28T17:17:16.329+01:00hazudtam imént. de csak azért, mentségem, mert a szöveg így kívánta. nemegyszer esik meg, rajta kapom magam, hogy nem egészen minden úgy van, ahogyan írom. jó, egészen ritkán. vagyis úgy van is, hiszen azt is éppen hogy pontosan úgy élem. és mégis. földi mércével-e vagy égivel mérjünk. itt a földön melyik a hitelesebb?<br />nos, első: sikeres legyek. másodiknak kívántam gyorsan első mellé, hogy gyermeket. de nagyon gyorsan kívántam egymás után, hátha egybe lehet venni a kettőt. dehát ez akárhonnan is nézem, mégiscsak ugye kettő. azt meg nem lehet. azt hittem, büntetésből elveszi mind a kettőt. most persze mosolyog. szeretem, amikor isten mosolyog. megbocsátom minden bűnét.<br />------------------------------------------------------------------------------------<br />először foglalkoztam a héten sérült, hivatalosan nem százszázalékig egészséges emberekkel. úgy adódott, hogy héten egy alkalommal egy órát foglalkozom egy kis csoporttal, rajz-festészeti foglalkozás keretében fejlesztő foglalkozás, de részemről több a kommunikáció, pszichológia. én is kíváncsi vagyok rájuk, rengeteg gyereket tanítottam, mindenféle iskolákban, de ilyen speciális gyerekekhez (felnőttek) még nem volt szerencsém. először utánzó módszerrel, amit egészséges gyerekekkel szokás, hogy mi a különbség, mennyire képesek tudatosan gondolkodni, aztán spontán improvizációval... egészen eltérő a probléma mindnyájuk esetében, volt akinél látványos a sérülés, de így elsőre, volt akinél egyáltalán fel sem merült, hogy különbözne társaitól, mi több, az átlagnál jóval értelmesebbnek tűnt. a kirándulásból kisfiú is problémákkal küszködik, többen is foglalkoznak vele, én mégis úgy érzem néhány találkozás után, bizonyos igen konkrét jelekből, a baj pusztán pszichikai, kb egy év munka, és fel lehet oldani, igaz, a módszerről nincs papírom, csupán megérzéseimre hagyatkozhatnék. egészen bizonyos, a 6 éves gyermek el kezdene lassan érthetően beszélni. egyetlen trükköt amikor alkalmaztam, helyesen ejtette ki a szót. igaz, többé nem volt hajlandó. szinte tudatosan vigyázott, ami nem volt nehéz, hiszen a 6 év alatt egészen meggyökeresedett nyelvezetet gyakorolt ki, ami számunkra, "egészséges embereknek" érthetetlen, nos, hogy többé egyszer se történhessen meg. ez mégis bizonyíték, hogy a többi szót is képes lenne, csupán idő kérdése. igaz, nehéz feladat, hiszen benne van az is, talán mégsem sikerül.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-9177769607331435138?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-29739401469476265632009-03-28T08:54:00.008+01:002009-03-28T11:30:54.972+01:00lesz. különösen nyugodt vagyok. ó, ahol vagyok, ahová tartozom, mind ellenség. lesik lélegzetem. belőlem lélegeznek. minden levegővételem halál. nem szabad rám nézni. nem szabad szemembe.<br />visszavette. pillanatra bizonytalanodtam el, elvette. meggondolta magát. 14 nap után. elég! elég! a gyűlölet, kegyetlenség, fájdalom eluralkodik bennem. minden fájdalmat felerősít. nem félek istentől sem, embertől sem. még élek. én még élek.<br />szűzanyácska, elfordítottad a fejed. nem bírtad a látványt. pillanatra nem figyeltél? csak pillanat volt az egész. vagy csak mert előre figyelmeztettél: egy dolgot szabad csak. kérni. megszegtem. az elsőt. ugye az elsőt... tudom hogy azzal ajándékoztál meg.<br /><br />tegnap a munkanélküli osztályon Zielinszky Tiborral találkoztam. megismert, megismertem. az a vékony magas fiú. kitelt arca, egész kis pufók, megemberesedett, jócskán kigömbölyödő hasa, olyan igazi hasas, mint a meglett férfiak. le-felsétál a mobillal. előbb külön-külön, majd egyszerre nézünk egymásra. kellemesen beszélgettünk. kedves volt a szeme, egészen pozitívat sugárzott. éppen munkát kapott. az állam, akárcsak a szakma őt nagyon sokat segíti. ösztöndíjak, külföld, ő már írni is ha írni, csak külföld. angol. itt Magyarországon ha 100 ember veszi meg, ott 10 000. hatalmas különbség. még csak két nyelvvizsgát kell letennie. hogy feljutott a csúcsra az a kis félszeg jelentéktelen fiú. szinte észre sem lehetett venni. mindig valahol hátul cammogott. hallgatott, kicsit mosolygott. emlékszem, pontosan emlékszem, mindig olyan bizonytalan mosolyú volt. most milyen magabiztosan, milyen kellemes a hangja. hogy a sok jó, amit az emberek, a világ ajándékoz, milyen jó emberré teszi az embert. milyen bizakodóvá, milyen boldoggá. egy boldog ember, egy igazán üde, boldog ember a munkanélküli osztályon.<br />velem ezúttal nem történt jó. míg legutóbb még úgy volt, augusztusig kapom az ellátást, álláskeresési segély, kiderült, pontosan két nap múlva megszűnik minden juttatás. nem kapok már semmit. teljesen szabadon kóborolhatok a világban. nincstelenül. egy fillár nélkül. kitárom a karom, felnézek az égre. akkor most hogy állunk, Szűzanyácska? az első?... az első.<br />szabadnak lenni, akár a madár. pillangó.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4888030663045071698-2973940146947626563?l=becseyzsuzsanyulacska.blogspot.com' alt='' /></div>becsey zsuzsahttp://www.blogger.com/profile/07249354196894646683noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4888030663045071698.post-83190724623129494222009-03-26T21:54:00.016+01:002009-03-27T21:11:09.376+01:00..milyen ismerős. <br />legszebb madár a pillangó. <br /> <br />(nem nézett rám) <br />------------------ <br />bár jó előre érzek, megérzek dolgokat, mégis megérteni, egészen megérteni csak később értek. <br />----------------------------------------------------------------------------------------------- <br /> <br />miközben szentté avatódik, első szentté ...maradni zöld virág. a titok, egyetlen titok a kehelyben. <span style="color: rgb(51, 204, 255);">Test és Én/Én és Test –Nőnek lenni</span>. <meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link style="font-style: italic;" rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001p